Évtizedes júniusok: Dugó, voks, álmok

Hetven évvel ezelőtt komoly gond volt Szolnokon a bölcsődések elhelyezése. Merthogy addigra a város lakossága már meghaladta a háború előttit, illetve a nők többsége munkába állt, a hosszú gyermekgondozási időszakról pedig még szó sem volt. A megyei napilapban ezért is bosszankodtak 1955 júniusában, hogy a Dobó István utcában elkezdett bölcsőde építését két és fél év alatt sem sikerült befejezni. Sőt, a Pártoktatás házának bölcsödévé alakítását is jól megkavarták a tanácsok. Ez az épület a torkolatban álló, a Zagyva hídhoz közelebb eső emeletes ház, amiben jelenleg a múzeum raktára van. A Rákosi-korban viszont fejtágítókat tartottak benne, ám Nagy Imre első kormányzása idején úgy döntöttek, nagyobb szükség lenne bölcsődei férőhelyekre. A városnak lett is volna az átalakításra 200 ezer forintja, de ekkor jött a megye, kezébe vette az ügyeket, és a korabeli Néplap szerint felesleges bontásokkal és építésekkel eltapsoltak közel 400 ezer forintot, csak éppen bölcsőde nem lett az épületből. És a sötét ötvenes években, egy Szolnokon szerkesztett pártlapban ezt megírták.

De, ha már így megoldódott számomra a Pártoktatás háza - amit évek óta nem tudtam elhelyezni -, akkor jöjjenek újabb rejtélyek. Hét évtizeddel ezelőtt ugyanis azt írta a helyi napilap, hogy a városi tanács saját kezelésébe veszi a szolnoki József Attila Kultúrotthont. Na de ez hol volt? Elsőre azt gondolnám, hogy ez a József Attila úton 1973-ben elbontott egykori mozdonyvezető kultúrotthon lehetett, de ezt mindjárt cáfolni is tudom azzal, hogy bontáskor nem városi, hanem vasutas intézmény volt, amiért cserében épül a Jubileumi téri VOKE. És nem ez az egyetlen számomra feloldhatatlan helyszín. Nem tudom például, hogy hol lehetett az Árnyaskert nevű vendéglő, ahol 1955 júniusában nótaesteket szerveztek, talán éppen annak ellensúlyozására, hogy a frissen megnyílt Sport cukrászdában a fiatalabbak kedvence, Hollósi Ilona táncdalénekes lépett fel hetven évvel ezelőtt. (Ha valaki be tudja azonosítani a két intézményt, kérem, írja meg!)

Az egy évtizeddel későbbi hírekre kössünk rá a "meg nem valósult szolnoki álomokkal". Mert míg 1955-ben az volt a nagy terv - sőt ígéret -, hogy teljesítik a szolnokiak régi vágyát, és fedett uszoda épült a Tisza szálló mellett (talán pont ott, ahová 1928-ban is tervezték), addig 1965-ben egy új szolnoki szálloda felépítését jelentette be az akkori tanács a Beloiannisz és a Tóth Ferenc út sarkán. Azaz nagyjából ott, ahol ma a Jólét ABC melletti vörös téglás vasutas ház áll. És, ha már átkötés 1965-re, akkor álljon itt egy újabb megfejtésre váró helyszín. A megyei napilap hatvan évvel ezelőtt ugyanis arról számolt be, hogy a Zagyván túli városrész vendéglő nélkül maradt, merthogy miközben két és fél éve épül a ma Zagyva cukrászdaként ismert vendéglátóhely, a környék népszerű "vendéglőjét" (kocsmáját?), a Bolond Miskának nevezett helyet lebontották. Kérem, segítsenek, hogy ez hol volt, és kiről kapta a nevét? (Fotó: DJM)

Persze igazságtalanság lenne 1965 júniusáról csak az álmok meg a csúszások kapcsán beszélni. Hatvan évvel ezelőtt ugyanis hivatalosan is megnyílt a Tiszaligeti camping, elkészült a Tallinn városrész önkiszolgáló áruháza (a mellékelt fotón ez látható), az úttörőház (kaszinó/technika háza) mellett pedig elbontották a földszintes épületeket, és valóban elkezdődött a tervezővállalat négyemeletes székházának az alapozása. Folytatódott a Ságvári (ma Boldog Sándor István) körút házainak az építése, éppen a Hubay út és a későbbi sport bolt közötti volt soron, és - ami a mából nézve is nagyon fontos - ekkor adták át Szolnok első korszerű tűzoltólaktanyáját. A József Attila úti épületre mintegy 8 millió forintot költöttek, amiből a 28 méter magas tömlőszárító torony is elkészülhetett.

Közben persze nem feledkeztek meg a szolnokiak szórakoztatásáról sem. A Damjanich és május közepe óta a Tiszaligeti strandfürdő is a helyiek rendelkezésére állt, június második hétvégéjén az előbbinek 2000, az utóbbinak még csak 500 vendége volt. Egy héttel később azonban már 4000-en voltak a Damiban, közel ennyien a Tiszaligetben, és a MÁV strandról is 2000 vendéget jelentettek. Ne is menjünk bele, hogy ma hol és hány szolnoki tudna strandolni! Inkább említsük meg, hogy a város akkori legnépszerűbb zenekara, az Integrál, szombatonként a Miliben, azaz a járműjavító művelődési házában, vasárnaponként pedig a Ságváriban játszott. Szintén nem ide tartozik, hogy már nemcsak az Integrál nem létezik eredeti formájában. Zárjuk inkább 1965-öt azzal, hogy a június nagy filmszenzációja a Riói kaland című Belmondo-film volt, amit 4 nap alatt 5000-en (!) néztek meg a Vörös Csillag moziban, így a Tisza is el kezdte vetíteni.

A fél évszázaddal ezelőtti június inkább a programoktól volt hangos, sem mint a beruházásoktól, ami talán érthető is, ha arra gondolunk, hogy 1975-ben minden a 900 éves évforduló megünnepléséről szólt. Így ötven évvel ezelőtt az Óceán együttessel és az ünnepi könyvhéttel nyitott a belvárosi nagytemplom mögötti Ifjúsági park, a Komarov-teremben pedig táncház volt a Sebő-Halmos duóval. Egy hét eltéréssel Szolnokon rendezték a gyógyszerészek XVIII. és a közgazdászok XV. országos vándorgyűlését, miközben az országos szövetkezeti dalostalálkozót is fogadta a város. És, ha mindez nem lett volna elég, akkor országos bányász fúvószenekari találkozó is volt, befejeződött a jubileumi kézilabda bajnokság, és nyitottak a szolnoki építőtáborok, hogy a fiatalok a 24 emeletes és a vízügyi szakközépiskola építésén dolgozhassanak. Akinek pedig mindez nem volt elég, 1975. június végétől a 300 személyes, elvileg légkondicionált Tallinn filmszínházba is mehetett, merthogy végre elkészült.

A negyven évvel ezelőtti hírekből elsőnek nem valami kulturális programot vagy beruházást citálok, hanem az 1985-ös országgyűlési választást. Ez volt ugyanis 1950 után az első olyan parlamenti választás Magyarországon, amikor valóban több jelölt közül lehetett választani, ami Szolnokon érdekes szituációt teremtett. Nem azt, hogy Forró Tamás, a Magyar Rádió Szolnoki stúdiójának fenegyereke is majdnem elindult a választáson, hanem, hogy a megyei tanács elnökét, Mohácsi Ottót nem küldték a szolnokiak a parlamentbe. Ráadásul úgy, hogy a választás napján se ő, se kihívója, Czibulka Péter - a kőolaj igazgató-helyettese - nem kapta meg a mandátumhoz szükséges 50%+1 voksot, merthogy a körzetükben nagyjából 10%-nyi szavazat érvénytelen volt. A két héttel későbbi pótválasztáson aztán Czibulka majdnem 15% különbséggel nyert, Mohácsi Ottó pedig csak pótképviselő lett, így nem lehetet tagja a rendszert lebontó utolsó kommunista parlamentnek. (Fotó: Dombi Gábor gyűjteménye)

Persze negyven évvel ezelőtt is zajlottak beruházások Szolnokon. Például a Széchenyi városrészben elkezdték zsaluzni a víztorony kelyhét, amit később emeltek a magasba. Az Állami Építőipari Vállalat 1985-ben 590 lakás átadását tervezte Szolnokon, az igények miatt azonban júniusban egy újabb 480 lakásos tömb alapozását is elkezdte a Széchenyin. És nem ez volt az egyetlen lakásberuházás a városban. Átadáshoz közel volt a Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalata által kivitelezett 125 lakásos tömb a Keskeny János (ma Pozsonyi) úton, és elkezdődött a Tófenék úti 123 lakásos nyugdíjas garzon építése is. De nemcsak lakások épültek. Az Ady Endre és a Dózsa György út sarkán átadták a szolgáltató házat, a Széchenyi lakótelepen pedig befejezéséhez közeledett a harmadik általános iskola. Ugyanakkor 1985 júniusában voltak olyan napok, amikor a szolnokiak többsége igencsak ideges volt, és nem nagyon érdekelték a sikerek. Merthogy el kellett végezni a belvárosi Tisza-híd 10 évente kötelező felújítását, ami félpályás lezárással járt. És mivel akkor még nem volt meg az elkerülő út és a második Tisza-híd, a megyei napilap is minimum fél órával hosszabb menetidőről írt, ami emlékeim szerint jóval több volt. Amit Berki Imre korabeli karikatúrája is alátámaszt.