[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Meztelen Iván futása (68./80 rész)

2021. január 10.

A pucér férfi a Tisza szálló főbejáratán rontott ki. Nem nézett rám, rémülten rohant a színház mögötti utca felé. Aztán egy másik, de felöltözött férfi vágódott ki az épületből. A pont akkor odaérő Trabantnak satufékeznie kellett. A férfi átgurult a motorháztetőn, de felugrott és eltűnt a sötét ködbe burkolózó Szigligeti utcában.

A két férfi után többen is kitódultak az épületből. Volt, aki fürdőköpenyt, néhányan csak fürdőruhát, mások utcai holmikat viseltek. Viszont senkin sem volt kabát. Holott csak pár nappal jártunk szilveszter után. A fürdő öltözőjének ruhatárosa tettetett kétségbeeséssel magyarázta, hogy miután kiadta a később pucéran szaladó férfi ruháit, ajtócsapkodást meg artikulálatlan üvöltést hallott a kabinok felől. Az akkor már szintén a bejárat előtt ácsorgó takarítónő a szavába vágott, hogy ő meg látta a felöltözött férfit az öltőző előtt idegesen téblábolni, meg néha be is nézett a férfiakhoz, de aztán már csak az üvöltést hallotta, mert éppen a nőiben törölte fel a követ. A szálloda portása mindenkit megnyugtatott, hogy már hívta az URH-t, és ő is nagyon megijedt, amikor előbb a pucér férfi rohant el a recepciós pult előtt, majd a másik férfi, akinek a kezében egy hatalmas, kenyérszeletelő kés villogott.

A kék-fehér Zsiguli tényleg hamarosan befutott, de mivel a szálloda előtt nem volt hely, a színházi művészbejáró zöld ajtajához parkolt. A két rendőr komótosan átsétált az úton, de nem kérdezhettek, mert egy nagydarab, fürdőköpenyes férfi azonnal belekezdett.

- Jobb, ha a két hülye után mennek, mert ha az a dúvad Döme utoléri a nyeszlett Ivánt, jó eséllyel megforgatja benne a kést, ami nem kenyérszeletelő, hanem henteskés, merthogy Döme azzal is foglalkozik.

A rendőrök nem mozdultak. A több csillagos, kékes-szürke, térdig érő műbőrkabátos felemelte a kezét, és annyit kérdezett, ki és miért hívta az URH-t. Bábeli zűrzavar támadt. A legtöbben olyasmit kiabáltak, hogy nem ez a fontos, hanem a meztelen Iván élete, akit Döme talán már meg is szúrt a Szigligeti utcában. A főtörzs azonban nem ingott meg, így a recepciós tagoltan elmondta, miért telefonált.

- Buzik? - kérdezte a láthatóan idősebb, de a csillagok száma alapján alacsonyabb rangú járőrtárs, akinek ezek szerint csak annyit sikerült felfognia, hogy egy meztelen férfit egy másik kerget. Nemcsak a téli hideg miatt fagyott meg a levegő. A nagydarab, fürdőköpenyes férfi kapcsolt a leggyorsabban, és mint egy önmagát felhúzó edző üvölteni kezdett.

- Dehogy buzik! Épp az a baj, hogy Döme Iván asszonykáját is megizélte, ami miatt Iván úgy állt bosszút, hogy a nyáron nem adott a palackozóban sört Dömének, akinek így nem volt fuvarja a gebinbe kivett IFA-n, ezért az év végén vissza kellett adnia a téesznek a kocsit.

Nem csak én vesztettem el a fonalat, de talán a két rendőr volt a leginkább összezavarodva. Közben a Tisza szálló előtti kisebb csődület tagjai egyre hangosabban biztatták, sőt kérlelték őket, hogy menjenek a két bolond után, mert tragédia lesz a vége. Nem mozdultak.

- Igazolják magukat! - szólalt meg a zavarodott járőrparancsnok, amitől néhányan ugyan elhallgattak, többen azonban tovább üvöltöztek, ketten pedig inkább futni kezdtek a Szigligeti utca felé. Az egyik kabát nélkül, a másik fürdőköpenyben és laffogó papucsban. Közben a nagydarab, edzőhangú férfi azt magyarázta a körülötte állóknak, hogy az a bolond Iván már a kör medencében kötekedett Dömével, majdnem össze is verekedtek, de aztán Döme inkább elment zuhanyozni. Azt persze senki se gondolta, hogy megvárja Ivánt, és pucéran kirángatja az öltözőből.

A két rendőr noszogatni kezdte a csendesebbeket, hogy igazolják magukat. Mivel azonban rajtam kívül mindenki a fürdőből rohant ki a két férfi után, senkinél sem volt igazolvány, ráadásul egyre jobban fáztak, így elkezdtek visszaszivárogni az épületbe. Az egyetlen voltam, akivel tudtak valamit kezdeni a rendőrök, leginkább azért, mert még elég gyáva voltam ahhoz, hogy mondjuk, én is eloldalogjak. Mire akkurátusan kiírtak mindent a barna, keményfedeles személyimből, a kabátos meg a fürdőköpenyes férfi is visszajött a Szigligeti utca felől. Már csak a két rendőr meg én álltunk a Tisza szálló előtt. Ránk néztek, és annyit mondtak, eltűnt az a két bolond, majd bementek az épületbe.

- No, akkor nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni - jelentette ki az idősebb rendőr. Kezembe nyomta a személyimet, és mint akik megoldották a problémát, visszaültek az URH kocsiba és eltűntek a Verseghy park irányába.

Majdnem négy évtizeddel később, egy teljesen másról szóló beszélgetésben bukkant fel váratlanul Meztelen Iván. A város szélén lévő sörpalackozóban volt valami pitiáner kisfőnök, akinek tejelni kellett, ha valaki fuvart, azaz egy rakomány sört akart. Márpedig akkoriban a sörből se volt elég. Így akinek a teherautóját megrakták a folyékony kenyérrel, annak utána nem csurrant-cseppent, hanem ömlött a jatt a boltosoktól meg a kocsmárosoktól. Nyaranta komoly harc ment a fuvarokért. Döme viszont azon a nyáron hiába állt már be hajnalban a telep előtti sorba a bérelt IFA-jával, neki valahogy soha sem jutott sör. Amihez csak annyit tudtam hozzátenni, amit azon a téli éjszakán hallottam, hogy persze, hiszen Döme elcsábította Iván feleségét. Beszélgetőtársam kajánul felnevetett. Majd hozzátette, Iván akkor este a Tisza szálló fürdőjétől a Ságvári körúti lakásáig rohant meztelenül. Évekig cukkolták azzal, hogy az volt a Meztelen Iván futása, de szerencsére nem véresen ért véget.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

Késő Kádár-kori napsütések
Szolnok Kádár-kori címere került ennek az 1990 előtti mozaikképeslapnak a jobb felső sarkába. A képeket Csobaji Előd lőtte, és nagyjából ma is elkészíthetőek lennének. Igaz, egyiken a szökőkút nem lenne ott, a másikon egy új épület is belógna a képbe, a harmadiknál meg hullana a vakolat.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hiányzó Örkény
Fél évszázaddal ezelőtt olyan színházi előadást láthatott a szolnoki színház közönsége, ami mindörökre megérdemli a világpremier jelzőt. A Macskajátékot író Örkény István nemcsak a Szigligeti "házi szerzője" volt, de családi kötődése révén szolnoki is. És éppen neki nincs szobra a városban.

A Szoborpark további képei