Album



Családi képből lap

2012. március 03.

A kép közepén, a fa alatt, az anyukája mellett álló kisfiú már biztosan nyugdíjas. Ha az apukája is él még, akkor az öreg közel van a százhoz, de talán el tudná mesélni, hogyan lett ebből a családi fotóból évtizedekig forgalmazott képeslap.

Egy dolgot állíthatunk biztosan ezzel a képpel kapcsolatban. Valamikor 1947 és 1962 között készült Szolnokon, hiszen a hátterében még az ideiglenes Tisza-híd látható. De akár szűkíthetjük is az évek intervallumát: a park ápolt növényzete azt mutatja, hogy jó pár évvel vagyunk a háború után, és mivel induló építkezésnek sincs még nyoma, nem tévedünk, ha azt tippeljük, az ötvenes évek vége előtt kattant a gép.

De milyen célból?

Rengeteg képeslapom van, de a múlt század fordulóján készültektől eltekintve, egyetlen sincs, amelyiken az emberek belebámulnának a kamerába. Kivéve ezt a Tisza-hidat ábrázoló lapot, illetve lapokat, hiszen ez a fotó két képeslapon is felbukkan. A korábbi egy szépen keretezett, alul feliratozott, amelyiken a kép közepén lévő fa teteje ugyan le van vágva, viszont a jobb oldali virágtartó teljes egészében látható. A későbbi azonban olyan, mint ha csak egy családi fotó lenne, ráadásul ferdén is lett nagyítva. Csak a hátulja árulja el, hogy ez a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat képeslapja, amelyet már kétszer annyiért árultak, mint korábbi testvérét (60 fillér helyett 1 forint 20 fillérért).

Számomra rejtély, hogy egy ennyire rossz képből miként lehetett évtizedekig árusított képeslap. Persze, ma érdekes, hogy a bal oldalon, a város felőli hídfő alatt nyilvános WC található, hogy az ideiglenes híd vízben álló pillérei még nyitottak, és hogy a sétány korlátja nagyjából ugyanúgy néz ki, mint napjainkban. És roppant vicces, a hídon nagykabátban ballagó ember, a sétány korlátjánál fejkendőben álló nénike, és a nyáriasan öltözött anya és fia a fa alatt. Mintha csak kiugrottak volna a Damiból.

Nem tudok más mesével előállni, mint azzal, hogy az egyik legjobb magyar vízilabda csapat, a Szolnoki Dózsa meccsére érkezett a városba az MTI fotóriportere valamikor ötvenhat után. Dög meleg volt, nyár, szolgálati autóval jöhetett, amiben volt még két hely, így beültette a feleségét meg a fiát is, ne unatkozzanak hétvégén a fővárosban. A meccs lement, remekül szórakoztak, és ha már itt voltak, hazaindulás előtt még készítettek egy képet a családi album számára. Fotósunk, miután a családot kitette a ház előtt, még felment az MTI-be, és megfeledkezve a fotóról, leadta a tekercseit a laborba. Szerintem neki is csak akkor jutott eszébe a feleségéről és a fiáról készült kép, amikor egyik haverja Szolnokról küldte neki üdvözletét egy szép képeslapon. Mivel a maszek út miatt nem akart lebukni, inkább nem szólt senkinek, hogy egy személyes kép is keveredett a hírügynökségi fotók közé. Csak évtizedeken gyűjtötte a feleségéről és a fiáról érkező képeslapokat.

Ha él még a kép közepén lévő fa alatt álló kisfiú, cáfolja meg a mesémet!

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A szép Tisza-híd
Vitathatatlan, hogy az eddigi legszebb szolnoki, közúti Tisza-híd volt a várost és a túlpartot 1912 (vagy 1911) és 1944 között összekötő építmény. Ahogy azt is hozzátehetjük, a legtöbb szenvedést is ennek a hídnak kellett elviselnie, miközben csak krisztusi kort élt meg.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Azért az ember az úr
Nehéz eldönteni, hogy Szolnokot, lassan ezer éves történelme során a háborúk, a tűzvészek vagy az árvizek pusztították, illetve veszélyeztették-e többször. Azt azonban akár tényként is kezelhetjük, hogy az utóbbi kétszáz év nagy árvizeinek többségéből az ember került ki győztesen. Engem erre emlékeztet a Történelmi vízmérce.

A Szoborpark további képei