[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Menyasszonytánc a Szolnokban (19./53 rész)

2016. január 17.

A Szolnok étteremben tartott esküvőn, a menyasszonytánc előtt is érezte a banda, hogy valami nincs rendben. Lóri, a prímás, a tánc után épp a vonót gyantázta, és azt számolgatta, hogy ezzel a lagzival meglehet az új autó ára, amikor kiabálás, csapkodás váltotta fel az evőeszközök csilingelését. A vőlegényt, az egyik koszorúslányt meg a menyasszonytáncot emlegette a násznép zaklatottan.

- Valami itt sem stimmel a menyasszony meg a vőlegény között - állapította meg Lóri a Szolnok étterem erkélyén még nyolc óra körül, amikor a vacsora idején pihenhetett a banda. A kivilágított állomást nézték. Húsz éve játszottak együtt, Szolnok minden éttermében muzsikáltak már, és vagy ötszáz lagzin húzták a talpalávalót. - A csaj, akár ha kegyet gyakorolna a gyerekkel. Az meg olyan fancsali képet vág, mintha nem a lagziján, hanem a temetésén lenne. Kár, hogy a válóper után nincs ekkora banzáj, mert akkor ezeket már elő is jegyezhetnénk. Ráadásul hétköznapra.

- Engem nem érdekel, mi van közöttük - jegyezte meg lakonikusan Tádé, a cimbalmos. - Csak fizessenek ki rendesen, meg ne verekedjenek, mert én nem tudom felkapni a hangszert úgy, mint ti.

Bólogattak, nagyokat szívtak a cigarettákból, aztán visszamentek a kis dobogóra, és ismét játszani kezdték a régi nótákat meg a kifacsart slágereket.

- Ezeknek húzhatjuk. Meg se mozdulnak. Olyan savanyúak, mint a káposztalé - dühöngött Lóri a következő szünetben, mert tudta, ha nincs egetverő hangulat, a zenekar is kevesebbet kap. - Úgy ül egymással szemben a két család, mintha egymás torkának akarnának esni. Meg se szólalnak, mint valami halotti tor. Nem lesz ez hosszú házasság, még a Limbóhintóra se keltek fel, pedig arra mindenütt ropják. Még józanul is.

- Bizony. Ha az a rohadt Kacsatánc se mozgatja meg a násznépet, nem járunk jól - bólogatott Tádé. - Meglássátok, vagy nem fizetnek ki bennünket, vagy valami balhé lesz a vége, mi meg menekülhetünk. Figyeltétek, hogy a vőlegény kétszer is elvonult az egyik koszorúslánnyal?

- Ja, és elsőre kisírt szemmel jött vissza a lány… - mondta kaján vigyorral Morzsi, a nagybőgős, de nem folytathatta, mert a másik ajtón a vőlegény és a koszorúslány lépett ki az erkélyre. Nem néztek a bandára, egymással voltak elfoglalva.

- Húú, ezek között van valami - pöccintette el a csikket Lóri, miután a párocska befejezte a sugdolózást, ami közben láthatóan többször megsimogatták egymást. - Menjünk, húzzuk, amíg nem késő!

Bevonultak, és két hegedűn, nagybőgőn meg cimbalmon rázendítettek a Kacsatáncra. Tádé arca felvidult, amikor meglátta, hogy a vőlegény és a koszorúslány eléjük perdül és ropni kezdik. A következő nótánál már a fiatalabbak is megmozdultak, a zakatolásból pedig szinte senki sem maradt ki. Izzadt a banda, de húzták, mint, akik az életükért küzdenek, pedig csak a nagyobb gázsira gondoltak.

- Megpörgetjük a menyasszonytáncot, aztán mindenki boldog lesz - lihegte Morzsi vigyorogva, amikor éjfél előtt kiléptek az erkélyre a következő slukkra.

- Baj lesz ebből gyerekek - mondta Tádé a homlokát törölgetve. - A vőlegény meg a koszorúslány kétszer is elvonultak. Ezek valamire készülnek. Ahogy elnézem, ennek az ő esküvőjüknek kellene lenni.

- Az örömapa egyszer utánuk is ment - tette hozzá Lóri, miközben az állomás felé fújta a füstöt. - Utána a csaj könnyes szemmel jött vissza, a srác vörösen, az öreg meg szikrázó szemekkel. Pedig azt hittem, jó buli lesz a gazdag állatorvos lány lagziján játszani, de ha ezek valami hülyeséget csinálnak, nem tudom kifizetni az új autót, pedig megalkudtam rá.

A zenekar éjfélkor tust húzott, a savanyú képű menyasszonyt pedig a táncparkett közepére vezette az örömapa. A vőfély hatalmas fazekat hozott, és miközben a banda húzta, óbégatott, hogy eladó a menyasszony. Lóri és Tádé szemei mindig összeakadtak, amikor nagyobb összeg landolt előttük a fazékban. Hosszú volt a sor, repkedtek a zöld ötezresek meg a lila Adyk. Majdnem egy óra volt, mire a vőlegény üres pénztárcát dobott a rengeteg pénz tetejére, és lekérte a feleségét. Nem néztek egymásra, csak lötyögtek ütemre, a násznép meg boldogan tapsolt. Aztán a vőlegény hóna alá csapta a fazekat és elvonult a konyha felé, ahonnan ismét hordani kezdték az ételeket az asztalokra.

- Minden jó, ha a vége jó - dörzsölte a kezét Tádé. - Legalább két kocsi árát összetáncolták. Meglátjátok, jut itt nekünk is!

Lóri is elégedetten gyantázta a vonóját a dobogó szélén, és éppen azt számolgatta, ezzel át tudja venni Figiéktől a merkúros kiutalást. Már látta maga előtt, ahogy Debrecenből elhozza a vadonatúj Ladát, amikor éktelen kiabálás hallatszott a bejárata felől.

- Az a mocsok meglépett - üvöltötte a menyasszony egy cetlit lobogtatva. Borultak a székek, mindenki csapkodni, kiabálni kezdett. Iszonyatos felfordulás támadt egy pillanat alatt. Előbb csitítgatták a menyasszonyt, aztán a két család egymással kezdtek üvöltözni.

- Húzzunk innen, amíg nem lesz nagyobb baj - ugrott fel Tádé.

- Mi a frászkarika történt? - Nézett a többiekre Lóri.

- Mi? Hát a vőlegény meg az a koszorúslány meglépett az összetáncolt pénzzel. Azt mondják a pincérek, tőlük kértek egy reklámszatyrot, abba gyűrték a sok manit. A főpincértől kért papírra írta az a hülye gyerek, hogy mégis mást szeret.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

A nyitás képe
Ez a soha el nem küldött képeslap szerintem nem sokkal a Tisza Szálló megnyitása előtt készült. Talán azzal a céllal, hogy az első vendégeknek legyen min üdvötletüket küldeni a 26 szobás új hotelból. Talán nem baj, ha felidézzük, honnan indult ez a mára megkopott, egykor szép épület.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A szolnoki csata emlékműve
Vannak emlékművek, amelyek nemcsak a megörökített téma, de a felállítás körülményei miatt is rendkívül érdekesek. Amikor a belvárosi Tisza-hídról lejönnek, és esetleg egy pillantást vetnek a Szolnoki csata emlékművére, ez is jusson eszükbe!

A Szoborpark további képei