[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Búcsú a Szív utcától (78./79 rész)

2022. szeptember 11.

Utoljára a felesége fiatalkori fotóját akasztotta le a hálószoba faláról. Az aranyozott keretű kép helyén erősebbek maradtak a festett fal színei. Ránézett a mosolygós fiatal lányra, akinek arcát és száját utólag pirosíthatták egy régi fotóműteremben. Aztán az idős férfi megfordított a képet, majd maga előtt tartva lassan, szótlanul körbefordult vele a Szív utcai bérház emeleti lakásának üres szobájában.

A hatalmas, szinte a fáig kopott kétszárnyú ajtón lépett át a nagyobbik szobába. A már csak drótcsonkok jelezte egykori csillár alatt, középen megállt, és újra úgy fordult körbe a bútoraitól megfosztott helyiségben, hogy maga előtt tartotta az évek óta halott asszony fiatalkori fényképét. Majd az utcai ablakhoz sétált vele, és mint, aki azt akarja, hogy még egyszer utoljára a feleséges is nézzen ki, és lássa, amit évtizedeken keresztül láthattak, kicsit felemelte és előre billentette a képet. Ha az utcáról valaki éppen felpillantott volna a már teljesen üres ház első emeleti ablakára, egy nyolcvan körüli szomorú férfi sápadt és egy talán harmincas nő vidám arca néz vissza rá. De nem pillantott fel senki.

Az utca másik oldalán évekkel korábban elbontották a házakat, ahogy a Hősök tere felőli oldalon lévő szomszédos, földszintes épületet is. A Szív utca rövid páratlan oldalának lakói pár évig reménykedtek, hogy rájuk talán nem kerül sor. Megúszhatják, mint a másik oldalukon lévő nagyobb bérház. A pár évet késő határozat ellen azonban nem volt apelláta. A Madas-ház sorsára jutottak, és ki több, ki kevesebb évet hagyott az életéből a Szív utcában. Nekik majdnem negyven közös jutott. Neki meg öt magányos.

Néhány másodperc múlva megfordult. Nem nézett a két fiatal hivatalnokara, akiket a tanácstól küldtek, hogy átvegyék a kiürített lakást. A szemünkbe meg pláne nem. Látszott rajta, hogy valami mást vetít a saját szemei mögött. A nyolcvanhoz közelítő férfi és az évtizedekkel korábban megörökített fiatal lány arca a folyosón is végiglépkedett. A nyitott ajtón keresztül vetettek egy pillantást az asszony valamikori büszkeségére, a beköltözés után kialakított, fehércsempés fürdőszobára. Aztán beléptek az üres konyhába, hogy ott is lassan körbe forduljon a pár. A belső udvarra néző ablakkal szemben azonban mintha megtorpant volna a fordulat. Talán a szomszédos ház hatalmas tűzfalára vetülő árnyék miatt. A halálra ítélt ház körvonalait vetítette a nap a vakolt felületre.

A hálószobától a konyháig az egész nem tartott tovább két percnél. Az idős férfi nagyot sóhajtva állt meg a gangra nyíló bejárati ajtóban. A két hivatalnokot maga elé tessékelte, így utoljára lépett ki a lakásból, ami vagy negyven évig az otthona volt. Megfordult a maga előtt tartott képpel. Egy udvaron álló csak annyit láthatott volna, hogy egy ősz hajú, kissé hajlott hátú, ballonkabátos férfi kezében egy keretezett képpel befelé néz egy üres lakásba. De már senki se volt azon az udvaron. Csak a két hivatalnok figyelt zavartan a lépcsőház ajtajából. Talán érezték, hogy a Szív utcai ház utolsó lakója a halott feleségével együtt búcsúzik. A helytől, ahol akár boldogok is lehettek.

Aztán az idős férfi megfordult, a képet a hóna alá csapta úgy, hogy kifelé legyen a színét vesztett csomagolópapírból ragasztott hátulja, a szíve pedig a lány arcánál dobogjon. A lakás ajtaját, ahogy a hivatalos levélben kérték, nyitva hagyta. Lehajtott fejjel végigcsoszogott a korlát mellett, a többi nyitott ajtó előtt. Nem volt már kitől elköszönni. Lebotorkált a lépcsőn. Végigment az udvaron, és kilépett a kapun. Hagyta, hogy a rakodók őt is úgy emeljék fel a ház előtt várakozó teherautó platójára, mint a megmaradt bútorait, amikkel a kárpótlásul kapott panelben kezd majd új életet.

A teherautó a platót rázva felzúgott, és imbolyogva, nyikorogva elindult a Jászkürt utcai házak helyén pár éve átadott Pelikán szálló parkolója felé, hogy ott végleg kikanyarodjon S. Ferenc Szív utcai életéből.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

Iskola délután négy húszkor
A nagy világgazdasági válság idején készülhetett ez a fénykép Szolnokon. Nem a Templom, hanem a Baross utcában, tehát nem a mostanában megújult, a Belvárosi Nagytemplom mellett lévő polgári leányiskolát mutatja, hanem a fotózás idején már legalább egy évtizede működött polgári fiúiskolát. Amiben jelenleg a megyei rendőrkapitányság működik.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Havi 3 milliós pazarlás
Eltelt egy újabb hónap. Újabb 20 nap, összesen 160 órájában, nagyjából 40 helyről közel 2 millió forint parkolási díjat nem szedett be a város, a minimum 50 millióba került, azaz havonta nagyjából 1 milliós kamatveszteséget termelő beruházásból. Szóval havi 3 milliónk megy pocsékba, mert valakik "jól dolgoznak". Ha így haladunk, még kampánytéma is lesz a Tabánban 2022 júliusában elkészült, de azóta is lezárt parkolóból. Mi lehet a titok, amihez nincs köze a havi 3 milliót fizetőknek?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szolnok legrégebbi szobra
Ha mindaz igaz, amit a Pólya Tibor és a Balogh Kálmán utcák találkozásánál lévő kis terecskén álló Mária-oszlopról vagy Mária-szoborról jelenleg elérhető, akkor ez lehet Szolnok legrégebbi szobra. Sőt, akár azt is megkockáztathatjuk, akár város legidősebb és ma is álló, ember alkotta "építménye".

A Szoborpark további képei