[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Jászkürt utcai mama (6./55 rész)

2014. október 05.

A Beloiannisz utca felől kanyarodott a Jászkürt utcára a ponyvás ZIL teherautó. A felépítmény hangos csörömpöléssel jelezte, hogy ez az utca is jó ideje építési terület már. Ez a nagyanyám szanálásra ítélt otthona - intett a sofőr mellett ülő huszonéves srác egy falusias ház előtt, aminek kapuja kitárva állt.

A srác leugrott a vezetőfülkéből, beszaladt a jól ismert udvarra, onnan a pedáns mama és főztjeinek különleges illatkeverékét árasztó házba.

- Mama, megjöttünk. Itt a kocsi, amit szereztem. Kezdenünk kell a pakolást, mert csak délig adták kölcsön a fuvart.

Az előszoba virágai ugyanúgy álltak, mint az elmúlt húsz évben bármikor. Az onnan nyíló konyha asztalán frissen főzött kávé, mellette a mama senki máséval össze nem téveszthető mákos kalácsa ontotta illatát. A kamrában is minden a helyén volt, és a nagyszobába se látszott semmi nyoma annak, hogy innen ma el kellene költözni.

- Délben már Szandára kell téglát vinnem, úgyhogy szólj öreganyádnak, hogy kapkodja a holmiját - szólalt meg a háta mögött a pocakos gépkocsivezető, aki a 7-es Volán ZIL-ével rendszeresen maszekolva, pontosan tudta, hogy a kávét neki készítették ki. - Azt mondtad - folytatta, szájában a kávéskanállal -, minden össze van pakolva.

- Megígérte - válaszolta, majd ütemes léptekkel átvágott a konyhán, és benyitott a hálószobába, ahol lassan harminc éve már csak az egyik ágyat vetették meg. - Mama, merre vagy?

- Isteni ez a kalács - lelkendezett a sofőr teli szájjal. - A várakozásért cserébe öreganyádnak le kell írnia a receptjét, hogy az asszony is tudjon ilyet sütni.

- Ne nevezd öreganyámnak!

- Mér, nem az?

- Nekem mama, neked meg Joli néni. Egyébként hiába írnád le a receptet. A három lánya mellette állva próbálta ellesni a titkát, de hiába. Sóskát, rántott húst és ilyen mákos kalácsot csak a mama tud sütni. De, hol a fenébe lehet? Mama!

Kilépett a szűk udvarra. A kerítésen túlról már az vízügyi székház ég felé törő tornya meredt rá. A nyitott kapun túl, a szembe házak már mind üresek voltak, mögöttük az új szállodát zsaluzták éppen. Eszébe jutott, hogy átszalad valamelyik szomszédhoz, biztos ott traccsol a mama. Már éppen meglódult, mint gyerekkora itt töltött legszebb napjain, de egy lépés után megtorpant. A szanálásra ítélt házakból már mindenki kiköltözött.

- Na, megvan? Vághatna még ebből az isteni mákosból - lépett ki a házból a sofőr, és mustrálva nézett körül a szépen gondozott kertben. - Ahelyett, hogy reggel megkapálta a virágokat, pakolhatott is volna - intett az ágyás felé.

- Mióta öregapám eltűnt Szolnok bombázásakor, ez a kert és a virágai éltették. El se tudom képzelni, mit fog csinálni a Kun Béla körúti panelház hetedik emeletén.

- Ott kapott cserelakást? - Villant fel a lomposan öltözött sofőr szeme. - Elcserélhetnénk! Központi fűtés, lift, fürdőszoba, pazar kilátás. Tudom ám. Stikában költöztettem már oda két családot. - Közelebb lépett a sráchoz. - Te, Pisti, figyelj ide! Nem lennék hálátlan, ha meggyőznéd öreganyádat, pardon Joli mamádat, hogy cseréljen velünk. A fiam tavaly nősült, ott lógnak az asszonykával a nyakunkon a kétszobásban, bármit megadnának, hogy abba az új panelba költözzenek. Az öregasszonynak már úgysincs sok hátra…

A srác szemei szikrát hánytak. A sofőr érezte, hogy messzire ment.

- Már nem úgy értem, ne haragudj! - Hebegte. - Arra az öregasszonyra gondolok, akinek a házát Szandán meg lehetne szerezni. Az egyik fejes anyósa, volt már oda is fuvarom. Kicsit kisebb, mint ez, de van kert. Amíg kihal belőle a néni, lakhatna nálatok a mama. Tudod, hogy nem rosszul fizetnek ezek a maszek fuvarok, simán megvenném azt a házat cserealapnak.

- Az isten áldjon már meg, hát nem veszed észre, hogy éppen nincs meg a mama! - Emelte fel hangját a srác. - Pakolnunk kellene, ő meg sehol. Pedig megígérte, hogy nem húzza tovább az időt. Erre tessék, semmi nincs összepakolva, te meg kufárkodsz itt két szerencsétlen öregasszony házával.

- Nem kell úgy felkapni a vizet - horkant fel a sofőr. - El is mehetek. Azt hiszed, nem lenne más maszek? Mire itt összepakoltok, lemegy a Nap. De nekem akkor is kifizeted a fuvart, ha innen ma egy széket se viszünk el!

Megfordult, és visszament a házba. A srác meg a kert vége fele vette az irányt. Minden frissen megkapálva, pedánsan megkötözve, mint bármikor, amikor itt járt. Mintha egy hónapon belül nem válna minden a földdel egyenlővé.

A srác szíve elszorult. Eszébe jutottak gyerekkora nyarai, amiket lényegében ebben a házban és kertben töltött. A szülei dolgoztak, a Vosztokon lévő lakás meg kicsi volt ahhoz, hogy végtelen energiának teret engedjen. A mamánál meg mindent lehetett. Fára mászni, kunyhót építeni, katonásat játszani, focizni, tüzet gyújtani. Csak akkor szólt, ha enni kellett menni, vagy úgy látta, ideje volna elcsendesedni és lefeküdni.

A világ legjobb helye - nyílalt a szívébe. És le fogják rombolni. Sírni kezdett, mint egy gyerek. Nekidőlt a hatalmas cseresznyefának. Hangosan zokogott.

- Pityukám, hát mér nem szóltál, hogy jössz? - Hallatszott a kapu felől a mama hangja. - Sütöttem volna mákos kalácsot, tudom, hogy szereted. Mit állsz ott a fa alatt, nincs már azon egy szem se. Pityukám, gyere hamar a mamához.

Nem szóltam? Sütne mákos kalácsot? Mama miről beszélsz? Felé akart fordulni, de nem tudott megmozdulni. Mama! Próbált kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Csak azt érezte, hogy a könnyei folynak az arcán.

- István, ébresztő - rántotta szét a sötétítőfüggönyt az anyja. - Keljél! Mindjárt itt a teherautó. Megígérted, hogy segítesz kipakolni öreganyád házát. Gyerünk!

Felriadt. A fény felé fordult. Egy pillanatig nem értette hol van, és mit csinál. Aztán rájött. Szombat reggel van. Mindjárt jön a Volántól kért autó és mennek kipakolni a mama Jászkürt utcai házát.

Két hete temették. Az egyik reggel nem ébredt fel. Azt mondják, szépen ment el. Az egyik régi szomszéd szerint viszont az vitte el, hogy elvették a házát, ahol született, és hetven évig élhetett.

Kézfejével letörölte a könnyeit.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

105 éves délután a Kossuth téren
Úgy sejtem, hogy Szolnok főteréről készült a legtöbb képeslap a második világháború előtt. Nem véletlen, hogy évente legalább egy a blogSzolnok Album rovatában is feltűnik. Most például ez az 1911-ben postázott, valószínűleg egy hétköznap délután készített fotót használó lap.

Az Album további képei
 

AKB

Félbemaradt pusztulás
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Fáklyavivő (fagyis ember)
A mai napig Szolnok egyik legvitatottabb szobra a Tiszaliget bejáratánál álló Fáklyavivő. Többször felvetődött már áthelyezésének az ötlete, de szerintem ez csak akkor fog megtörténni, ha a láthatóan egyre rosszabb állapotban lévő alkotás veszélyessé válik.

A Szoborpark további képei