Album



Eredetiben a zsinagóga és még valami

2015. május 09.

Ernő valamikor a húszas évek elején tudatta a Jászberényben élő Mariskával, hogy Szolnokon "működik" - jelentsen ez bármit is -, ahonnan természetesen szívélyes üdvözletét is küldte egy pár évvel korábban kiadott képeslapon. Amin, így száz év távlatából, van pár érdekesség.

Ehhez a Szolnokon 1917-ben kiadott színezett képeslaphoz egy olyan fotót használtak, amit nagyjából a mai Galéria étterem előtt állva készítettek. Számomra ez azért érdekes - és teszi különösen értékessé a lapot -, mert az első világháború előtt általában a mai Szapáry-Sóház kereszteződés felől, a hetvenes években végzett felújítás után pedig inkább a Tisza-part irányából örökítették meg az 1899-ben elkészült izraelita templomot. Ismereteim szerint a köztes időben kevés képeslap mutatta konkrétan az épületet, maximum a háttérben vagy egy-egy fotó szélén tűnt fel. Az okokat a világháború végéig talán nem kell magyarázni. Utána pedig nem igen lehetett büszkélkedni a pusztuló, mindenféle raktárként hasznosított szolnoki zsinagógával.

Azt azonban érdemes tényként rögzítenünk, hogy a hetvenes években elvégzett felújítással és Szolnoki Galériává alakítással, sok magyarországi zsinagógával szemben nemcsak megmenekült az épület, de hasznosult is. Ezt a legalább száz évvel ezelőtt készült felvételt nézve azonban észre kell vennünk, hogy nem minden részletében törekedtek az eredeti állapot visszaállítására az épület megmentői. A homlokzati szín a legkevesebb, hiszen egy festett képeslapot nem tekinthetünk irányadónak. Abban pedig nem lehetünk biztosak, hogy e sokat szenvedett épületen bárhol találnánk-e még olyan falfelületet, ahonnan az eredeti vakolat színét rekonstruálni lehetne. Mindenesetre a mai színt jobban szeretem, mint a hetvenes-nyolcvanas évek okkersárgáját.

A színváltozásnál látványosabb az eredeti díszítések eltűnése. A kupoláról például hiányzik a "csúcsdísz", és nincsenek meg a rózsaablakok fölötti háromszögek szárainál egykor látható díszek sem. Ugyancsak nem lett helyreállítva a Tiszára néző nagy rózsaablak fölötti háromszög tetejének dísze, aminek méretét a régi képeslap jól érzékelteti, hiszen hátulról meg kellett támasztani. Ma már az ereszek alatt körbefutó stukkók is jóval szegényesebbek, szerintem mindenütt hiányzik legalább egy sor, és a megmaradtak is minimalista módon lettek pótolva. Az elbontott kerítésről korábban már írtam, aki szeretné látni a megmaradt darabjait, sétálja körbe a Művésztelepet. Sajnos a kovácsoltvas kapu, amelyikből nemcsak a mai Tiszai hajósok tere felé nyílt egy, hanem a Templom utca irányába is, nem tudom hová tűnhetett.

Az egykori zsinagóga és a mai galéria összehasonlítása mellett van a képen egy további apróság, amivel nem igazán tudok mit kezdeni. A bal alsó sarokban látható, zsindelyes kis épületre gondolok. Kicsit olyan, mint egy mai kerti pavilon. Mivel azonban a kép készítésekor már legalább másfél évtizede a környéken nem volt park, sőt, ahol a pavilon állt, az a Szigony utca sarka, nem hinném, hogy kerti alkalmatosságról lenne szó. Kútról sem tudok, ami az első világháború előtt itt működött volna. Akkor vajon mi lehet az?

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Mit nem bírhatott el a papír?
Szerintem a háború után Szolnokon élők közül is kevesen tudták, hogy hol lehet a helyi Felszabadulás tér. Aminek emlékét leginkább néhány képeslap őrzi a negyvenes-ötvenes évek fordulójáról. Amikor nem minden pletykát bírt el a papír, mármint a képes levelezőlap írható oldala.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Nekünk viszi a szél
Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szolnoki bivaly, avagy 424.320
"Szoborrá" lett ipari emlék, amire vigyáznunk kellene, hiszen tizennyolc, még nagyjából épségben lévő példányt tartanak belőle nyilván, és talán kilenc olyat, ami bármikor megtekinthető. A Szolnokon 1982 óta kiállított "bivaly" a sorozat és a magyar gőzmozdonygyártás egyik utolsó darabja.

A Szoborpark további képei