[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Várjuk ki a végét Nacsa uram! (52./53 rész)

2019. február 10.

- Hallották, hogy elbontják a Fehér ló fogadót? A helyén meg valami újabb hivatal épül - vágott a közepébe köszönés helyett Nacsa János, amikor odalépett a Magyar Király éttermében kedvenc asztaltársaságához.

- Pénzügyigazgatóságot húznak fel a helyén, hogy még több adót tudjanak lenyúzni rólunk - vetette oda egykedvűen Mato Imre, miközben pipájával vacakolt.

- Ja, kérem, nem kellett volna megyeszékhelyet csinálni Szolnokból, és akkor nem változna semmi, sárfészek maradhatnánk - vigyorgott hamiskásan Zohányi Mihály, és hellyel kínálta a frissen érkezett Nacsát.

- Mégsem maradhat ilyen falusias a város főtere - nézett fel egy pesti újságból Simai András. - A fejlődés megállíthatatlan. Van már rendes városházánk, megyeházánk, Kintzelék meg Gyömöreyék is milyen szép házakat építettek. Hát miért fáj az maguknak, hogy a közt szolgáló hivatalt építenek a Piac tér sarkára? Sőt, törvényház is épül a postahivatal mellé.

- Engem igazán nem zavarna, ha végre nekem is csurranna a fejlődésből valami - szippantott nagyot az újra szelelő pipájából Mato Imre. - Ott vannak a fogatosaim, a napszámosaim, a szandai homokbányám, hát én is benne szeretnék lenni valamelyik építkezésben.

- Ja, kérem, az ilyesmit nem elég szeretni, ehhez némi szerencse, meg a szerencse olajozása is kell - vigyorgott továbbra is Zohányi.

- Én nem veszek részt ennek a gyönyörű városnak a kiárusításában. Építhetnek bármit, csak elrontják. Isten az atyám, ez már szebb nem lehet. De az már mégsem járja, hogy a fejlődésre hivatkozva elveszik azokat a szent helyeket, ahol a magunkfajta városi polgár olykor nyugalmat találhat. - Kavargatta egyre sebesebben az első délutáni feketéjét Nacsa János. - Ma a Fehér ló, holnap a Magyar Király?

- Ja, kérem, arra is sor kerülhet - tűnt el a mosoly Zohányi arcáról. - Hallották, min töri a fejét ez a Fischbein?

- Melyik Fischbein? A mi Fischbeinünk? Aki életben tartja ezt a szentélyt? - Tette le a pesti lapot a rongyos kiflije mellé Simai, és áhítattal nézet körül a Magyar Király piactérre néző nagytermében. - Hónapok óta nem láttam.

- Hát ez az. Állítólag külföldön utazgat, mert mintákat gyűjt az új szállodájához!

- Bolond maga Zohányi! Miért akarna új szállodát, amikor remekül megy a Magyar Király, és még negyven éves sincs a város legszebb épülete? Aki számít Szolnokon meg a környéken, az ide jár.

- Várjuk ki a végét Nacsa uram!

*

- Elment a maradék esze is ennek a Dánielnek - nézte elképedve a nem rég Szapáryra átkeresztelt utcában zajló építkezést Nacsa János. - Ha pár csepp esik, mint tegnap, térdig ér a sár. Ha meg egy hétig süt a nap, nyelhetjük a port. Az egyetlen előnye a Molnár utcának, hogy itt járnak vízért Szolnok legszebb derekú menyecskéi.

- Engem nem érdekel, hogy eszénél van vagy megbolondult, csak az a fontos, hogy rendben fizessen a homokért meg a fuvarokért. Vagy kétszázötvenezer koronát költ az új szállodára, abból csurranhat nekem is – kapargatta csizmájáról a sarat a Nacsa mellett álló Mato Imre.

- Az százhuszonötezer forint. Hát miből van ennek ennyi pénze?

- Ja, kérem, a maga Magyar Királyban elfogyasztott rengeteg kávéjából, ebédjéből, mulatozásából, kósza szobafoglalásaiból - csatlakozott széles mosollyal az ácsorgókhoz Zohányi.

- Hát abból két szállodát is felépíthetne. De mi lesz a Magyar Királlyal?

- Azt otthagyja, hiszen azt csak bérli, ez a különleges vöröstéglás palota meg a sajátja lesz - mutatott az építkezés felé Simai András.

- De hát a ringó csípőjű vízhordókon kívül ki a frász jön be ebbe az utcába? - Nyalta meg a szája szélét egy vállán vödrökkel egyensúlyozó fiatal lány után fordulva Nacsa. - A vasúthoz se erre megyünk. A hídról jövők se erre járnak. Hát nem visz ez az utca sehová. Ha már annyi pénze van ennek a Dánielnek, akkor épített volna szállodát a Vasúti főutcára, oda még én is benéznék.

- Ja, kérem, lehet, hogy tud valamit ez Fischbein Dani - mosolygott elégedetten Zohányi.

- Ha igaz, amit pletykálnak, hamarosan ez lesz Szolnok legszebb utcája. Gondolja, hogy véletlenül nevezték el pont egy miniszterelnökről?

- Simai nem bosszantson már maga is! Hát mit tudhat egy főpincérből lett bérlő?

- Hát, például azt Nacsa uram, hogy nem lehet véletlen, hogy az iparosok is pont ide építették a székházukat. A Kindlovics is telket vett a sarkon. Aki kiszorul a Piac térről, az mind itt keres telket. Lehet valami ráció ebben az utcában. Ki fog ez épülni.

- Szerintem meg bukásra van ítélve az egész. Az adósok börtönébe kerül szegény Dani is, meg mindenki, akit bepalizott arra, hogy Nemzeti szállodát épít egy saras mellékutcában - mondta Nacsa János, és cuppogó léptekkel visszaindult a Magyar Királyba.

*

- Hát ilyet még Pesten se láttak, nemhogy azok a nyakas debreceniek vagy pláne a kecskemétiek - jelentette ki vitát nem tűrő hangon Nacsa János a Nemzeti szálló éttermében, a Szapáry utcára néző hatalmas üvegportál mögött. - Én megmondtam, hogy van spiritusz ebben a Dani gyerekben. Csak azt nem értem, miért kellett megváltoztatnia a nevét.

- Hát miért lett a Molnár utcából Szapáry? - Nézett rá az eldugult pipáját piszkálva Mato Imre. - Nem a mi dolgunk. Nekem az a fontos, hogy Fischbein Danival egyeztem meg, de Fodor Dániel is kifizetett. És végre van egy rendes szálloda meg kávéház ebben a városban.

- Hát ezt mondom én is! Ilyen huszadik századi beruházások kellenek Szolnokra. Hát itt kérem villany világít, meg meleg víz folyik a csapokból…

- Végre Nacsa uramnak is tetszik az új szálloda. Pedig de ágált ellene, meg hogy féltette a Magyar Királyt. Most meg már be se teszi oda a lábát?

- Egy Simai András ne vessen nekem semmit a szememre! Én igenis mindig pártoltam ennek a Daninak az ötleteit, csak féltettem. Nem mondom, az kicsit bosszant, hogy a saját nevének a kezdőbetűivel aggatta tele ennek a gyönyörű palotának homlokzatát, de amíg jó kávét mér, ez legyen a legnagyobb bűne.

- Ja, kérem, mindenki építheti a saját szobrát. Kérdés persze, hogy az meddig áll - mosolygott a többiekre Zohányi János. - Egyszer fent, máskor lent. Ma még virul a város, mint Fodor Dani szállodájában az elektromos lámpák, de mi van, ha a gőzgépből kifogy a szusz?

- Maga csak ne károgjon Zohányi! Én, Nacsa János akár írásba is adom maguknak, hogy Fodor Dani nagyszerű műve még akkor is itt fog állni a Molnár, izé Szapáry miniszterelnökről elnevezett utcában, amikor mi már rég nem cuppoghatunk elégedetten a kávénk után. Ez az épület olyan, mint egy templom. A megérdemelt pihenés, a földi örömök előtti hódolat és imádat temploma.

- Na, azért Nacsa uram se essen túlzásokba! A Fehér lovat elbontották? El. A régi városháza helyére újat építettek? Igen. Az első állomásunkat használjuk még? Nem. Hát mi állandó ebben a városban? Ebben az országban? - Szippantott nagyot Simai András az újra szelelő pipájából, miközben bécsi és prágai lapokat nézegette.

- Hát a fene megeszi magukat! Még örülni se hagyják az embert. Került maguknak valamibe ez a szálloda? Nem. Mégis itt diskurálhatnak a villanyfényénél miközben isszák Fodor Dani kávéját. Legalább a kedvemet ne rontsák el, ha már a fejlődés kerékkötői! Szolnok ezer éve itt van, és most már Fodor Dani szállodája is, és itt is marad, mert a huszadik század emberének több esze lesz, mint nekünk volt.

- Mit keverhet a kávéba ez a Fodor Dani, hogy kihozta a filozófust vagy a látnokot Nacsa Jánosból? - nevetett fel Mato Imre. - De legyen igaza! Mert akkor ebben a mindenfelől összefújt népségű városban maradhatnak a leszármazottaink. Még akkor is mérjenek itt kávét, amikor ránk már senki sem emlékszik!

- Ja, kérem. Fő az optimizmus.

- Hát rendben. Ha még száz év múlva is itt áll Fodor Dani szállodája, és még mérnek kávét benne, akkor esküszöm, én magukkal jövök ide vissza kísérteni! - Nyújtott kezet Simai András az asztaltársaság többi tagjának, és elindult a hatalmas, üvegezett ajtó felé, mert már várta a konflis a szálloda bejárata előtt.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

Alföldi a város közepén
Nem Alföld, hanem Alföldi áruház volt a neve annak az üzletnek, ami az egykori Nerfeld-palotában működött, még mielőtt az Centrum-sarokként rögzült volna a helyiekben, a mai Árkád helyén. Bő fél évszázad története a Szapáry, vagyis Ságvári úton. Szolnokon járunk 1964 körül.

Az Album további képei
 
hirdetés Így helyes - 2019.06.14 17:30

AKB

Elképedve
Egyszerűen nem hiszem el! Nincs mentség és magyarázat. Mostantól vagy rettegünk az ilyesmit elkövető primitívektől, vagy felvesszük a harcot, és megmutatjuk, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. A Tisza-part be van kamerázva. Az árvíz miatt nem sokan mentek le az utóbbi napokban a partra. A betűk alapján nem kezdők pusztítottak, tehát sokan ismerhetik őket a városban. Kíváncsian várom, mire jut a rendőrség. Vagy lesz-e valakinek annyi a pucájába, hogy feldobja őket. Büntetlenül nem maradhat.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Tisza Antal mellszobra
Minden bizonnyal kevesen tudnák megmondani elsőre, hogy hol is áll Tisza Antal mellszobra. Azt hiszem, a szobor nem a megmintázott személy miatt, hanem az alkotó révén érdemelne több figyelmet, hiszen Petri Lajos műveit a mai napig keresik a gyűjtők.

A Szoborpark további képei