Ajánlom
Lóvátett premier
2019. október 14.
Attól, hogy valami Shakespeare, még nem biztos, hogy jó. Attól, hogy egy színház Shakespeare-t játszik, még nem biztos, hogy teljesíti feladatát. Attól, hogy Shakespeare-t nézünk, nem biztos, hogy műveltek vagyunk, vagy tartalmasan szórakozunk. Letudtunk egy újabb premiert.
tovább
Hol a régi szerelem?
2019. október 03.
Talán bérletet se kellett volna venni. Vagy el se menni, esetleg felállni, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább. Netán egy sort se írni róla. És mindezzel cserbenhagyni a színházamat. Mert történjen bármi is, a Szolnoki Szigligeti Színház az enyém is. Mint a kedvenc focicsapat. Elengedhetetlen.
tovább
Történelmi gyomrosok
2019. szeptember 30.
Ha nem azért nézik meg Tóth Barnabás új filmjét, mert Magyarország nevezte az Oscar-díjra, akkor válasszák amiatt, hogy a rendező jegyzi az utóbbi évek két legnagyobb sikerű kisfilmjét. Nem fognak csalódni sem a történetben, sem a színészekben, sem a látványban.
tovább
Mesélek az Árkád-sarokról (is)
2019. szeptember 16.
A Kulturális Örökség Napok (KÖN) keretében ismét rendhagyó tárlatvezetésre várom mindazokat, akiket érdekel a Nerfeld-, Centrum-, Árkád-sarok, azaz a Kossuth és a Szapáry utcák kereszteződésének története. Találkozzunk a júniusban kihelyezett tablóknál szeptember 21-én 10-kor!
tovább
Játszd újra!
2019. szeptember 09.
Amerikai film is lehetne az egyik legnagyobb amerikai filmrendezőről szóló mozi. Ám a Curtiz magyar film, egy Amerikában naggyá lett magyarról, Kertész Mihályról. Akiről a Casablanca rendezése közben szőttek történetet egy új, magyar, filmes generáció tagjai. Michael Curtizhez méltóan.
tovább
Megmutatni a lehetetlent
2019. szeptember 02.
A levéltárak veszélyes helyek. És nem azért, mert az őrzött iratok, anyaguknál fogva, akár sérülhetnek is, hanem, mert olyasmik sorakozhatnak a polcaikon, amikre a jövő nem akar emlékezni. Különleges ötleten alapul a Szolnoki Levéltár legújabb kiállítása. Az írás megmarad?
tovább
Tabáni vallomások
2019. augusztus 26.
Ha lenne időgép, akkor visszamennék ötven-hatvan évet, hogy az esetleges veszélyekkel dacolva sétálhassak a szolnoki Tabánban. Időgép nincs, viszont a Szolnoki Galériában szeptember végig látható kiállítás "katalógusa" valami hasonlót kínál: olvasása közben visszarepít a múltba.
tovább
Hely és történet - A Tabán megidézése
2019. június 24.
Szolnok egyik legrégebbi városrésze, ahol már csak egyetlen régi ház áll. A Tabán, amit szívesen örökítettek meg a Művésztelep festői, amiről az egykor ott élők ma is legendákat mesélnek. A Damjanich Múzeum összetett feladatait is érzékeltető kiállítás nyílt a Tabánról a Galériában.
tovább
Élő park és fényfestés
2019. június 19.
Nem ment a szandálomba kavics. Hatalmas megkönnyebbülés. Kolbász, rétes, barrikolt vörösbor. Gasztronómiai értelemben is megnyitottam a Tiszavirág Fesztivált. Udvaros Dorottya a múzeum udvarán. Az első élmény. Fényfestett Városháza. Hátrahőkölős, kihagyhatatlan varázslat.
tovább
A folyók és Szolnok
2019. május 27.
Szolnok és története minden szálával a Tiszához kötődik. Mégis úgy érzem, erről a kapcsolatról esik a legkevesebb szó. Némi kárpótlás a Damjanich Múzeum "Folyosó Galériáján" július végéig látható kiállítás. Hidakkal, gátakkal, hajókkal, malmokkal, emberekkel, Szolnokkal.
tovább
Album
Kedves fiam
Nagyon valószínű, hogy a váci illetőségű Kiss József Pál 1915 őszén nem járt a szolnoki Városház utca végén, és nem csodálta meg az akkor alig három éve álló Városi színház épületét. Nevezett úr csak átutazhatott Szolnokon, ahonnan talán az utolsó üzenetét küldte a feleségének.
AKB
Félbemaradt pusztulás
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.
SzoborPark
A Gyermekévre emlékeztet
Az ENSZ által Nemzetközi Gyermekévvé nyilvánított 1979-re tényleg úgy emlékszem, mintha lépten-nyomon a gyerekeket ünnepelték volna, mert valahogy mindig kiderült, az az év az övék. És ennek máig vannak nyomai Szolnokon is.