[Fotytatjuk...]

Szolnoki mesék

Várjuk ki a végét Nacsa uram! (52./52 rész)

2019. február 10.

- Hallották, hogy elbontják a Fehér ló fogadót? A helyén meg valami újabb hivatal épül - vágott a közepébe köszönés helyett Nacsa János, amikor odalépett a Magyar Király éttermében kedvenc asztaltársaságához.

- Pénzügyigazgatóságot húznak fel a helyén, hogy még több adót tudjanak lenyúzni rólunk - vetette oda egykedvűen Mato Imre, miközben pipájával vacakolt.

- Ja, kérem, nem kellett volna megyeszékhelyet csinálni Szolnokból, és akkor nem változna semmi, sárfészek maradhatnánk - vigyorgott hamiskásan Zohányi Mihály, és hellyel kínálta a frissen érkezett Nacsát.

- Mégsem maradhat ilyen falusias a város főtere - nézett fel egy pesti újságból Simai András. - A fejlődés megállíthatatlan. Van már rendes városházánk, megyeházánk, Kintzelék meg Gyömöreyék is milyen szép házakat építettek. Hát miért fáj az maguknak, hogy a közt szolgáló hivatalt építenek a Piac tér sarkára? Sőt, törvényház is épül a postahivatal mellé.

- Engem igazán nem zavarna, ha végre nekem is csurranna a fejlődésből valami - szippantott nagyot az újra szelelő pipájából Mato Imre. - Ott vannak a fogatosaim, a napszámosaim, a szandai homokbányám, hát én is benne szeretnék lenni valamelyik építkezésben.

- Ja, kérem, az ilyesmit nem elég szeretni, ehhez némi szerencse, meg a szerencse olajozása is kell - vigyorgott továbbra is Zohányi.

- Én nem veszek részt ennek a gyönyörű városnak a kiárusításában. Építhetnek bármit, csak elrontják. Isten az atyám, ez már szebb nem lehet. De az már mégsem járja, hogy a fejlődésre hivatkozva elveszik azokat a szent helyeket, ahol a magunkfajta városi polgár olykor nyugalmat találhat. - Kavargatta egyre sebesebben az első délutáni feketéjét Nacsa János. - Ma a Fehér ló, holnap a Magyar Király?

- Ja, kérem, arra is sor kerülhet - tűnt el a mosoly Zohányi arcáról. - Hallották, min töri a fejét ez a Fischbein?

- Melyik Fischbein? A mi Fischbeinünk? Aki életben tartja ezt a szentélyt? - Tette le a pesti lapot a rongyos kiflije mellé Simai, és áhítattal nézet körül a Magyar Király piactérre néző nagytermében. - Hónapok óta nem láttam.

- Hát ez az. Állítólag külföldön utazgat, mert mintákat gyűjt az új szállodájához!

- Bolond maga Zohányi! Miért akarna új szállodát, amikor remekül megy a Magyar Király, és még negyven éves sincs a város legszebb épülete? Aki számít Szolnokon meg a környéken, az ide jár.

- Várjuk ki a végét Nacsa uram!

*

- Elment a maradék esze is ennek a Dánielnek - nézte elképedve a nem rég Szapáryra átkeresztelt utcában zajló építkezést Nacsa János. - Ha pár csepp esik, mint tegnap, térdig ér a sár. Ha meg egy hétig süt a nap, nyelhetjük a port. Az egyetlen előnye a Molnár utcának, hogy itt járnak vízért Szolnok legszebb derekú menyecskéi.

- Engem nem érdekel, hogy eszénél van vagy megbolondult, csak az a fontos, hogy rendben fizessen a homokért meg a fuvarokért. Vagy kétszázötvenezer koronát költ az új szállodára, abból csurranhat nekem is – kapargatta csizmájáról a sarat a Nacsa mellett álló Mato Imre.

- Az százhuszonötezer forint. Hát miből van ennek ennyi pénze?

- Ja, kérem, a maga Magyar Királyban elfogyasztott rengeteg kávéjából, ebédjéből, mulatozásából, kósza szobafoglalásaiból - csatlakozott széles mosollyal az ácsorgókhoz Zohányi.

- Hát abból két szállodát is felépíthetne. De mi lesz a Magyar Királlyal?

- Azt otthagyja, hiszen azt csak bérli, ez a különleges vöröstéglás palota meg a sajátja lesz - mutatott az építkezés felé Simai András.

- De hát a ringó csípőjű vízhordókon kívül ki a frász jön be ebbe az utcába? - Nyalta meg a szája szélét egy vállán vödrökkel egyensúlyozó fiatal lány után fordulva Nacsa. - A vasúthoz se erre megyünk. A hídról jövők se erre járnak. Hát nem visz ez az utca sehová. Ha már annyi pénze van ennek a Dánielnek, akkor épített volna szállodát a Vasúti főutcára, oda még én is benéznék.

- Ja, kérem, lehet, hogy tud valamit ez Fischbein Dani - mosolygott elégedetten Zohányi.

- Ha igaz, amit pletykálnak, hamarosan ez lesz Szolnok legszebb utcája. Gondolja, hogy véletlenül nevezték el pont egy miniszterelnökről?

- Simai nem bosszantson már maga is! Hát mit tudhat egy főpincérből lett bérlő?

- Hát, például azt Nacsa uram, hogy nem lehet véletlen, hogy az iparosok is pont ide építették a székházukat. A Kindlovics is telket vett a sarkon. Aki kiszorul a Piac térről, az mind itt keres telket. Lehet valami ráció ebben az utcában. Ki fog ez épülni.

- Szerintem meg bukásra van ítélve az egész. Az adósok börtönébe kerül szegény Dani is, meg mindenki, akit bepalizott arra, hogy Nemzeti szállodát épít egy saras mellékutcában - mondta Nacsa János, és cuppogó léptekkel visszaindult a Magyar Királyba.

*

- Hát ilyet még Pesten se láttak, nemhogy azok a nyakas debreceniek vagy pláne a kecskemétiek - jelentette ki vitát nem tűrő hangon Nacsa János a Nemzeti szálló éttermében, a Szapáry utcára néző hatalmas üvegportál mögött. - Én megmondtam, hogy van spiritusz ebben a Dani gyerekben. Csak azt nem értem, miért kellett megváltoztatnia a nevét.

- Hát miért lett a Molnár utcából Szapáry? - Nézett rá az eldugult pipáját piszkálva Mato Imre. - Nem a mi dolgunk. Nekem az a fontos, hogy Fischbein Danival egyeztem meg, de Fodor Dániel is kifizetett. És végre van egy rendes szálloda meg kávéház ebben a városban.

- Hát ezt mondom én is! Ilyen huszadik századi beruházások kellenek Szolnokra. Hát itt kérem villany világít, meg meleg víz folyik a csapokból…

- Végre Nacsa uramnak is tetszik az új szálloda. Pedig de ágált ellene, meg hogy féltette a Magyar Királyt. Most meg már be se teszi oda a lábát?

- Egy Simai András ne vessen nekem semmit a szememre! Én igenis mindig pártoltam ennek a Daninak az ötleteit, csak féltettem. Nem mondom, az kicsit bosszant, hogy a saját nevének a kezdőbetűivel aggatta tele ennek a gyönyörű palotának homlokzatát, de amíg jó kávét mér, ez legyen a legnagyobb bűne.

- Ja, kérem, mindenki építheti a saját szobrát. Kérdés persze, hogy az meddig áll - mosolygott a többiekre Zohányi János. - Egyszer fent, máskor lent. Ma még virul a város, mint Fodor Dani szállodájában az elektromos lámpák, de mi van, ha a gőzgépből kifogy a szusz?

- Maga csak ne károgjon Zohányi! Én, Nacsa János akár írásba is adom maguknak, hogy Fodor Dani nagyszerű műve még akkor is itt fog állni a Molnár, izé Szapáry miniszterelnökről elnevezett utcában, amikor mi már rég nem cuppoghatunk elégedetten a kávénk után. Ez az épület olyan, mint egy templom. A megérdemelt pihenés, a földi örömök előtti hódolat és imádat temploma.

- Na, azért Nacsa uram se essen túlzásokba! A Fehér lovat elbontották? El. A régi városháza helyére újat építettek? Igen. Az első állomásunkat használjuk még? Nem. Hát mi állandó ebben a városban? Ebben az országban? - Szippantott nagyot Simai András az újra szelelő pipájából, miközben bécsi és prágai lapokat nézegette.

- Hát a fene megeszi magukat! Még örülni se hagyják az embert. Került maguknak valamibe ez a szálloda? Nem. Mégis itt diskurálhatnak a villanyfényénél miközben isszák Fodor Dani kávéját. Legalább a kedvemet ne rontsák el, ha már a fejlődés kerékkötői! Szolnok ezer éve itt van, és most már Fodor Dani szállodája is, és itt is marad, mert a huszadik század emberének több esze lesz, mint nekünk volt.

- Mit keverhet a kávéba ez a Fodor Dani, hogy kihozta a filozófust vagy a látnokot Nacsa Jánosból? - nevetett fel Mato Imre. - De legyen igaza! Mert akkor ebben a mindenfelől összefújt népségű városban maradhatnak a leszármazottaink. Még akkor is mérjenek itt kávét, amikor ránk már senki sem emlékszik!

- Ja, kérem. Fő az optimizmus.

- Hát rendben. Ha még száz év múlva is itt áll Fodor Dani szállodája, és még mérnek kávét benne, akkor esküszöm, én magukkal jövök ide vissza kísérteni! - Nyújtott kezet Simai András az asztaltársaság többi tagjának, és elindult a hatalmas, üvegezett ajtó felé, mert már várta a konflis a szálloda bejárata előtt.

 
lap tetejére

A történet további részei:

Ez a rovat szubjektív élményportálunk legszubjektívebb része. Az itt közölt történetek és szereplőik kitaláltak, bárminemű hasonlóság létező személyekkel és eseményekkel csak a véletlen műve.

Album

Szolnokról Amszterdamba
Fantasztikus lenne ismerni azoknak a történetét, akiknek ehhez a XIX. század utolsó évében Szolnokon készült, Budapesten postára adott és Amszterdamba címzett képeslaphoz közük volt. Ennél talán csak az lenne érdekesebb, ha tudhatnánk, hogy a Földesi Vilmának címzett anziksz miként élte túl az elmúlt 117 évet, és került vissza Magyarországra.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Régi tábla, eltűnt cégek
A Kolozsvári úti óvoda bejárati ajtaja mellett, véletlenül bukkantam erre az emléktáblára. Tökéletes fotót nem tudtam készíteni róla, de a tartalma miatt nem bírom megállni, hogy ne örökítsem meg. Elemezni és magyarázni való tábla.

A Szoborpark további képei