[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Hunyadi utcai szilveszter (17./89 rész)

2016. január 03.

- Miért maradt itthon a nagyapád - kérdeztem Annát, amikor hosszas gyötrődés után végre meg mertem szólítani a szilveszteri buliban. Megsemmisültem a nézésétől. Mikor bementünk a szobájába, a heverőjén már nem az Öreg ült, hanem Bogi feküdt az aktuális pasijával, combjáig legörgetett harisnyában. Az Öreg nélkül felejthető szilveszter lett volna.

Hosszas előkészületek után dőlt el, hogy az új évet Annáéknál köszöntjük a Hunyadi utcában. Csak azért kaptam meghívást, mert az előző szilveszteri bulit én szerveztem. Ahol persze Anna nem a házigazdával jött össze, hanem a bátyám csillagszemű osztálytársával, aki farsangkor már dobta is. Reménykedve baktattam a farmert merevítő hidegben a Jóléttől a Hunyadi utcai házig, ahol csengetésre az Öreg nyitotta ki a vaskaput. Eldönthetetlen volt, hogy a beengedés miatt öltötte magára nehéz, prémgalléros kabátját, vagy épp indult hazulról.

- Mondhatnám, ifjú koromban elő nem fordulhatott, hogy egy tizenhét éves fruska egyedül maradjon odahaza, és beengedjen ennyi suhancot - suttogta, miközben elléptem mellette. - De ez nem lenne igaz, mert 1940-ben én is így jutottam be először ebbe a házba - emelte meg a hangját, miközben fémesen csattant a kapu mögöttem.

A buli unalmas volt. Az utcai nagyszobában nem lehetett villanyt kapcsolni, mert az ott kuporgók, állításuk szerint tévét néztek, bár mindenki párosan ült és hallhatóan mással voltak elfoglalva. A másik utcaiban a szemüveges Tibi próbált hangulatot gerjeszteni azzal, hogy értelmezhetetlen mozdulatokkal táncolt idegesítő zenére, és mindenkit az utánzására szólított fel. A konyhában Tomi tette kötelezővé az alkoholfogyasztását, így a visszafogottabbak Anna lányszobájában ücsörögtek kínos csendben. Érkezésem után pár perccel már egyedül voltam ott, és éppen a pasis posztereket tanulmányoztam, amikor megszólalt mögöttem az Öreg.

- Annámnak is ez volt a lányszobája, de ő nem merte kiszögezni a falra a Színházi Életből kivágott csillagok fotóit. Bár, nappal sose jártam a szobájában. Egyszer éjszaka a kert felől, az ablakon másztam be - és kezdett volna kuncogni, amikor hirtelen petárda csattanását visszhangozta a ház szűk udvara.

A teraszra tódultunk, ahol Erika barátja káromkodott, mert az apja piros ezerötös Ladája pont ott állt, ahová az utcáról behajított petárda eshetett. A fényesre suvickolt karosszériát tapogatta az udvari lámpa szegényes fényénél, miközben Erika gyakorlott feleségeket megszégyenítően affektálva akadt ki a Hunyadi utcai tahókra. Anna kínosan vigyorogva egy különleges torta bejelentésével próbálta oldani a feszültséget.

- Hazugság lenne azt mondanom, hogy a mi időnkben egy tizenhét éves lány még nem foglalkozott a férfiakkal - szólalt meg a korlátot támasztva az Öreg, amikor már csak ketten voltunk a teraszon. - Mire Annám tizenhét volt, már túl voltunk azon a bizonyos bemászáson. Igaz, a felsőkereskedelmi érettségi után el is vettem feleségül. Maga mit tervez?

Ha már Annával nem jön össze, legalább a többi csajjal akartam lenni egy öregember helyett, így valamit zavartan motyogva hagytam ott. A konyhában nem változott semmi, Tomi egyre erőszakosabban kínálta a piát. Szemüveges Tibi csak Anna felszólítására függesztette fel koordinálatlan mozgását, mivel a sötét nagyszoba helyett csak az ő tánctermében lehetett felvágni a meglepetés tortát. Igaz, nagy érdeklődés nem övezte a produkciót. Így végül Anna kaján vigyorral a kezembe nyomta a kést. Ettől először feldobódtam, aztán amikor már mindenütt csokoládés voltam, és Annával az élen mindenki hangosan röhögött, rádöbbentem: megszívattak. Fából volt a csokival bevont torta.

- Huszonöt év múlva örömmel lenne a magáé, és bánni is fogja, hogy elszalasztotta - nézett rám az Öreg, amikor a megaláztatásból kimosakodva, maradék életkedvemet elvesztve lerogytam Anna heverőjére. - Persze magát akkor már nem fogja érdekelni, mert az az Anna, nem ez az Anna lesz. Ja, persze udvarolni tudni kell. Az én időmben…

Felugrottam és kiviharzottam a konyhába, ahol Anna épp egy vodkás üveggel a kezében kacarászott. Kellett pár perc mire meg mertem kérdezni, hogy miért maradt itthon a nagyapja. Lehülyézett. A nagyapja évekkel azelőtt meghalt, és soha sem lakott náluk.

- Hát akkor ki az az öregember - meredtem rá.

Félrelökött és elindult a szobája felé. Mi meg mind utána. A becsukott ajtót feltépte és felcsapta a villanyt. A látványtól egy pillanatra mindenki megdermedt. Bogi, aki a suliban osztálytársunk, Dávid barátnőjének számított, egy másik sráccal feküdt Anna heverőjén. Harisnyája már a combjáig volt görgetve, és hát a miniszoknya meg a bugyi sem volt már a helyén.

Ők zavartan néztek ránk. Mi fülig vörösödve néztük őket. Majd egymást taposva próbáltunk kihátrálni a lányszobából. Aztán a szűk folyosón a srácok röhögve hülyéztek le, miközben a hátamat lapogatták, hogy ez jó poén volt. Anna viszont a lányok között állva szikrázó szemekkel nevezett szemétnek, megállapítva, hogy talán túl sokat ittam, és akkor nekem vége is a bulinak.

- A mi időnkben is voltak remek összejövetelek - tette vállamra a kezét az Öreg, amikor csendben behúztam magam mögött a Hunyadi utcai ház kapuját. Megdermedtem. De mire bármit mondhattam volna életem legjózanabb és reménytelin indult bulija szétverőjének, ellépett mellőlem, és eltűnt a szilveszteri utca kékes ködében.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

Mintaképeslap
A Tisza szállót és az akkor még név nélküli parkot ábrázoló képeslapot nézegetve egészen biztosak lehetünk abban, hogy Weinstock Ernő - aki a második világháború után Nagyváradiként volt ismert - 1928-ban hosszabb időt tölthetett Szolnokon, sok mindent megörökített, és több helyre is eladta fotóit.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Kinyílott a pitypang
Már benne volt a takarítási tervben. Mást is zavart, és ő tudta, ki az illetékes, kinek kell jelezni a problémát. Nem is volt hetek-hónapok óta koszos, szétvert ez a Baross utcai páros telefonfülke. A mából nézve már nem mindegy? Ez itt A Kivert Biztosíték Extra (AKBE) kiadása, a "kinyílott a pitypang, megírom" rovat. Az éppen egy hete szóvá tett, nagy posta előtti telefonfülke megtisztult, kijavult, ha nem is lett hibátlan, de vállalható.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A haza mindenesének szolnoki emléke
Több oka is van annak, hogy ezt a képzőművészetileg jelentéktelen emléktáblát ezen a módon is meg szeretném örökíteni. Egyrészt félek, hogy Várkonyi István vagy Kandó Kálmán sorsára jut. Másrészt Szolnok történetében is fontos összefogásra emlékeztet. Harmadrészt pedig hamarosan itt a Takarékossági Világnap.

A Szoborpark további képei