Album



Ültess fát!

2010. szeptember 12.

Több mint nyolcvan éve valakik elültették azokat a fákat, amelyek alatt ma olyan jó sétálni és üldögélni a Verseghy parkban. Gondolunk néha rájuk?

Akik annak idején - a képeslap keltezése alapján, valamikor az 1920-es években - elültették a Verseghy park rengeteg fáját, elmondhatták magukról, hogy nem éltek hiába. Még akkor is így van ez, ha a történelem nem jegyezte fel sem a csemetenevelők, sem a parktervezők, sem a fákat ténylegesen elültetők nevét. Talán abban a hitben tették annak idején a dolgukat, hogy majd öregkorukban elücsörögnek az árnyas fák alatt, vagy majd az unokáiknak adnak árnyékot a hatalmas lombok.

Gondoltak arra, hogy két évtized múltán ágyúk dörögnek a fák között? Hogy egy újabb, bő évtized múltán tankok zajától remegnek a kopasz ágak? Hogy jönnek akkora áradások, amelyek majdnem elmossák az egész parkot? Egy frászt.

Talán beültek az akkoriban megnyitott Tisza-szálló kerthelyiségébe, rendeltek néhány krigli sört, megelégedetten nézték a csemetéket, és megállapították, hogy fejlődik Szolnok. Már egy szép parkja is van. Aztán elköszöntek egymástól, az egyik talán éppen a Zagyva túloldala felé vette az irányt, hogy a képen is látható hatalmas tűzfal mögött álló bérházba hazatérjen a családjához. Esetleg együtt sétált valakivel a Szabadság térig, aki meg ott lakott abban a sarki házban, amelynek félköríves tornya ma is őrzi a két híd kereszteződését. A park végén, a hídfőnél elballagtak valami földszintes, falusias ház előtt, amelyben ugyanúgy fogadó működhetett, mint a ma a helyén álló Kassaiban.

Persze, az is lehet, hogy ebből egy szó sem igaz. Jöttek a fáradt napszámosok, a mérnök úr által kijelölt pontokon lyukakat ástak a csemetéknek, amelyekhez a Tiszáról hordtak vizet, és amint készen voltak, már igyekeztek is haza, a város határában álló apró házaikba.

A Verseghy park környékén ma is ültetnek csemetéket. Kellene csinálni róla egy képet. A kép mellé odaírni, hogy kik ültették azokat a fákat, mit gondoltak a világról, hová tértek haza, hátha nyolcvan év múlva, valamikor a következő századfordulón eszébe jut valakinek, hogy megköszönje nekik az árnyas fákat.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Száz éve a múzeum épülete
A Gerő Ignác által kiadott szolnoki képeslapot 1917-ben, minden bizonnyal az első világháború miatt a városon átutazó, Monarchiabeli katona adhatta postára. Érdekessége, hogy a mai Damjanich János Múzeum épületének nagyjából egy évszázaddal ezelőtti állapotát és használatát mutatja. A Kossuth tér észak-keleti sarkával együtt.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A Tiszai hajósok emlékműve
A Tiszaparti - és benne a Béres József - sétány megújulásával a Tisza-híd belvárosi lábánál lévő Lajos József dombormű környéke is megszépült. Esti megvilágításban, mintha gyertyák lennének előtte, különös a hangulata. Ezért gondoltam, hogy érdemes egy kicsit beszélni is róla.

A Szoborpark további képei