[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Sütő utca színház (53./89 rész)

2019. február 24.

A csillogósra suvickolt, vadonatúj, fekete Mercedes bálna a Sütő és a Mészáros Lőrinc út találkozásánál, azon a furcsa kis téren parkolt le, ahol nagyon könnyű úgy megállni, hogy mindenkinek is, de legalább az arra közlekedőknek kellemetlen legyen. A téllel küzdő Nap viszont kellemesen csiklandozott. A Madách és a Mészáros közötti sikátoron keresztül, gyalog tartottam a Szapáry felé.

- Bunkó paraszt! - Buggyant fel bennem, amikor úgy találkoztunk, hogy ismeretlenek maradtunk egymásnak.

- Az irigység - vágott vissza azonnal a másik énem, belső vitát kirobbantva.

- Irigy ám a nyavalya. Nem is tudom, mennyi pénzemnek kellene lenni ahhoz, hogy a világ bejárása, minden pénznyelő, hülye ötletem megvalósítása után egyáltalán felmerüljön bennem egy ilyen státuszszimbólumra költeni.

- Lehet, hogy a bálna gazdája már túl van mindezen.

- De én mégsem üzenném a parkolásommal, hogy mindenki le van szarva, mert egy bálnával ezt is megtehetem - kezdett izzani egyik felemben az amatőr igazságosztó, a megmondó ember, a mindig, mindent jobban tudó. És amikor láttam, hogy nyílik a vezető felőli ajtó, már kezdtem nyelvemre tolni a hangosan kimondható cifra szavakat.

Ajaj! Be fogok neki szólni. Mármint annak, aki éppen kiszállt a hatalmas bálna belsejéből, akit az imént magamban már leparasztoztam, akit ismeretlenül is gyűlöltem. És lassítottam a lépteimet.

- Ha nincs szerencséd, egy kétajtós szekrénnyel vagy mindjárt néggyel találod szemben magad - próbált visszatartani a hirtelen józanabbnak tűnő felem. - Ha mázlid van, csak visszaszól, viszont ha nincs, még át is alakítja az arcodat. Mit zavar téged, hogy hol parkol? Gyalog vagy. Menjünk a dolgunkra, ne kötekedjünk!

És akkor a téllel küzdő Nap még jobban kibújt egy Szolnok fölött lebegő szürke felhő mögül, és mosolyt szórt a Mészáros és Sütő utcák találkozásához.

Olyan apró kis emberke kászálódott ki a bálna Merci belsejéből, hogy nem láthatott át a fényesre suvickolt kocsitető felett. Összemosolyogtak az imént még bennem vitatkozók.

- Érted már, miért van neki ekkora?

És a mosoly kintre költözött.

Az apró, gömbölyű figura a hatalmas Mercedes hátsó ajtajához lépett. Inkább bemászott, mintsem behajolt. Valamit matatott, majd kitolatott. Térdével becsapta az ajtót.

- Ilyen nincs.

- Van még kérdés?

A mosolyból majdnem hangos röhögés lett. Az apró emberke mindkét hóna alatt egy-egy fehér, kabátos kutyával indult meg a Sütő utcán a belváros irányába. Hátulról úgy tűnt, a két fehér szőrgombóctól szélesebb a magasságánál. Nem mondom, hogy szaladt, de szaporázta a lépteit. Talán sietett.

Vagy szégyenkezett.

- Ne engedjük el a sztorit! - Értettem egyet magammal.

Ragyogott a februári Nap. Árnyékok kezdtek nőni a Sütő utcában. A mérgesnek indult percek vidámabbra fordultak.

- A bálna kiköpött egy gömbölyű apróságot, akit ma azzal aláznak, hogy hóna alatt két kutyával grasszáljon - kuncogtunk magamban.

- Biztos, a plázacicája küldte pudlit sétáltatni, csak nem magyarázta el, azt hogyan kell.

- Vagy nem lehet letenni a földre az ebeket, mert utána nyolc láb koszolná össze a gyönyörű Mercedest.

- Legyél megértő! Látszott az arcán, hogy szégyelli a hóna alatt bambán bólogató két ölebet, vagy azt, hogy egyebet nem tehet.

Átmentem a másik oldalra, hogy továbbpöröghessen ez az utcán talált történet. Ami kicsit rosszul volt megírva, hisz kitalálhattam a következő jelenetet. Az apró emberke nem bringát akart venni a Sütő utcában. A szabóságnak sem volt esélye. És talán a tetováló szalonba se hozta volna magával a két ebet. A kutyakozmetikát kereste.

- Csak éppen nem találja - folyt az immár pikírt belső élcelődés.

- Minden bizonnyal azért, mert még soha sem járt ott. Vagy a kutyák az újak, vagy a plázacica, vagy most először mertek rábízni ilyes felelősségteljes feladatot.

- Bunkó vagy! Látod, hogy mennyire igyekszik.

Az apró kis emberke a hóna alatt a két fehér kutyával fel-alá sétált a Sütő utcában. Eleinte. Majd mérgesen járkált, miközben maga elé meredt. Végül már szaladt. Mert egyszerűen nem találta a kutyakozmetikát. Ami egyébként akkora betűkkel van kiírva, mint ő maga.

Végül feladta. És benyitott. A kozmetikába.

- Legalább nekik is lesz egy jó napjuk!

Ekkor már teljes volt bennem a harmónia. Felszabadultan röhögtem. És vártam az utolsó jelenetet.

A kozmetikus, aki gondolom, sok zagyvaságot átengedett már a fülei között, mint egy jó gyógypedagógus az utcára kísérte a hóna alatt két fehér kutyát szorongató, dühös kis emberkét. És lassan, nem kizárva, hogy talán a kutyák előbb értik meg, az emberkozmetikától kétajtónyira lévő kutyakozmetikához irányította hősünket. „Ott, ahol ki van írva. Ja, és sárga a lépcsője!” Mondta hangosan és tagoltan, mert érezhette, jobb biztosra menni, nagyon egyszerű információt kell közölni. Közben pedig nem sejtette, milyen parádés poénnal csapta le ennek a szép télvégi napnak az utcaszínházi előadását.

Taps. Az ilyen főszereplő megérdemli a csillogóra suvickolt, fekete, bálna Mercit.

Meghajlás. Nekem szép lett az a napom, holott a tavasz alulmaradt a téllel szemben.

Függöny. És mindenki ment a maga dolgára.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

Dolgos hétköznap
Egy dolgos, kora nyári hétköznapon örökíthette meg valaki az éppen átalakuló Beloiannisz út és Ságvári körút kereszteződését. A szemben lévő házsor még ma is áll, a Centrum-sarok viszont szűk négy évtizede elpusztult.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Kinyílott a pitypang
Már benne volt a takarítási tervben. Mást is zavart, és ő tudta, ki az illetékes, kinek kell jelezni a problémát. Nem is volt hetek-hónapok óta koszos, szétvert ez a Baross utcai páros telefonfülke. A mából nézve már nem mindegy? Ez itt A Kivert Biztosíték Extra (AKBE) kiadása, a "kinyílott a pitypang, megírom" rovat. Az éppen egy hete szóvá tett, nagy posta előtti telefonfülke megtisztult, kijavult, ha nem is lett hibátlan, de vállalható.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Intelmekre mutató államalapító
A szolnoki Vártemplom előtt 2001 óta álló Szent István-szobor lefelé mutató jobbja arra emlékeztet, hogy a hatalmon lévőknek lassan ezer éve rendszeresen olvasgatniuk kellene az Imre herceghez írt intelmeket. Néha azon is elgondolkodom, kire hasonlít a szolnoki Szent István arca.

A Szoborpark további képei