[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Hárman az irodában (3./55 rész)

2014. szeptember 07.

- Bemegyek a főnökhöz - szólt Magdaléna a haját igazgatva az iroda sarkában lévő tükör előtt. Márti nem vette le szemét a monitorról, ujjai sebesen táncoltak a klaviatúrán. Magdaléna azonban fél perc múlva fehér arccal lépett ki a két irodát összekötő ajtón. Nekidőlt a párnázott borításnak, majd sietősen újra a tükörhöz lépett. Remegő kézzel matatott az üvegpolcon.

- Megölted a főnököt - szólalt meg halkan.

Márti lassan emelte kolléganőjére a tekintetét. Hirtelen kirúgta maga alól a székét. A tükörhöz rohant. Felkapott egy barna fiolát.

- Basszus, ez nem a vitamin!

Visszafojtott lélegzettel, egyre kerekedő szemekkel néztek egymásra a bíróság második emeleti irodájában.

- Azt fogják hinni, te voltál, mert tudott a stiklidről - sziszegte Márti a másik nő szemébe nézve.

- Nem igaz… Te honnan tudod?

Márti közelebb hajolt kolléganőjéhez.

- Amikor Angéla pár hete kitalálta, hogy rendezzük át az irodát, az asztalomra került egy kék dosszié, amin nem volt felirat.

Jelentőségteljesen elhallgatott.

- Te szemét… - sziszegte Magdaléna, de nem nézett kolléganőjére, mert a tükörben vizsgálta az emelkedő vérnyomásától kipirosodó arcát. - Zárjuk be a főnök folyosói ajtaját! - Szólalt meg rémülten, és az ajtó melletti, falra szerelt kis kulcsos szekrénykéhez lépett. - De hol a kulcs?

Megdermedtek.

Csinos, fiatal nő lépett be az ajtón. Kolléganőire ügyet sem vetve, lendületesen a fogashoz ment, hanyagul rádobta a kabátját. Ugyanebben a pillanatban kulcs csörrent a fogas alatt, a parkettán. A három nő előbb a kulcsra, majd egymásra nézett. Márti berohant a főnök szobájába. Kihallatszott, ahogy rángatja annak másik ajtaját.

- Megint az irodában csináltátok? - nézett Magdaléna Angélára. - Ki fog derülni, ha kikérdeznek.

- Ki kérdezné? Egyébként is éppen szakítottunk - súgta Angéla, miközben fél szemmel a másik szobában matató kolléganőjét figyelte, aki egy pillanat múlva izgatottan jött vissza hozzájuk.

Az egyik íróasztal sarkán megcsörrent a telefon. A három nő jéggé válva nézett egymásra. Magdaléna hallhatóan nyelt egyet, majd remegő kézzel emelte füléhez a kagylót.

- Nincs itt - válaszolt a telefonból hallatszó kérdésre. - Már nincs itt. A bíró úr már nincs az irodájában. Nem tudjuk, mikor ment el. Viszonthallásra.

- Ott ül az asztalánál - szólt értetlenkedve Angéla.

- Holtan - suttogta Márti.

Angéla óriási szemei még nagyobbra nyíltak.

- Mert megmérgezted - vágta rá Magdaléna Mártihoz fordulva.

- A tartozás miatt? - kiáltott Angéla, de azonnal a szája elé csapta kezét, mint aki megbánta, hogy megszólalt.

- Te tartoztál a főnöknek? - kérdezte döbbenten Magdaléna.

- Ez te honnan tudod? - szegezte ideges tekintetét Márti Angélára

- Dugta az öreg, mindent tud - folytatta az előző kérdésből maradt szusszal Magdaléna.

Megállta a levegő a megyei bíróság udvarra néző szobájában. Odakinn sötétedett. A három nő kővé dermedve állt a főnök félig nyitott ajtaja előtt. A szemekben gyűltek a könnyek. Angéla hirtelen székére vetette magát, felzokogott.

- Szakítani akartam, de nem lehetett. Két hete kiderült, hogy halálos beteg. Senkinek sem volt szabad elmondanom. Délben, amikor eljöttem tőle, a kedvenc bögréjébe kevertem be a fájdalomcsillapítóját.

- Az asztalán egy kis kávéscsésze áll - vágott közbe Márti. - Nem bögre, és nem az a pohár, amibe ebéd előtt bevittem neki a vitamint. Angéla! Mikor mentél el tőle?

- Ez nem fontos - vágott közbe Magdaléna. - Egy bírót megöltek a bíróságon. Ki fognak bennünket kérdezni, és minden kiderül. Angélám, mit fog szólni a férjecskéd, ha megtudja, hogy ez a vén kecske nálad nyalogatta a sót?

- Az legalább nem bűncselekmény, mint az a pár százezer forint, ami évekig hiányzott a kasszából - kiáltott Márti.

- Ami csak egy fokkal tisztességtelenebb, mint az öreg zsebéből fedezni a fiacskád játékszenvedélyét - szipogta Angéla.

Csend telepedett az irodára.

- Mindhármunknak van oka örülni, hogy elment. De az lenne a legjobb, ha senki nem kérdezne bennünket, hogy miért. Angéla! Te tökéletesen tudtad utánozni az aláírását. Ismerted a betegségét.

- És?

- A szobája a belső udvarra néz, ahol csak a galambok járnak. Amíg Mártival kisegítjük az ablakon, te megírsz egy búcsúlevelet. Holnap pedig úgy jövünk dolgozni, mintha egy normális munkanapra érkeznénk.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

Fejlődő megyeszékhely
Nagy Zsolt, a megyei napilap fotóriporter szerintem 1973 őszén vagy a következő év kora tavaszán mehetett fel gépével a Várkonyi téri toronyház tetejére, hogy megörökítse - a mai szemmel is elképesztő méretű - városfejlesztés egy pillanatát. Életműve egy újabb darabjával kalandozunk Szolnok múltjában.

Az Album további képei
 

AKB

Félbemaradt pusztulás
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kablay Lajos mellszobra
Lassan másfél évtizede áll a róla elnevezett téren Kablay Lajos posztumusz ezredes mellszobra. Bevallom, eddig nem sokat tudtam arról az emberről, aki lényegében 1956-ban megmentette Szolnokot a vérontástól és a jelentősebb pusztítástól. Igyekszem pótolni.

A Szoborpark további képei