Kitekintő'75: A jubileumi év zenéi

Hány cédula egy élet

Egyszer talán majd születnek tanulmányok arról, miként "ünnepelte" hazánk a "felszabadulás" évfordulóit. Ha igen, akkor ez talán foglalkozni fognak a Vígszínházban 1975. március 14-én bemutatott Harmincéves vagyok című musical-lel, ami vállaltan "hazánk felszabadulásának" 30. évfordulójára készült, pont abban az évben, amikor ezt Szolnok is megünnepelte, a város első írásos említésének 900. évfordulója mellett. Presser Gábor és Adamis Anna musicaljének nemcsak az a különlegessége, hogy ez volt a második és egyben utolsó közös színházi munkájuk, hanem az is, hogy a darab nem ismételte meg a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról sikerét - amit éppen 1975. április 18-án mutattak be Szolnokon -, azaz a Szent István körúton kívül sehol sem mutatták be. Ugyanakkor volt annyira fontos a hatalom számára, hogy bár még nem működött a dorogi lemezgyára, a szűkös kapacitások között is megvásárolható lemez lett belőle. Rajta a Kern András és Hegedűs D. Géza által énekelt Hány cédula egy élet című dallal, ami egyébként fényes bizonyítéka annak, hogy az igazi tehetség bármikor, akár felérésre is tud maradandót alkotni. Presserék szerzeménye szerintem a mai napi érvényes. https://www.youtube.com/watch?v=wMzb9ikvMFY

Ha felépül végre a házunk

A magyar könnyűzenében korszakhatárnak tekinthető 1973, és nemcsak azért mert abban az évben rendezték az első rockfesztivált Diósgyőrben, hanem azért is, mert az eredeti Illés végleg a múlté lett. Az azon a szilveszteren létrejött Fonográf 1975-ben adta ki második nagylemezét Na mi újság, Wágner úr? címmel, amin szerepel egy nagyon egyszerű, kedves kis dal, amit szerintem akkoriban nagyon sok fiatal dúdolt Szolnokon (is). Merthogy a jubileumi évben is még nagyon sokan vártak Szolnokon arra, hogy saját lakásuk lehessen, hiszen a Kun Béla körúti lakótelep éppen csak elkészült, a Jubileumi tér környékén zajlott az építkezés, a Széchenyit pedig még csak tervezték. Úgyhogy sokan ábrándozhattak arról, milyen is lesz, ?Ha felépül végre a házunk?. Szörényi Szabolcs és Bródy János amolyan helykitöltő szerzeménye, ami akár a korabeli Szolnok himnusza is lehetett volna.

https://www.youtube.com/watch?v=TmfDONPLBEw

Ne vágj ki minden fát!

Persze Koncz Zsuzsa Ne vágj ki minden fát! című dalát is választhatták volna a korabeli szolnoki könnyűzene-rajongók az 1975-ös év helyi dalaként, hiszen ha csak átvitt értelemben is, de azért akkoriban nagyon sok "fát"kivágtak Szolnokon. Gondoljunk csak azokra a régi épületekre, városrészekre, amiknek az évtized elejétől el kellett tűnniük, hogy helyet adjanak az új belvárosnak, a Kun Béla körúti lakótelepnek vagy éppen a vasútállomás környékének. Az énekesnő nyolcadik lemezére, Szörnyéi Levente és Bródy János dalát természetesen a Fonográf játszotta fel. https://www.youtube.com/watch?v=TmfDONPLBEw

Ötödik sebesség

Nem 1975-ös felvétel és album a Bergendy-együttes Ötödik sebessége, ugyanakkor még a Szolnok 900 jubileumi évében is slágerlistás dal volt. A lemez címadódalának zenéjét az a Latzin Norbert szerezte, aki a mai napig az egyik legnagyobb "árvadal" keletkeztető a szerzői jogvédőknél, ugyanis a rendkívül termékeny szerző 1984-ben, örökösök nélkül halt meg. Csak öt évig dolgozott a Bergendyvel, de többek között olyan dalokat köszönhetünk neki, mint a Jöjj vissza vándor vagy a Szellemvasút. A szolnoki jubileumi évben már nem volt jóban a dal szövegírójával és énekesével, Demjén Ferenccel, pedig különleges szerzőpárost alkottak.

Őszintén megmondom, nekem ez a dal sokáig csak a Magyar Rádió Ifjúsági szerkesztőségének azonos című műsora révén volt meg, aminek akkor volt a szignálja, amikor az autókban még tényleg csak négy sebesség volt. E felsorolásba citálását pedig azzal is magyarázom, hogy egy szolnoki dalos múltidéző elképzelhetetlen a Bergendy fivérek nélkül.

https://www.youtube.com/watch?v=D5C3ri7uZ3k&list=PLYgFJ6chhtv6W6we8jO7XAaYPW0kGhfOD

Csavargóének

A feljegyzések szerint az 1975-ös év slágere volt a Gemini együttes Csavargóének című felvétele, amihez néhány évvel később a Magyar Televízió egy klipet is forgatott Heilig Gáborral a főszerepben. Azt hiszem, a Geminire csak az igazán vájtfülűek emlékeznek, holott majdnem másfél évtizedig létezett, ám csak egyetlen nagylemeze jelent meg, az is csak 1976-ban. Ennek ellenére a hetvenes évek egyik legismertebb formációja volt azon egyszerű oknál fogva, hogy tizenhárom klubjuk volt, és lényegében "körbe játszották" az országot. Rangjukat talán jól mutatja, hogy a fentebb már emlegetett Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Vígszínházbeli előadásain ők álltak a legtöbbször a színpadon, és nem a premieren játszó LGT. A Heilig Gábor által írt dal érdekessége a mából nézve, hogy egy olyan életformáról szól, amit a hetvenes években - de még egy évtizeddel később - sem nagyon díjaztak a hatóságok, azaz előszeretettel vegzálták a stoppal közlekedő, ki tudja, hol alvó fiatalokat. https://www.youtube.com/watch?v=E7wanYGtuQ0

Szólj rám, ha hangosan énekelek!

A fentiek után egyértelmű, hogy nincs 1975-ös magyar zenei válogatás az LGT nélkül, ami abban az évben már túl volt néhány komolyabb megrázkódtatáson, például azon a sikeres amerikai turnén, aminek a végén végül - a Magyar Népköztársaság tiltása miatt - nem készíthettek kint lemezt, majd Barta Tamás is disszidált. A negyedik, Mindig magasabbra című albumot így már Karácsony Jánossal kiegészülve vette fel a Somló, Presser és még Laux összeállítású banda. A Neked írom a dalt, az Álomarcú lány, az Egy elfelejtett szó és az Ülök a járdán című slágerek mellett ezen az albumon jelent meg Presser Gábor és Adamis Anna szerzeménye, a Szólj rám, ha hangosan énekelek! is. Amit néha tudok a hatalommal szembeni egyfajta lázadásként, máskor meg a hatalomnak szóló bocsánatkérésként is értelmezni, szóval - vessenek meg érte a rajongók - számomra nagyon tipikus Kádár-kori, "ha akarom fekete, ha akarom fehér" dal.

https://www.youtube.com/watch?v=xv-KVvIrWc8

Hazafelé

A sort egy sok tekintetben különleges dallal zárnám 1975-ből, amire talán sokan felszisszennek, hogy akkor nem is létezett a Korál. Lehet, hogy pont akkor, amikor Szolnok az első síráros említésének 900. évfordulóját ünnepelte pár hónapig esetleg tényleg nem létezett Balázs Fecó bandája, ami 1973-ban Koncz Zsuzsa kísérőzenekaraként jött létre, és klasszikus felállása majd talán 1980-tól számítható, ám az tény, hogy 1975-ben ezzel a dallal szerepeltek a slágerlistákon. Amiről akkor még sokan úgy tudták, hogy szövegét Rusz László írta. Ma már tudjuk, hogy Balázs Fecó zenéjéhez Földes László Hobo írta a sorokat, aki azonban a dal születésekor még "útlevél megvonással" volt büntetve az 1972. március 15-ei, nem engedélyezett tüntetések okán. Azaz ezzel a dallal egy kicsit arra is szerettem volna emlékeztetni, hogy azért a hetvenes éveknek volt egy komoly fonákja is. https://www.youtube.com/watch?v=GMLPM1gSWkY