Novemberi kommentválogató
2022. november 27.
A megemelkedett Szabadság tér és a Bartha-ház, a Szapáry úton pusztuló régi épület, illetve egy majdani lyuk és egy téves postabélyegző kapcsán érkezett kommentekből válogattam.
Album: Emelkedő Szabadság terünk
http://www.blogszolnok.hu/album_emelkedo_szabadsag_terunk
Cs. György: Igen, ez nekem is feltűnt. Emlékszem, gyerekoromban szinte egyforma magas volt az úttest a járdával.
Dr. Pné Dr. G. Anna: Gondolom a gátat magasították.
P. Ferenc: Arra gondoltam a cikket olvasva, hogy az évek során a Tisza, ezáltal a Zagyva mindenkori legmagasabb árvízszintje az oka annak, hogy az építészek a vízügy szakemberek javaslatára emelték a tér útjainak magasságát. Ez inkább csak egy kérdés. Emlékszem arra, hogy az egykor bölcsődeként használt épület udvara, és az épület egy része is víz alatt állt, mert magas vízállásnál a Zagyva-gát alatt átszivárgott a víz. Ez az épület a Tisza torkolatánál, evezősház és a Zagyva-hídra felmenő út között ma is elég mélyen fekszik. A másik dolog, ami eszembe jutott: a sarki tornyos ház alagsorában dolgozott egy férfiszabó mester. A fotón a zöldre festett vasajtó volt a bejárata. A vasajtó csak védelmet szolgált, mögötte rendes üvegezett ajtó volt. A szabómester készítette a ballagási öltönyömet 1969-ben. A nevére sajnos nem emlékszem, de ha valami emlékszik, ki volt az a szabó, szívesen venném, ha közölné.
I. Éva: (...) az biztos, hogy a bölcsőde udvarán meg az evezősház gát felöli oldalán, ahol mogyorófák voltak a sokkal lentebb fekvő udvaron árvízkor mindig sokáig volt kiöntés. Tapasztaltam, mivel lejártam evezni. A vasajtóra meg a szabóra is emlékszem, a névre nem, pedig Vargás voltam. Egyik kedvenc "házam" gyerekkorom óta. Szerettem volna a sarki erkélyesben lakni, mert láthattam volna a Zagyvát, a Tiszát és a hidakat is.
T. József: Bartha-ház, dédnagyapámé volt. De, elkártyázta.
H. Cirgi: Alatta a volt a Sörpince, gimis korom egyik leglátogatottabb helye, nem mellesleg közel a sulihoz (Varga), és a Póló sem volt messze.
AKB: Szomorú Szapáry
S. Róbert: Szándékosan lett lerohasztva, amikor a lefeszegetett ereszt nem pótolták, és szétáztatta az eső a téglaalapzat feletti vályogfalakat. Életveszélyes lesz, és akkor már lehet is bontani. Amúgy, mintha már nem önkormányzati tulajdon lenne, ezt beszélik.
H. Tamás: Nincs belőle haszon, tehát hagyják szétrohadni.
S. Béla: Nem az egyetlen ilyen épület a városban. Szomorú.
T. K. Edina: Jó lesz a telek társasház építésére. Gondolom, már megvan a "gazda", aki szemet vetett rá.
I. Éva: Évtizedek óta romlik az állapota.
K. Andrea: És kezd életveszélyessé válni.
V. Mária: Nagyon sok helyen van ilyen állapotú ház Szolnokon a belvároshoz közel. Csak szét kéne nézni a város vezetőinek.
Dr. P-né, Dr. G. Anna: Csak társasház ne legyen a helyén! Ilyen szürke-fehér-fekete kocka alakú.
AKB: Lesz lyuk
K. Mihály: Legalább szinkronban lesz több külterületi úttal, illetve a 4-es néhány, közeli szakaszával (mondjuk, ott legalább tábláznak). A szójáték pedig zseniális
T. András: Az a nagy élmény, amikor busz megy át rajta. Régi gond ez, a kutya nem törődik vele. Talán, ha a "fejlesztési úr" arra járna, tapasztalná. De lehet, nem jár arra, így aztán "jóvanazúgy". Az egész városon ez a szemlélet látszik, szerintem.
V. Béla: Minden nap látom sétakor. Az alacsonyabb építésű autókon nem kicsit dob. Amúgy a vízirendőrségtől a Kötiviépig az egész rész el van hanyagolva. Szolnok legértékesebb része és egyben az egyik legszebb is. Elhagyott épületek: volt Student, tárház, volt vasutasház. A sétányon a nyári szárazság miatt több helyen is hiányzik jó pár viacolor is. Rengeteg a biciklis rajta, csak idő kérdése, mikor lesz komolyabb baleset. A fényképen a vízelvezető is mutatja, nincs gazdája. Amikor a fákról kérdeztem az illetékeseket azt mondták, jó az úgy nincs gond, ami belóg, le kell törni. No comment!
G. Mónika: A csuklós buszok akkorát nyekkennek, hogy attól félek, hogy egyszer szétesnek.
Sz. Krisztina: Na, majd kitesznek egy 20-as táblát.
Cs. Tamás: Azzal meg is lesz oldva a probléma.
G. Sándor: 1-es busz útvonala. A csuklós busz hátuljában nyelv leharapás veszélye. Hullámvasút egyre nagyobb hullámmal.
A. Balázs: Köszönöm, hogy szóvá tetted!
Vissza a jövőbe Szolnokon
http://www.blogszolnok.hu/album_vissza_a_jovobe_szolnokon
K. Károly: A postabélyeget 1963-ban tervezte Bokros Ferenc, így a bélyegzőn a helyes dátum 1964 lehet.
Cs. József: A lakóhajó 57-58-ban készülhetett, mert '58 nyarán a siófoki kikötőben várakozott a Sió csatorna őszi megnyitására, hogy Szolnokra úszhasson.
A novemberi blogSzolnok cikkek között volt néhány, amelyik számomra meglepő olvasottságot és megosztást ért el. Tényleg azt hittem, hogy a vízügyesek felújított Hofherr traktorjáról szóló cikk rajtam kívül senkit nem fog érdekelni, aztán kiderült, mennyi rajongója van a gépnek - meg azt hiszem, a KÖTIVIG kollektívájának is.
http://www.blogszolnok.hu/1xvolt_ot_szolnok_4_megmentett_vizugyes_hofherr
Kicsit hasonlóan jártam a Cserfalvi "Töfi" Zoltánnal készült interjúval, merthogy "Töfit" szerintem méltatlanul kevesen ismerik, és pláne ismerik el Szolnokon. Viszont a megosztások és a neki szóló gratuláló kommentek alapján jól látszik, "Töfi" az egyik legismertebb szolnoki.
http://www.blogszolnok.hu/arcok_aki_szolnokon_kivul_ismertebb
Volt egy viszonylag rövid életű AKB (A Kivert Biztosíték) bejegyzés is, ami a Szolnoki Galéria hátsó bejáratánál lévő rendetlenségről szólt. Egyik vasárnap jelent meg, és tulajdonképpen hétfő reggelre megszűnt a rumli. Azt hiszem, nemcsak nekem lett jobb ettől a közérzetem.
E bejegyzés kapcsán azonban nem tudom megállni, hogy ne csodálkozzak még mindig azon, sokan mennyire nem értik a sajtó és az újságírás szerepét. A Galéria mögött legalább két hétig halmozódó ruhakupac és galambszar kapcsán megkaptam, hogy fotózás helyett el kellett volna takarítanom. Miként azt is, hogy máskor előbb az illetékeseknek szóljak. Ahogy a "Lesz lyuk" bejegyzés kapcsán is érkezett olyan komment, hogy majd jó pénzért adjam el azokat a fotókat, amiket a beszakadt úttesten megsérült autókról készítek majd.
Nem fogok ilyeneket készíteni, így üzletelni se fogok velük, mert szerintem egy újságírónak - napi krónikásnak - nem ez a dolga. Miként az sem, hogy a beszakadás előtt lévő úttestet kijavítsa, a dzsuvát eltakarítsa. Mert, ha ezt tenné, soha nem változna semmi.
Nem akarom magamnak vindikálni a dicsőséget, de azt gondolom, a Tabán melletti parkoló esetében is több értelme volt újra és újra háborogni a lezárás miatt, mint csendben morogni, hiszen úgy hírlik: előbb nyílik meg az a parkoló, mint készül el a szolnoki vár projekt. Nekem ez épp olyan öröm, mint amikor a Galéria mögött rendet raktak, vagy, amikor valaki azt írta a "Lesz lyuk" cikk kapcsán, hogy köszöni a szóvá tevést.
De a legnagyobb öröm az volt, amikor kiderült, hogy nem időutazás történt Szolnokon 1954-ben, hanem csak elállítódott a postai bélyegző. Olyan jó lenne, ha csak ilyenekről kellene írnom!
Bajnai Zsolt
szerkesztő
