Ajánlom
Pincétől a padlásig
2018. június 26.
Remélem, senki sem sértődik meg, ha azt mondom: az utóbbi évek legizgalmasabb színházlátogatásán vehettem részt a Múzeumok Éjszakáján, amikor a szerencsések előtt egy-egy órára kinyíltak a Szolnoki Szigligeti Színház nézők elől amúgy rejtett zugai. A színpad alatt, fölött és mögött.
tovább
A valóság a legjobb meseíró
2018. június 18.
Az utolsó emberevők, a rá bízott rabnővel megszökő fegyőr, egy tajtékpipáért folytatott per. Csak néhány azok közül a történetek közül, amelyek nem egy Móricz vagy Móra novelláskötetben, hanem A szolnoki törvényszék története a sajtó tükrében című könyvben jelentek meg.
tovább
Utazás a gyerekkoromba
2018. június 12.
Jenei Gyulával időgépet építettünk. Ő adta hozzá a Mindig más című kötet 48 történetét, én meg azokat az olvasással elővarázsolt emlékeimet, amelyek visszarepítettek a gyerekkoromba. Nagyon nem volt kedvem kiszállni belőle. Remélem, hamarosan jön a 2. és 3. rész is.
tovább
Maci a mézesbödönben
2018. június 07.
Szolnok múltja szempontjából is igazi kincsesbányát nyitott az MTVA azzal, hogy elérhetővé tette az állami hírügynökség fotóarchívumát. Ráadásul nemcsak az MTI fotókat, de az azokhoz tartozó, a legtöbb esetben a kép készítésének időpontját megadó magyarázó szövegeket is.
tovább
Egyben várostörténet is
2018. május 28.
Annak ellenére, hogy a Reptár könyvek sorozat első darabjának címe nagyon pontosan adja vissza a kötet tartalmát, kissé megtévesztő: a Szolnok repüléstörténete 1945-ig ugyanis legalább annyira szól erről a városról, mint a levegő meghódítóiról és Magyarország múltszázadáról.
tovább
Elhallgathatatlan hallgatás
2018. május 14.
Eddig nem tudtam, kik a hóstátiak. Miként a rózsanemesítésről sem voltak ismereteim. Románia ötvenes-hatvanas éveibe pedig információk híján bele se gondoltam. Egy felejthetetlen regény kellett ahhoz, hogy mindez megváltozzon. Ajánlom figyelmükbe Tompa Andrea Omerta című művét.
tovább
Nagyon szolnoki pont
2018. május 02.
Nem szeretném senkinek elrontani az örömét, biztos, van olyan szempont, ami miatt lehet örülni a Dami helyére került SzolnOK! feliratnak. Mivel közterületi alkotásnak tekinthető, recenziót is lehet írni róla. Főleg, hogy helyével, létével és színével is sok mindent elmond Szolnokról.
tovább
Kismesterek nagy képei
2018. április 23.
Van még szabad falfelület a városban, megörökítendő szolnoki épület is bőven akad, miként portréból is lehetne továbbiakat festeni. Azt hiszem, nemcsak nekem jut ez eszembe a Magiszter iskola diákjai és tanárai által, a Tisza-parti sétány mellvédjének folyó felőli oldalára festett képei láttán.
tovább
A fiú, a lány és az ügyvédnő
2018. április 16.
A rendező szándéka szerint nem elsősorban a jó tíz évvel ezelőtti, szégyenletes romagyilkosságokról szól a Genezis című játékfilm. Nézőként viszont szinte lehetetlen szabadulni a párhuzamoktól, ami nagyon nehézzé teszi ezt a két órát. Hibái ellenére is fontos film.
tovább
Halálos helyezkedés
2018. április 11.
Lehet-e történelmi eseményekből viccet csinálni? Ezekben a viccekben kifigurázhatók-e egy kor valós figurái? Hol a határ a fikció és a valóság között? Más népek történelméből kinek van joga fekete abszurdot forgatni? Lehet ezeken vacillálni, vagy sírva röhögni a Sztálin halála című filmen.
tovább
Album
Fiatal múlt
Amikor ránézek erre a képre, az jut róla eszembe, hogy ha három és fél évtizede így nézett ki a város, akkor vajon milyen lesz újabb néhány évtized múltán. És mivel ma már alig készülnek képeslapok, mi őrzi majd a város mai képét?
AKB
Kint felejtett táblák (x)
Nem tudom, hány engedély kell egy KRESZ-tábla kihelyezéséhez. Miként azt sem, hogy ezeket valaki nyilvántartja-e. Az viszont tény, hogy Szolnok világelső lehet a kint felejtett, értelmüket vesztett táblák tekintetében. Ez az e-Magyarország pont tábla például a Mária utca elején felejtődött el. Emlékszik még valaki, hogy ez mire utalt? És, hol is volt az a pont a közelben, ahol netezni lehetett? Persze az is lehet, hogy nem eltávolítani, hanem történelmi emlékhellyé nyilvánítani kellene.
SzoborPark
68-as obeliszk
Közel száz évig állt a Kossuth téren, majd legalább négy évtizeden keresztül az Eötvös tér sarkában, bokrok között bújt meg. Ma is csak az veszi észre ott, aki nagyon figyel, pedig a 68-as gyalogezred obeliszkje világtörténelmi eseményekre is emlékeztet. Idén 140 éves.