Egykori áprilisok: Sport, kukásautó, muskátli

A mából nézve úgy tűnhet, hogy hetven éve központi kérdés volt Szolnokon a vendéglátóhelyek működése. Ha arra gondolunk, hogy akkoriban még tévé sem volt, tehát a szórakozás egyik bevett formája a különböző éttermek, presszók és cukrászdák felkeresése lehetett, akkor talán érthető, miért foglalkozott viszonylag nagy terjedelemben ezzel a témával a korabeli megyei napilap. Aminek köszönhetően azonban ma is tudhatjuk például, hogy 1955 áprilisában hét kerthelyiség nyitására készültek a városban: Halászcsárda, Árnyaskert, Sörkert, Beloiannisz úti teaház (?), cukorgyári kantin, Járműjavító, Fenyő étterem. Ezek közül az Árnyaskert, a Sörkert és a teaház beazonosításával vagyok bajban - ha valaki tudja, ezek hol voltak, kérem, árulja el -, mert a két gyárhoz tartozó hely viszonylag egyértelmű, a Halászcsárda a Kossuth utcán, a Fenyő pedig a mai Mártírok és Durst János utca találkozásánál volt. (Fotó: a Halászcsárda utcai terasza valamikor a hatvanas években)

A vendéglátóhelyek tekintetében legalább ennyire érdekes számomra, hogy hetven évvel ezelőtt már készültek a Beloiannisz utcai Sport cukrászda megnyitására, amihez 50 asztalos - szeparékkal is rendelkező - kerthelyiség tartozott. Ez volt az a hely, ahol néhány évvel később Illés Lajos is fellépet olykor. Az azonban csak a korabeli cikkből derült ki számomra, hogy azon a telken korábban "sírkőtár" működött. Ma pedig ugye egy banképület áll a kerthelyiség helyén. És, ha már egykori vendéglátóhelyek kereséséről volt szó: azt írta az újság, hogy 1955. április 2-án (a "felszabadulás" 10. évfordulójára) új étterem nyílt a Beloiannisz út 25. szám alatt, ahol "hangulatos népi zenekar szórakoztatja a dolgozókat". A házszámok mozgása miatt elképzelhető, hogy ez a mai Dreher étterem őse, miként az is lehet, hogy a jelenlegi Kápolna út sarkán is működött egy étterem? És tényleg csak egy apróság a hetven évvel ezelőtti vendéglátáshoz: az Utasellátó Vállalat apróhirdetésben tudatta a megyei napilap olvasóival, hogy a szolnoki pályaudvaron lévő egységük "éjjel-nappal a dolgozók szolgálatában áll". (Fotó: Danka István 1980 körüli felvételén az egykori Sport cukrászda, jobbra a kerthelyiség bejáratával)

Tíz évvel később nem adtak hírt újabb szolnoki vendéglátóipari egység megnyitásáról a helyi lapban, viszont belengették, hogy május közepén végre megnyithat a Tiszaligeti strandfürdő, ami akkor már legalább két éve épült. Hozzá kapcsolódóan 1964-ben a Tiszaligeti camping is elkészült, ahol 1965 tavaszán is folytatódtak a fejlesztések, és újabb húsz faház felállítását tervezték a szezonra. A hatvan évvel ezelőtti április legfontosabb szolnoki eseménye azonban a Táncsics utca végén felállított Lenin-szobor volt - ma Zounuk ispán evez a helyén -, illetve az, hogy Szolnokra érkezett Tyereskova, azaz az első női űrhajós. Ehhez képest tényleg kis színes, hogy a Tallinn úti 12 tantermes általános iskola építésén katonai brigádokat "vetettek" be, azaz olyan szakmunkásokból álló egységeket, amelyek tagjai a sorkatonai szolgálatuk idején ingyen dolgoztak a különböző beruházásokon. (Fotó: A Tiszaliget körmedencéje a hetvenes években)

Annyira jó lenne egyszer a szolnoki üdítőipar történetét feldolgozni, és tudni, hol, mikor, milyen és mennyi "hűsítőt" gyártottak egykor. Mert az 1975-ös megyei napilapból csak az derült ki, hogy azon az áprilison már napi 30 ezer Márka-üdítőt palackoztak. "Itt a márka! Itta már ma?" De legalább ennyire izgalmas lehetne, hogy mikor indult meg Szolnokon az utcai illetve a lakossági szemétszállítás, és mikor tértek át az autók használatára. Ez meg onnan jutott eszembe, hogy a jubileumi évben arról adott hírt a helyi lap, hogy Szolnokon hat darab kukásautó, három darab konténerszállító és két seprőautó dolgozik. Ne is menjünk abba bele, hogy a kukásautók vajon mind Skoda/LIAZ márkájúak voltak, vagy más is becsúszhatott, az utcaseprőautók között meg bukkanhatott-e fel Mercedes/Unimog Szolnokon 1975-ben? Szerintem ezek épp annyira fontos helytörténeti kérdések, minthogy 1955-ben még csak napi 191 autót számoltak a belvárosi Tisza-hídon, húsz évvel később pedig már 6400-at. (Fotó: Fortepan/Péterffy József ? Csepel kukás- és konténeres autók a FKF telepén 1973-ban)

Természetesen fél évszázaddal ezelőtt már dübörgött a Szolnok 900, aminek jegyében például átalakították a Kossuth teret, lebontották a buszmegállóval kombinált nyilvános vécét, tatarozták a tér épületeit, a csapról működő szökőkutakat pedig megszüntették és virágágyásokat alakítottak ki a medencéikben. Közben jubileumi ígéretek is hangzottak még el. Például az, hogy a Szolnoki Művésztelep mellett Jubileumi parkot alakítanak ki - hogy hol, az nem derült ki a cikkből -, amihez Simon Ferenc kútfigurával járul majd hozzá. Nem egyértelmű, hogy ez a projekt azonos-e a vár területének rendezésére tett ígérettel, aminek kapcsán a vártemplom mögötti terület rendezését, a Zagyva-parti sétány kiépítését (ha a vár oldalára gondoltak, akkor 49 év a késés) és a török-kori kút átadását ígérték. Ha jól sejtem, ezekből csak a kút valósult meg, igaz 1977-ben.

A négy évtizeddel ezelőtti áprilist két épületavatás teszi különlegessé. Az egyik a néhai Nerfeld-palota, sokak emlékezetében Centrum-sarok helyére került Árkád, amit hivatalosan "hazánk felszabadulásának" 40. évfordulójára adtak át 1985. április elején. Az építése majdnem három évig tartott, és természetesen a földszintjére már a hivatalos átadás előtt elkezdtek beköltözni azok az üzletek, amelyek néhány évig a maguk nemében még a város legjobb boltjai voltak. Az épület és az átadása azért is érdekes, mert tulajdonképpen ezzel zárult le Szolnok belvárosának a majdnem negyedszázadon át tartó átépítése, enyhe túlzással az a beruházási hullám, amit sokan a 900 éves jubileumhoz szoktak kötni.

És akár egy új kor nyitányának is tekinthetjük, hogy ugyancsak 1985. április 4-e tiszteletére adták át a Hunyadi és a József Attila út találkozásánál a Számítástechnikai Ügyvitelszervezési Vállalat, azaz a SZÜV székházát, aminek felső szintjét a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) megyei irodája foglalhatta el. Ez az épület volt sokáig a megyei számítástechnika fellegvára, belső, fedett "udvarában" kialakított, légkondicionált termeiben már nemcsak szovjet (ESZR), de nyugati gépek is kattogtak. Szekrény méretűek voltak, mosógépnyi mágnesszalag-egységekkel. Ki gondolta, hogy mindaz, amihez akkor egy hatalmas irodaház kellett, négy évtized múlva pár táskában is elfér, vagy éppen a világ különböző pontjain dolgozik? Bár nem tudom eldönteni, hogy ez a nagyobb talány, vagy, hogy negyven évvel ezelőtt is új kutat kellett fúrni a Tiszaligeti strandhoz, ami aztán 54 fokos vízzel látta el a medencéket. Persze van, ami négy évtized alatt sem változott: 1985 áprilisában felújították a Tisza-parti sétány virágtartóit, majd muskátlikat ültettek beléjük? Másnap reggelre ki is lopták a virágokat. (Fotó: Danka István képén a még épülő SZÜV)