A köz meg a hallgatás

A remény hal meg utoljára - zártam a két évvel ezelőtti, a szolnoki önkormányzat szokásos, évi közmeghallgatása előtt írt cikkemet. Most meg ezzel kezdem, ha már nem a novemberi közgyűlés egyik "napirendjeként" letudott esemény előtt, hanem utána próbálom összeszedni, mit is várnék azoktól, akikre a városomat bíztam.

Három éve ezt írtam a Naplóm rovatban Közmeghallgatás elé címmel:

http://www.blogszolnok.hu/naplom_a_kozmeghallgatas_ele

Kettő évvel ezelőtt, amikor már fél felvetés megvalósult az ötleteimből a Felénk rovatban az alábbi cikk jelent meg Közmeghallgatásom címmel:

http://www.blogszolnok.hu/felenk_online_kozmeghallgatasom

Tavaly ráadásul képes voltam kiegészíteni a 2019-es és 2020-as felvetéseimet, amik ugyancsak a Felénk rovatban Az idei közmeghallgatás elé címmel jelentek meg.

http://www.blogszolnok.hu/felenk_az_idei_kozmeghallgatas_ele

Hát nézzük, mi történt 3 év alatt a "kívánságaimmal"!

1. A város honlapja többet áruljon el a közgyűlés tagjairól és munkájukról

Alig vagy inkább semmi sem történt. A város honlapjára a 18 képviselőből 6+1 még ma sem töltötte fel az életrajzát (a +1 a júniusban megválasztott új képviselő, akinek még csak fél éves a mulasztása a többeik 3 évével szemben). Nem változott az sem, hogy az olvasható életrajzok is inkább csak a "feladat" letudásának tekinthetőek. Miként az is a régi, hogy továbbra sem tudható, képviselőink milyen ügyeket vittek, egy-egy kérdésben miként szavaztak, mikor és hol lehet velük élőben találkozni. Azaz, addig voltunk nekik fontosak, amíg székhez jutottak. De talán jövőre ez megváltozik, hiszen egy év múlva ilyenkor már csak fél év lesz az újabb kampányig, lehet kezdeni ígérgetni.

2. A közgyűlés tagjai élő és rendszeres kapcsolatot tartsanak a választókkal

Ehhez a ponthoz három év után se tudnák egyetlen egy új betűt sem tudok hozzátenni: "Nézőpont kérdése. A gyümölcsosztást, a mások projektjeinek sajátként való "eladását", a közösségi oldalakon való okoskodást és egymás szapulását nem sorolnám ide. Saját képviselőm esetében viszont érdekelne, mit gondol a belváros régi házainak elpusztításáról, a gyenge utakat tönkretevő építkezésekről, a közlekedési és parkolási káoszról. De nem nyilatkozik meg. A közgyűlésben szavaz, gondolom, a tiszteletdíjat felveszi, aztán egy hónapig semmi. Csak az én képviselőm ilyen?" - Tavaly óta semmi sem változott.

3. Épített örökségünk védelme

Ha valami történt, akkor az is a civilek javára írható, hiszen néhány megőrzésre érdemes szolnoki ház jelölést kapott. Na meg a "Szomorú Krisztus" immár hároméves kálváriája is a végéhez közeledik, hamarosan visszakerülhet a helyére.

De hivatalosan nem tudható, mi lesz Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának épületével. Sikerül-e elérni befektetőknek, hogy a Nemzeti nagyszálló hátsó traktusát lebontsák, és bumfordi társasházat húzzanak fel a helyén? A Mária út és a Szentháromság tér sarkára tényleg 10 méter magas társasház épülhet? Hány régi ház dózerolható még el következmények nélkül a belvárosban? Meddig alakítható ki bármilyen homlokzat a Szapáry úton?

Folytathatnám a sort és ismételhetném önmagam. De inkább csak KIABÁLOK, mert Szolnok múltja még mindig csak a lózungok meg a hangzatos parasztvakítás szintjén fontos,

4. Mi épül Szolnokon?

Így visszaolvasva a korábbi évek felvetéseit, néha tényleg azt kell gondolnom - beképzelt módon -, hogy sok esetben azért nem történik semmi, mert én javaslom. Pedig mennyire egyszerű lenne egy olyan aprócska rendeletet hozni, amely kötelezővé tenné a szolnoki építkezéseken tájékoztató tábla kihelyezését. És így mindenki tudhatná: a város különböző pontjain éppen ki, mit épít, és ha baj van, kihez kell fordulni. Nagyjából mindenki tisztában lehetne azzal is, meddig lesz felfordulás az adott környéken.

Még ma sem tudják a környéken élők, hogy a Madách és a Mária út között ki és mit épít. Tényleg 45 lakásos társasház kerül oda?

5. Közérdekű ingatlan kataszter

Unalmas vagyok, mert csak ismételni tudok: "Lehet, hogy volt vagy van ilyen, netán készült vagy készül, de a városházára jellemző titkolózás miatt a nyilvánosság nem tud róla. És azok a befektetők sem, akiket esetleg ilyesmivel lehetne a városba csábítani. Meg azok sem, akik ahelyett, hogy szétnéznének a meglévő ingatlanok között, inkább rombolnak és építenek." Milyen jól jönne most egy ilyen kataszter, mert esetleg kiderülne belőle, hogy a bezárt közművelődési intézmények helyett hol lehetne termeket találni a civil szervezeteknek.

6. Vigalmi- vagy lakónegyed a belváros?

Ezt a kérdést előbb a covid tette zárójelbe, most meg úgy tűnik a magyar gazdaság állapota roggyantja meg a helyi vendéglátóhelyeket. Igaz, ez az időszak alkalmas lehetne a covid idején elszalasztott gondolkodás bepótlására, azaz ennek a kérdésnek a rendezésére. És mint két éve írtam: "ez nem csak a zajokról, de az olykor a hétvégéket jellemző, a belvárost elöntő szemétről is szólhatna".

7. Kádár/Tünde

"Két éve vetettem fel, hogy egy önmagát turisztikai célpontként elképzelő város nem létezhet a belvárosában legendás cukrászda nélkül. Tavaly ilyenkor úgy tűnt, hogy néhány hónap, és ez a probléma megoldódik. A homlokzatot már látjuk. Azt is sejthetjük, hogy azon a helyen se nem Kádár, se nem Tünde lesz. Várjuk a nyitást."

A dizájnon lehet vitatkozni, de végre nem áll üresen a legendás hely, sőt!

8. De, ha elindul a vonat. Ha és honnan?

Csak javítanom kell a tavalyi soraimat.

Az idén már 47 éves szolnoki állomással az elmúlt 3 évben semmi sem történt. Pedig vasutas város vagyunk, a közösségi oldalak szerint az egyik legjobban lobbizó országgyűlési képviselőnk van, és jövőre 11 éves lesz a vasútállomás felújítási terve. De babakocsival vagy kerekesszékkel a peronok ma is megközelíthetetlenek, az időjárásnak pedig minden utas ki van téve. Az állomáson elérhető szolgáltatások nemhogy a Balkánon, de attól délre is kritikán alulinak minősülnének. Ez Szolnok kapuja. Egyben a város lobbierejének pontos fokmérője.

A fenti sorokban csak az évszámokat írtam át.

9. Bringaváros

Persze, örvendetes a Tószegi úton épült kerékpárút, igaz a meglévők karbantartása, időszakos felújítása továbbra is problémás. Tény, hogy a MÁV idén épített egy szuper kerékpártárolót (ami szabályosan megközelíthetetlen). De minden más területen ott tartunk, mint tavaly és előtte.

Ez az öregedés jele. Semmi innováció, semmi jövőbe mutatás, erre a kis időre már jó így is. Mert így nincs vele munka, nem okoz konfliktust, és a választók úgysem az ilyesmi alapján döntenek.

(De azért én még mindig felvetném: a bringások által egyébként is kétirányúként használt belvárosi egyirányú utcákban helyi szabályozással és táblákkal legalizálhatnák a mindennapi gyakorlatot!)

10. Felkészülés a 950 éves évfordulóra

2024-ben lesz 80 éve, hogy véget ért Szolnokon a második világháború.

2025-ben lesz 950 éves Szolnok első írásos említése, és fél évszázados a város eddigi legnagyobb átalakítását hozó jubileum.

2026-ban lesz 150 éve, hogy Szolnokból megyeszékhely lett.

2027-ben lesz 180 éve, hogy Szolnokot a fejlődés útjára állította a vasút, és 125 éve, hogy művésztelep nyílt a torkolatnál.

Én már készülök. Mást nem tehetek.

Tavaly újabb ötletekkel egészítettem ki a közmeghallgatásra szánt felvetéseimet.

11. Városi közlekedési program

Igazam lett abban, hogy az "átadandó M4-es elkerülő Szolnok városon belüli közlekedésére nem fog gyógyírt jelenteni".

Igazam lett abban is, hogy "a Csáklya úti híd és a szandai elkerülő csak a propaganda szintjén létezik".

Így továbbra is igaz, hogy "nekünk meg mégis közlekedni, parkolni, élni kellene".

Csak ismételni tudom önmagam: "Olyan apróságok is segíthetnének, hogy például a lassú járművek és gépek, valamint a tanulóvezetői autók 6.30 és 8.00 valamint 16.00 és 17.30 között ne közlekedhessenek a városban."

12. Nagyberuházások sorsa

Tény, hogy a színház hosszú vajúdás után elkészült, Miként tény, hogy a Tiszaligeti Strandfürdő várható átadásáról hallgatnak az illetékesek. Az is tény, hogy semmi nyoma a Művésztelep Vártemplom felöli sarkánál a "vár projekt" befejezésének. És tény a tévedésem is: már az országgyűlési választások kampányidőszaka sem segít a megrekedt beruházások felpörgetésén. (Ja! Citromsavgyár?) De legalább addig ne kezdenénk újba, amíg a korábbiakat nem fejeztük be!

13. Szolnok oktatás

Szerencsés szám? Vagy szerencsétlen.

Tartom a tavaly leírtakat: "Bevennék egy újabb saját mániát is ebbe a sorba. Erről is sokszor írtam már, de nem elégszer. A NAT lehetővé tenné, hogy a szolnoki iskolákban 1-12. osztályig, minden évben legyen egy óra, ami Szolnokkal foglalkozik. A természetföldrajzával, sportjával, múltjával, épített örökségével, művészeteivel, és lehetne sorolni. Hiszek benne, hogy ha hallhatnának ilyesmiről a szolnoki diákok, akkor pár évtized múlva például nagyobb becsülete lenne az addig el nem pusztított házaknak, erősebb lenne a kötődés, amit üres, csak a pénzről szóló programok soha sem tudnak helyettesíteni."

Tudom, a közoktatás terén jelenleg nem ez a legfontosabb. És nem is ismételném magam, inkább citálom egy korábbi cikkem:

http://www.blogszolnok.hu/felenk_a_tizennyolcaknak_a_tanarokrol

Tovább is van, mondjam még?

Tavaly ezzel zártam a cikket: "Jövőre, veletek - velük" - ugyanitt, ugyanezekről? Remélem, lesz változás!?

Tévedni emberi dolog. A magam részéről a közmeghallgatás szót feldarabolom, és kiegészítem: köz meg nem hallgatás. Jövőre meg majd meglátjuk.