[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Meztelen Iván futása (68./69 rész)

2021. január 10.

A pucér férfi a Tisza szálló főbejáratán rontott ki. Nem nézett rám, rémülten rohant a színház mögötti utca felé. Aztán egy másik, de felöltözött férfi vágódott ki az épületből. A pont akkor odaérő Trabantnak satufékeznie kellett. A férfi átgurult a motorháztetőn, de felugrott és eltűnt a sötét ködbe burkolózó Szigligeti utcában.

A két férfi után többen is kitódultak az épületből. Volt, aki fürdőköpenyt, néhányan csak fürdőruhát, mások utcai holmikat viseltek. Viszont senkin sem volt kabát. Holott csak pár nappal jártunk szilveszter után. A fürdő öltözőjének ruhatárosa tettetett kétségbeeséssel magyarázta, hogy miután kiadta a később pucéran szaladó férfi ruháit, ajtócsapkodást meg artikulálatlan üvöltést hallott a kabinok felől. Az akkor már szintén a bejárat előtt ácsorgó takarítónő a szavába vágott, hogy ő meg látta a felöltözött férfit az öltőző előtt idegesen téblábolni, meg néha be is nézett a férfiakhoz, de aztán már csak az üvöltést hallotta, mert éppen a nőiben törölte fel a követ. A szálloda portása mindenkit megnyugtatott, hogy már hívta az URH-t, és ő is nagyon megijedt, amikor előbb a pucér férfi rohant el a recepciós pult előtt, majd a másik férfi, akinek a kezében egy hatalmas, kenyérszeletelő kés villogott.

A kék-fehér Zsiguli tényleg hamarosan befutott, de mivel a szálloda előtt nem volt hely, a színházi művészbejáró zöld ajtajához parkolt. A két rendőr komótosan átsétált az úton, de nem kérdezhettek, mert egy nagydarab, fürdőköpenyes férfi azonnal belekezdett.

- Jobb, ha a két hülye után mennek, mert ha az a dúvad Döme utoléri a nyeszlett Ivánt, jó eséllyel megforgatja benne a kést, ami nem kenyérszeletelő, hanem henteskés, merthogy Döme azzal is foglalkozik.

A rendőrök nem mozdultak. A több csillagos, kékes-szürke, térdig érő műbőrkabátos felemelte a kezét, és annyit kérdezett, ki és miért hívta az URH-t. Bábeli zűrzavar támadt. A legtöbben olyasmit kiabáltak, hogy nem ez a fontos, hanem a meztelen Iván élete, akit Döme talán már meg is szúrt a Szigligeti utcában. A főtörzs azonban nem ingott meg, így a recepciós tagoltan elmondta, miért telefonált.

- Buzik? - kérdezte a láthatóan idősebb, de a csillagok száma alapján alacsonyabb rangú járőrtárs, akinek ezek szerint csak annyit sikerült felfognia, hogy egy meztelen férfit egy másik kerget. Nemcsak a téli hideg miatt fagyott meg a levegő. A nagydarab, fürdőköpenyes férfi kapcsolt a leggyorsabban, és mint egy önmagát felhúzó edző üvölteni kezdett.

- Dehogy buzik! Épp az a baj, hogy Döme Iván asszonykáját is megizélte, ami miatt Iván úgy állt bosszút, hogy a nyáron nem adott a palackozóban sört Dömének, akinek így nem volt fuvarja a gebinbe kivett IFA-n, ezért az év végén vissza kellett adnia a téesznek a kocsit.

Nem csak én vesztettem el a fonalat, de talán a két rendőr volt a leginkább összezavarodva. Közben a Tisza szálló előtti kisebb csődület tagjai egyre hangosabban biztatták, sőt kérlelték őket, hogy menjenek a két bolond után, mert tragédia lesz a vége. Nem mozdultak.

- Igazolják magukat! - szólalt meg a zavarodott járőrparancsnok, amitől néhányan ugyan elhallgattak, többen azonban tovább üvöltöztek, ketten pedig inkább futni kezdtek a Szigligeti utca felé. Az egyik kabát nélkül, a másik fürdőköpenyben és laffogó papucsban. Közben a nagydarab, edzőhangú férfi azt magyarázta a körülötte állóknak, hogy az a bolond Iván már a kör medencében kötekedett Dömével, majdnem össze is verekedtek, de aztán Döme inkább elment zuhanyozni. Azt persze senki se gondolta, hogy megvárja Ivánt, és pucéran kirángatja az öltözőből.

A két rendőr noszogatni kezdte a csendesebbeket, hogy igazolják magukat. Mivel azonban rajtam kívül mindenki a fürdőből rohant ki a két férfi után, senkinél sem volt igazolvány, ráadásul egyre jobban fáztak, így elkezdtek visszaszivárogni az épületbe. Az egyetlen voltam, akivel tudtak valamit kezdeni a rendőrök, leginkább azért, mert még elég gyáva voltam ahhoz, hogy mondjuk, én is eloldalogjak. Mire akkurátusan kiírtak mindent a barna, keményfedeles személyimből, a kabátos meg a fürdőköpenyes férfi is visszajött a Szigligeti utca felől. Már csak a két rendőr meg én álltunk a Tisza szálló előtt. Ránk néztek, és annyit mondtak, eltűnt az a két bolond, majd bementek az épületbe.

- No, akkor nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni - jelentette ki az idősebb rendőr. Kezembe nyomta a személyimet, és mint akik megoldották a problémát, visszaültek az URH kocsiba és eltűntek a Verseghy park irányába.

Majdnem négy évtizeddel később, egy teljesen másról szóló beszélgetésben bukkant fel váratlanul Meztelen Iván. A város szélén lévő sörpalackozóban volt valami pitiáner kisfőnök, akinek tejelni kellett, ha valaki fuvart, azaz egy rakomány sört akart. Márpedig akkoriban a sörből se volt elég. Így akinek a teherautóját megrakták a folyékony kenyérrel, annak utána nem csurrant-cseppent, hanem ömlött a jatt a boltosoktól meg a kocsmárosoktól. Nyaranta komoly harc ment a fuvarokért. Döme viszont azon a nyáron hiába állt már be hajnalban a telep előtti sorba a bérelt IFA-jával, neki valahogy soha sem jutott sör. Amihez csak annyit tudtam hozzátenni, amit azon a téli éjszakán hallottam, hogy persze, hiszen Döme elcsábította Iván feleségét. Beszélgetőtársam kajánul felnevetett. Majd hozzátette, Iván akkor este a Tisza szálló fürdőjétől a Ságvári körúti lakásáig rohant meztelenül. Évekig cukkolták azzal, hogy az volt a Meztelen Iván futása, de szerencsére nem véresen ért véget.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

A szolnoki áruda
Őnagysága Ifj. Szilágyi Károlyné úrasszony, aki Budapesten a Föld utca 65-ben lakott, 1904. november 16-án a következő üzenetet kapta ezen képeslapon: "Ez a szolnoki árudánk. Sok puszit küld Károly". Jó lenne tudni, melyik üzletre utalt 108 éve Károly.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Centrum-sarok tűz tábla
Senkit sem szeretnék megbántani, de úgy érzem, a történelmi hűség kedvéért néhány gondolattal fontos kiegészíteni azt az emléktáblát, amit tisztelendő módon, április 11-én helyezett ki az Árkádra a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság.

A Szoborpark további képei