Naplóm
Jön a tavasz, látszik a szemét
2019. február 19.
Elmegy a hó, de még nem borul zöldbe a természet, és van pár hét Szolnokon is, amikor nem tudja eldönteni az ember, hogy a globális felmelegedést kívánja vagy az újabb jégkorszakot. Mert úgy tűnik, csak a nyakig érő hó vagy az állandó, egybefüggő zöld képes eltakarni a szemetünket.
tovább
Múló eszközök
2019. február 13.
A napokban tűnt fel, hogy Szolnok utcáiról is mennyire eltűntek a telefonfülkék. Ahol meg esetleg még van, abban pedig nincs telefonkönyv. Amikből egykor dísztáviratokat is lehetett válogatni. És remek lenyomatai voltak a város életének. Egykor nélkülözhetetlen eszközöket siratok.
tovább
Rémálmokon át az álmokig
2019. február 04.
Azzal, hogy a 4-es számú főút lassan Szolnok határáig kétszer kétsávos gyorsforgalmi út lesz, több évtizedes álom valósul meg. Ám nekem úgy tűnik, hogy a beteljesülésig rémálmaink lesznek. Amiket számomra az útfelújítók előtt vagy nyomukban járó KRESZ-tábla kihelyezők okoznak.
tovább
A kölcsönkapott magyar kultúra
2019. január 22.
Gyerekként nem sejtettem, hogy mire felnövök, a rádióból reggelente azt üvöltik: Kuki show. Igaz, akkoriban még nem ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. Félek, ha nem kapjuk össze magunkat, az unokáim durvább üvöltözések mellett indíthatják a napjaikat. És nagyon más lesz a magyar kultúra.
tovább
Épített veszteségeink vs. lehetőségeink
2019. január 16.
A Magyar Rádió évtizede üresen álló volt Szolnoki Stúdiójáról jutott eszembe, hogy mennyi használaton kívüli középület van a városban. Többségük persze magántulajdon, ám mégsem tudom azt mondani szolnokiként, hogy semmi közünk hozzájuk. Előttünk pusztulnak, nekünk is veszteségek.
tovább
Köszönöm a kattintásokat
2018. december 21.
Az idei 241. poszttal téli szünetre megy a blogSzolnok, hogy január 5-én, 2019 első Album rovatbeli bejegyzésével elindulhasson a 10. évfolyam. Most döbbenek rá, hogy közel egymillió betűt hegesztettem idén egymásmellé, erre a felületre. Megtisztelő, hogy erre napi több százan voltak kíváncsiak.
tovább
Füstszűrő nélkül
2018. december 17.
Ismét vonatos, MÁV-os bejegyzés következik. Ami persze elsősorban a szolnoki állomásból táplálkozik, de talán általánosításra is alkalmas. És nem arról akar szólni, hogy a dohányzókat még jobban alázzuk meg. Inkább arról, hogy csak olyan szabályt hozzunk, amit kedvünk van betartatni.
tovább
Jogomban áll vs. önterápia
2018. december 17.
Mit érdemel az a bűnös - ha egyáltalán nevezhető így -, aki vasárnap délután kettőkor érzi szükségét, hogy a belvárosban flexeljen? Hogyan nevezhetjük a bolttulajdonost, akinek a riasztója hajnaltól reggelig próbálja felhívni magára a figyelmet? Nehéz az együttélés. Fel- és megoldhatatlan.
tovább
Szemét lett(em)
2018. december 17.
Szolnokiként Szolnokon szemetelek. Még akkor is, ha eredetileg nem is akartam volna. Erről persze nem Szolnok tehet, de ettől még a szemetem Szolnokon marad. A környezettudatosság, az ökológiai lábnyom csökkentése meg egy nagy kamu. Vagy szinte lehetetlen.
tovább
Tavasztörők Szolnokról is
2018. december 17.
Mondhatnám, fél évszázaddal ezelőtt arra ébredt Szolnok (is), hogy magyar katonák masíroznak a Felvidéken. Erről azonban 1968. augusztus 21-én még csak azok a szolnokiak tudhattak, akik maguk is részesei voltak a hadgyakorlatból hadműveletté lett bevonulásnak.
tovább
Album
GAZ, Warsawa, Vegyiművek
A Budapesten működő Vegyiműveket Szerelő Vállalat Anyagbeszerzési Osztályának küldték üdvözletképpen ezt a képeslapot 1963-ban Szolnokról. A színes kép érdekessége nemcsak az egyedi beállítás, de a két korabeli autó is.
AKB
Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.
SzoborPark
Kisherceg és a róka
Nem hittem volna, hogy a város egyik legkedvesebb szoborkompozíciójának a múltjában is vannak idióta pillanatok, és bár alig négy évtizede állították fel, a leleplezés dátuma sem egyértelmű. Még szerencse, hogy mindez a Kisherceget és a rókát legtöbbször látó gyerekeket egyáltalán nem érdekli.