[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

A kiáltó kapu (2./53 rész)

2014. augusztus 31.

- Jöjjön, kiáltson - szólt oda a színesbe öltözött cigányasszony az elegáns negyvenes nőnek. Aztán szotyit vett a szájába, megforgatta, roppantotta, majd a héjat a tenyerébe köpte. A nő megtorpant, zavartan pislogott márkás szemüvegkerete mögül.

- Beszélni akar valakivel, nem? - Folytatta a cigányasszony, és fejével az utca túloldalán álló börtön felé intett. - Ide engedem, a lépcső tetejéről jobban látják bentről - és mezitlábra húzott gumipapucsa kettőt placcsant a Dózsa György út járdáján.

- Először van itt, mi? Még párszor elsétál itt fel-alá, és mindenki rájön, mit keres ebben a kihalt utcában ilyenkor.

A kiskosztümös nő bizonytalanul fellépett a két lépcsőfokon. Lassan megfordult. Bal kezével idegesen matatott a retikülje vállpántján, jobbjával a szoknyáját simogatta. Előbb a cigányasszonyra nézett, majd a börtön kékesszürke épületére.

- Ott bent, az udvaron, abban az újabban vannak - szólalt meg a cigányasszony, látva a nő bizonytalanul fürkésző tekintetét. - Kiáltson, ha már itt van!

Miközben a börtön felé fordult, újabb szotyit vett a szájába. Forgatta, roppantott, de már nem tudta a tenyerébe köpni, mert mélyről jövő kacagás tört elő belőle. Hiányos fogsora villant a kétlépcsőnyivel fölötte álló, megszeppent nőre.

- Aranyom, nem hahózni kell, mert abból nem tudják, kihez jöttek. Bár ilyen hangerővel nevet is kár volt mondania, mert még én is alig hallottam. Istí! - Bődült bele az estéhez készülődő szolnoki csendbe. - Valami Burger van ott?

Újabb szotyit vett a szájába, és a szürke aszfaltot figyelve koncentrált. Az körbejárt megmaradt fogai között, aztán roppant. A tenyerébe köpött, majd a másik kezéből újabb mag repült szájába.

Hirtelen felkapta a fejét.

- Na, jobb lesz, ha megyünk - karon ragadta az elképedt kosztümös nőt, és vonszolni kezdte a börtön kapujával ellentétes irányba. - Ne nézzen hátra! Ne válaszoljon!

A magas sarok gyors ütemére a gumipapucs lassú placcsanása kontrázott. Az utca közepéig tartották a ritmust.

- Belesápadt. Tudta, hogy tilosban jár, nem? - Szapora szuszogása sűrűn emelte mellén a virágos blúzt. Megigazította kendőjét, alóla ősz hajszálak ugrottak elő. - A börtön sarkánál nem jönnek tovább az őrök, zsarukat meg hiába hívnak, semmi közük ahhoz, hogy az utcán beszélgetünk. Kinek akart kiáltani?

A kosztümös nő nekidőlt a ház falának. Két kezével összehúzta a felsőjét. Az aszfaltot nézte. Teste remegett.

- Elegáns nők ritkán jönnek a kiáltó kapuhoz - jelentette ki a szoknyája zsebében újabb szotyit kutató cigányasszony. - Elhiheti. Húsz éve vagyunk együtt az Istível, sokadjára varrták be. Pedig nem rossz ember, nem bűnöző. Csak néha zsivány. Meg mulya. - Roppantott, köpött. - Nem kap rendes munkát, csak alkalmit. Élni meg kell. Négy gyerek, meg unokák. - Roppantott, köpött. - Húsz éve vagyunk együtt, de úgy szeretem, mint amikor megszöktetett. Jövök is, amikor bírok, hogy legalább a hangját halljam. Magának is hiányzik, aki miatt eljött?

A kosztümös nő alig észrevehetően bólintott.

- Család van? - Kérdezte a cigányasszony, miközben kicsit behajlította a térdét, hogy belenézhessen a másik nő lehajtott arcába.

Az megrázta a fejét.

- Csilla! - dobott újabb szotyit a szájába a cigányasszony. - Mindjárt negyven vagy - Forgatta, roppantotta. - És még nincs családod? - A héjat a tenyerébe köpte.

A kosztümös nő felkapta a fejét és fürkészően a cigányasszony szemébe nézett. Szemei kikerekedtek, ajkai szinte eltűntek. Gyorsabban kezdte venni a levegőt.

- Már általánosban is rátarti voltál. Nyolc év alatt egyszer se szóltál hozzám. Még a köszönésemet se fogadtad. Minek is tetted volna? Szép voltál, okos, a tanárok kedvence. Gazdagok voltatok. Én meg csak egy, az utolsó padba ültetett cigánylány a falu végéről, három testvérrel. Hiába gürizett az apám meg az anyám is a téeszben, szégyelltem, mennyire szegények voltunk.

Újabb napraforgó magot dobott a szájába. Fogai között forgatva figyelte a másik nő ápolt arcát.

- Most meg mind a ketten itt állunk - roppantott, köpött.

A kosztümös nő újra lehajtotta a fejét. Egyik kezével megmarkolta a táskáját, a másikkal végigsimította a szoknyáját. Ellökte magát a faltól. Mélyen belenézett a cigányasszony szemébe, majd szaporán kopogó léptekkel hagyta ott.

A cigányasszony következő szotyit dobott a szájába. Egy darabig nézte a kosztümös nőt, majd tenyerébe köpte a héjat, és elindult a kiáltó lépcső felé. Ott felállt a második fokra.

- Istí - kiáltotta.

- A Burger nem akar azzal a nővel beszélni, nincs közük egymáshoz - hallatszott valahonnan a börtön magas falán túlról, az udvaron magasodó épület átláthatatlan ablakai mögül.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

Infrastruktúra száz éve
Bő egy évszázaddal ezelőtt Szolnok belvárosában már volt közvilágítás, járdán lehetett korzózni, a fő utca pedig macskakővel volt kirakva. A tömegközlekedést azonban még a konflisok jelentették, és az ivóvizet is sokan a Kossuth téri artézi kútról szerezték be. Amint ez az 1915-ben postázott képeslap mutatja.

Az Album további képei
 

AKB

Bringázz a dzsungelben?
Szeszélyes és csapadékos a június. Ezt fűkaszával és kaszát fogó emberrel se lehet bírni. Avagy tekintsük extra szolgáltatásnak, szolnoki turisztikai attrakciónak, hogy a déli városrészben embermagasságú gazdzsungelen át vezet a kerékpárút. Nem csodálkoznék, ha valamelyik bozótból Sir David Attenborough lépne ki kamerával, mert itt forgatja a legújabb, vadvilágban játszódó természetfilmjét.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

49 éves Diáklány
Sokáig azt hittem, hogy Ápolónő vagy Nővérke a címe ennek a szobornak. Minden bizonnyal azért, mert felállításakor és még utána évtizedekig egy olyan iskola előtt állt, amelyik leginkább az egészségügyi képzéséről volt ismert és híres. Lehet, hogy a következő nemzedék valamilyen egyházi névvel illeti majd?

A Szoborpark további képei