Sportemlék
2025. május 07.
Egy példa, hogy néha jól is elsülhet, amikor a blogSzolnok Facebook-követői csak a közösségi oldalra kirakott fotót nézik, és azt kommentelik. Ezúttal a néhai Sport cukrászda miatt.
A blogSzolnok 1xVolt rovatában egykori áprilisok szolnoki történéseit idéztem meg a Sport, kukásautó, muskátli című cikkben. Az anyag beharangozója pedig úgy került fel a blogSzolnok Facebook-oldalára, hogy illusztrációként Danka István képét tettem ki, ami a Sport cukrászdát mutatja a nyolcvanas években.
http://www.blogszolnok.hu/1xvolt_egykori_aprilisok_sport_kukasauto_muskatli
B. Rozália: Szép emlékek...
M. István: Csodálatos kerthelyiség volt. Élőzenével.
N. Zoltán: A kerthelyiségben, egy időben az Integrál zenekar is játszott.
K. Gábor: Volt egy kis galériája, zenegéppel.
B. Erzsébet: Sokat jártam oda táncolni, hétvégén a kerthelyiségbe. Mindig telt volt. Régi szép idők.
S. Anikó: Volt kerthelyisége, és nagyon jól főztek.
Hné Ágnes: Keresztanyám itt dolgozott, mindig fincsi sütit kaptam.
Kné Judit: Nyáron a kerthelyiségben isteni táncestek voltak. Bergendyék is innen indultak. Szuper estek voltak.
Nné B. Judit: Imádtam. Gyermekkoromban átmehettem fagyizni. Mikor nagyobb lettem, szülői engedéllyel mehettem hallgatni a kerthelyiségben az Integrál zenekart. Kár érte, jó kis hely volt.
N. Ferencné: Én is imádtam, klassz volt.
M. Emma: Jaj de jó volt!
T. Krisztina: Azok a régi fagyitégelyek alumínium fedővel. Csodafinom fagyik voltak bennük.
Sz. Éva: Jó volt nyáron a kerthelyiségben a Gulyás Laci zenekarával tartott táncolás 1966-ban. Jól emlékszem?
K. Magdaléna: Ott volt mellette a sarki fényképész, még anyukám ott tolt babakocsiban, ott készült rólunk fénykép. Oda jártunk gesztenyepüréért télen, még papírba nyomták bele a gépből.
P. Bori: Isteni volt a somlói galuska.
Jó lenne egyszer Szolnok vendéglátásának a történetét - Saly Noémi nyomán járva - megírni. Természetesen nemcsak a helyeket számba venni, de az egyes vendéglőkben, cukrászdákban, presszókban a különböző időkben ott dolgozókat, esetleg ott zenélőket, a speciális programokat összegyűjteni, persze esetleg balhékkal együtt. Esetleg az egyes helyszínekről készült amatőr fotókkal kiegészíteni, mert biztos, hogy a hatvanas évektől kezdve sok ilyen is készülhetett, például esküvőkön, vállalati bulikon vagy csak baráti összejöveteleken. Ha lenne egy ilyen könyvünk, akkor most felüthetnénk, és utánanézhetnénk, hogy mikor is játszott a Sportban Illés Lajos, az Integrál vagy a Bergendy, illetve ki készítette a ?fincsi sütiket?.
Mindez azért is lenne nagyon jó, mert a fenti hozzászólások azt mutatják, hogy egy-egy hely milyen közösségképző erővel bírt. És ez Szolnokon, a mindenfelől érkező új lakók miatt mennyire fontos volt. Ismeretségek, barátságok kötődtek a közös emlékek képződése közben. Olyan évtizedekben, amikor a fiatalok még nem a négy fal között szórakoztak.
És hát valljuk be! A hölgyek mennyivel romantikusabbak. A hozzászólók többsége ugyanis közülük került ki, akik minimum ötven-hatvan év távlatából idézték meg a Sport cukrászda kerthelyiségét.
Merthogy, amikor már én jártam oda, a nyolcvanas évek második felében, a bezárás előtt nem sokkal, akkor nem volt ott se zenekar, se tánc. Emlékeimben egy tipikus, szocialista cukrászda, presszó maradt meg, alacsony asztalokkal, szögletes piros székekkel, világító süteményespulttal. Semmi érzelem, csak valami hangulat a Kádár-kor végéről.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
