[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Jászkürt utcai mama (6./53 rész)

2014. október 05.

A Beloiannisz utca felől kanyarodott a Jászkürt utcára a ponyvás ZIL teherautó. A felépítmény hangos csörömpöléssel jelezte, hogy ez az utca is jó ideje építési terület már. Ez a nagyanyám szanálásra ítélt otthona - intett a sofőr mellett ülő huszonéves srác egy falusias ház előtt, aminek kapuja kitárva állt.

A srác leugrott a vezetőfülkéből, beszaladt a jól ismert udvarra, onnan a pedáns mama és főztjeinek különleges illatkeverékét árasztó házba.

- Mama, megjöttünk. Itt a kocsi, amit szereztem. Kezdenünk kell a pakolást, mert csak délig adták kölcsön a fuvart.

Az előszoba virágai ugyanúgy álltak, mint az elmúlt húsz évben bármikor. Az onnan nyíló konyha asztalán frissen főzött kávé, mellette a mama senki máséval össze nem téveszthető mákos kalácsa ontotta illatát. A kamrában is minden a helyén volt, és a nagyszobába se látszott semmi nyoma annak, hogy innen ma el kellene költözni.

- Délben már Szandára kell téglát vinnem, úgyhogy szólj öreganyádnak, hogy kapkodja a holmiját - szólalt meg a háta mögött a pocakos gépkocsivezető, aki a 7-es Volán ZIL-ével rendszeresen maszekolva, pontosan tudta, hogy a kávét neki készítették ki. - Azt mondtad - folytatta, szájában a kávéskanállal -, minden össze van pakolva.

- Megígérte - válaszolta, majd ütemes léptekkel átvágott a konyhán, és benyitott a hálószobába, ahol lassan harminc éve már csak az egyik ágyat vetették meg. - Mama, merre vagy?

- Isteni ez a kalács - lelkendezett a sofőr teli szájjal. - A várakozásért cserébe öreganyádnak le kell írnia a receptjét, hogy az asszony is tudjon ilyet sütni.

- Ne nevezd öreganyámnak!

- Mér, nem az?

- Nekem mama, neked meg Joli néni. Egyébként hiába írnád le a receptet. A három lánya mellette állva próbálta ellesni a titkát, de hiába. Sóskát, rántott húst és ilyen mákos kalácsot csak a mama tud sütni. De, hol a fenébe lehet? Mama!

Kilépett a szűk udvarra. A kerítésen túlról már az vízügyi székház ég felé törő tornya meredt rá. A nyitott kapun túl, a szembe házak már mind üresek voltak, mögöttük az új szállodát zsaluzták éppen. Eszébe jutott, hogy átszalad valamelyik szomszédhoz, biztos ott traccsol a mama. Már éppen meglódult, mint gyerekkora itt töltött legszebb napjain, de egy lépés után megtorpant. A szanálásra ítélt házakból már mindenki kiköltözött.

- Na, megvan? Vághatna még ebből az isteni mákosból - lépett ki a házból a sofőr, és mustrálva nézett körül a szépen gondozott kertben. - Ahelyett, hogy reggel megkapálta a virágokat, pakolhatott is volna - intett az ágyás felé.

- Mióta öregapám eltűnt Szolnok bombázásakor, ez a kert és a virágai éltették. El se tudom képzelni, mit fog csinálni a Kun Béla körúti panelház hetedik emeletén.

- Ott kapott cserelakást? - Villant fel a lomposan öltözött sofőr szeme. - Elcserélhetnénk! Központi fűtés, lift, fürdőszoba, pazar kilátás. Tudom ám. Stikában költöztettem már oda két családot. - Közelebb lépett a sráchoz. - Te, Pisti, figyelj ide! Nem lennék hálátlan, ha meggyőznéd öreganyádat, pardon Joli mamádat, hogy cseréljen velünk. A fiam tavaly nősült, ott lógnak az asszonykával a nyakunkon a kétszobásban, bármit megadnának, hogy abba az új panelba költözzenek. Az öregasszonynak már úgysincs sok hátra…

A srác szemei szikrát hánytak. A sofőr érezte, hogy messzire ment.

- Már nem úgy értem, ne haragudj! - Hebegte. - Arra az öregasszonyra gondolok, akinek a házát Szandán meg lehetne szerezni. Az egyik fejes anyósa, volt már oda is fuvarom. Kicsit kisebb, mint ez, de van kert. Amíg kihal belőle a néni, lakhatna nálatok a mama. Tudod, hogy nem rosszul fizetnek ezek a maszek fuvarok, simán megvenném azt a házat cserealapnak.

- Az isten áldjon már meg, hát nem veszed észre, hogy éppen nincs meg a mama! - Emelte fel hangját a srác. - Pakolnunk kellene, ő meg sehol. Pedig megígérte, hogy nem húzza tovább az időt. Erre tessék, semmi nincs összepakolva, te meg kufárkodsz itt két szerencsétlen öregasszony házával.

- Nem kell úgy felkapni a vizet - horkant fel a sofőr. - El is mehetek. Azt hiszed, nem lenne más maszek? Mire itt összepakoltok, lemegy a Nap. De nekem akkor is kifizeted a fuvart, ha innen ma egy széket se viszünk el!

Megfordult, és visszament a házba. A srác meg a kert vége fele vette az irányt. Minden frissen megkapálva, pedánsan megkötözve, mint bármikor, amikor itt járt. Mintha egy hónapon belül nem válna minden a földdel egyenlővé.

A srác szíve elszorult. Eszébe jutottak gyerekkora nyarai, amiket lényegében ebben a házban és kertben töltött. A szülei dolgoztak, a Vosztokon lévő lakás meg kicsi volt ahhoz, hogy végtelen energiának teret engedjen. A mamánál meg mindent lehetett. Fára mászni, kunyhót építeni, katonásat játszani, focizni, tüzet gyújtani. Csak akkor szólt, ha enni kellett menni, vagy úgy látta, ideje volna elcsendesedni és lefeküdni.

A világ legjobb helye - nyílalt a szívébe. És le fogják rombolni. Sírni kezdett, mint egy gyerek. Nekidőlt a hatalmas cseresznyefának. Hangosan zokogott.

- Pityukám, hát mér nem szóltál, hogy jössz? - Hallatszott a kapu felől a mama hangja. - Sütöttem volna mákos kalácsot, tudom, hogy szereted. Mit állsz ott a fa alatt, nincs már azon egy szem se. Pityukám, gyere hamar a mamához.

Nem szóltam? Sütne mákos kalácsot? Mama miről beszélsz? Felé akart fordulni, de nem tudott megmozdulni. Mama! Próbált kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Csak azt érezte, hogy a könnyei folynak az arcán.

- István, ébresztő - rántotta szét a sötétítőfüggönyt az anyja. - Keljél! Mindjárt itt a teherautó. Megígérted, hogy segítesz kipakolni öreganyád házát. Gyerünk!

Felriadt. A fény felé fordult. Egy pillanatig nem értette hol van, és mit csinál. Aztán rájött. Szombat reggel van. Mindjárt jön a Volántól kért autó és mennek kipakolni a mama Jászkürt utcai házát.

Két hete temették. Az egyik reggel nem ébredt fel. Azt mondják, szépen ment el. Az egyik régi szomszéd szerint viszont az vitte el, hogy elvették a házát, ahol született, és hetven évig élhetett.

Kézfejével letörölte a könnyeit.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

Nosztalgikus kép?
Nem vagyok benne biztos, de gyanítom, hogy ez a kép már akkor sem volt valósághű, amikor 1990 nyarán az unokatesómmal postára adtuk. Igazából nem is ezért, hanem amiatt vettem most elő, mert az Aba-Novákot se láthatjuk már többé ebből a szögből.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szolnok legrégebbi szobra
Ha mindaz igaz, amit a Pólya Tibor és a Balogh Kálmán utcák találkozásánál lévő kis terecskén álló Mária-oszlopról vagy Mária-szoborról jelenleg elérhető, akkor ez lehet Szolnok legrégebbi szobra. Sőt, akár azt is megkockáztathatjuk, akár város legidősebb és ma is álló, ember alkotta "építménye".

A Szoborpark további képei