vendégoldal
Hiányzó világnap
2020. március 27.
Számomra még soha sem volt ilyen szomorú a színházi világnap. Leeresztett függönyök előtt ünnepelhetünk. Nekem nagyon hiányzik a színház. Éppen ezért megidézem utolsó színházi élményem, azért is, mert eddigi életem legjobb előadása volt. Talán Magyarországon is látható lesz.
tovább
Vásárhelyi rokonság
2020. március 12.
A magyar szecesszió legszebb épülete a Marosvásárhelyen álló Kultúrpalota. Amiről szolnokiként nem beszélhetünk anélkül, hogy ne mondjuk el: építői ugyanazok, akik a pusztuló Mezőgazdasági Takarékpénztárt alkották. Tükörterme pedig a szolnoki Pólya Tibor miatt is érdekes.
tovább
Kiragadott diktátor
2020. február 28.
Izgat a kor, amiben felnőttem. Emlékszem például Rotschild Klára emlegetésére, meg a sokszor látott fotóra, amin Tito marsall és Kádár János feleségével ruhát válogatva látható. A Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményének vezetője számomra kihagyhatatlan kiállítást rendezett.
tovább
Mit keresett Hofi Szolnokon?
2020. február 13.
Például 1958. október 18-án Hoffmann Géza sorállományú tizedesként, a jászberényi laktanyából kapott eltávozáson. Vagy ötvenöt évvel ezelőtt, amikor Szolnok felé tartva, Monornál autóbalesetet szenvedett. És az ezredforduló környéki vadászaton. Hofi naplója szolnoki emlékekkel.
tovább
Szalay szemével
2020. február 06.
Kevesebbet tudnánk a múltunkról, ha a 19. század nem ajándékozza meg az emberiséget a fotózással. Teljesen más emlékek élnének bennünk Magyarország elmúlt évtizedeiről is, ha nem lettek volna olyan fotósok, aki egy pillanatba tudtak zárni történeteket. Mint például Szalay Zoltán.
tovább
Valódi, modern agora
2020. január 31.
Világot látni és tapasztalni. Ez utóbbi akkor is jó, ha sírva kérdezi az ember: nálunk miért nem? Koncertterem, mozi, felnőtt- és gyerekkönyvtár, helytörténeti bemutató, turista információ, csodák palotája, délutáni iskola, három kávéház, két bolt és rengeteg közösségi tér. Máshol.
tovább
Néphadseregek katonái
2020. január 17.
A Katonakönyv című kötetet azért is vettem meg, mert érdekelt, milyen lehetett magyarként öt egykori, szocialista ország néphadseregében sorkatonáskodni. Valós képet nem kaphattam, viszont a nyolcvanas évek bomladozó béketáboráról speciális élményeket igen. Sorozatért kiáltó ötlet.
tovább
Szóban festő, írva mázoló
2019. november 14.
Bödőcs Tibort nem azért tartom mindenidők legjobb magyar humoristájának, hogy miket mond, hanem azért az ütemérzékért, ahogy a gondolatait előadja. Ami azonban írásban nem működik. De attól, hogy második könyve alapján egy rossz író, humorista nimbusza nem változik.
tovább
Őszi Balaton
2019. november 07.
A múzeumok egy része tavaszig zárva. A jobb éttermek többsége csak csütörtöktől szombatig várja a vendégeket. Azért persze el lehet csípni olyan dolgokat is, ami ilyenkor, ősszel sokkal jobb, mint turistaszezonban. Például a Folly arborétum, ahonnan gyönyörű a kilátás a Badacsonyra.
tovább
Dániát látni és gondolkodni
2019. augusztus 23.
Más országban vendégeskedni és látni, az ottani mást és jobbnak tűnőt észrevenni, nem önmagunk megcsúfolása vagy elárulása, hanem egyfajta tanulás. Mi mindenen lenne jó itthon változtatni, mi mindent lenne érdemes hazahozni. Például a dán fővárosból. Ahol valóban művészek terveznek.
tovább
Album
Munka a korzón
A huszadik század első évtizedének valamelyik napján komoly útkarbantartási munkák zajlottak Szolnok korzóján. A serénykedést valaki megörökítette, hogy aztán egy 1911-ben postára adott képeslap halhatatlanná tegye.
AKB
Megbízható (?) hirdető
Tudom, hogy hirdetni (is) nehéz. És drága. Meg mindent meg lehet oldani okosban (is). De szerintem nem éppen a megbízhatóság jele, ha egy "mester" az utcai fákat rakja tele rajzszöggel felerősített hirdetésekkel. Pancser hatása van a dolognak. Én biztos, hogy nem engedném be a lakásomba. Magyarázkodni persze lehet, de szerintem erre nincs mentség. Le kellene szedni ezeket a hirdetéseket, mielőtt utcai a szemét lesz belőlük!
SzoborPark
A hortobágyi 12 emlékére
A Hetényi Géza Kórház egyik kis belső udvarán bújik meg egy 2013-ban elhelyezett fekete emléktábla. A 12 hortobágyi kényszermunkatábor valamelyikéből a szolnoki kórházba került és itt elhunyt kitelepítetteknek állít emléket. Talán nem haszontalan némi magyarázatot fűzni hozzá.