Közmeghallgatásom

És mivel idén valószínűleg nem lesz közmeghallgatás, gondoltam, előveszem az egy évvel ezelőtti kéréseimet, és megnézem, mik teljesültek a kívánságaim közül. Lelövöm a poént: tízből egy elindult a megvalósulás útján, kettővel meg talán történt valami. Úgyhogy az én virtuális meghallgatásomon ugyanazok a kérdések hangozhatnak el, amelyeket már tavaly is feltettem volna.

1. A város honlapja többet áruljon el a közgyűlés tagjairól és munkájukról

Erről már írtam a legutóbbi önkormányzati választások első évfordulóján, jelezve: a város honlapja semmit sem változott. A közgyűlés tagjainak névsorán, az alpolgármesterek arcképén kívül szinte semmit sem árul el választottjaink munkájáról. Oly annyira, hogy e cikk megjelenésének napján a közgyűlési jegyzőkönyvek között például a június 25-ei az utolsó, ami megtekinthető.

Szóval ezen a téren nem történt semmi. Nekem viszont továbbra is igényem lenne arra, hogy a technika modern vívmányait kihasználva, már-már naprakészen követhessem, hogy választottjaink mikor vannak jelen az üléseken, egyes kérdésekben hogyan szavaztak, milyen javaslataik és indítványaik voltak, na meg mikor és hol lehet találkozni velük.

2. A közgyűlés tagjai élő és rendszeres kapcsolatot tartsanak a választókkal

Egy éve azt írtam: "Élveztem a kampányidőszak pezsgő jelölt-választói kapcsolatkereséseit. Ugyanakkor frusztrál, hogy a kampányidőszakon kívül a hasonló interakciók a nullához közelítenek. (...)"

Tudom, közbejött a koronavírus. Az elmúlt évből nagyjából három hónap bezárkózás volt, és a következő időszak sem biztatóbb. De szerintem a közösségi oldalak teleírása, az ottani átgondolatlan megosztások és kommentelések, illetve a helyi médiák sajtótájékoztatókkal történő szórakoztatása nem pótolják a választókkal való személyes kapcsolatokat. Nem akarok általánosítani, de én például semmit sem tudok a saját képviselőm elmúlt éves tevékenységéről. És nemcsak azért, mert az utcákon sincs semmi látszata.

Nem mondom, hogy nem történt semmi. De maradjunk annyiban, hogy az újabb bezárkózást lehetne arra is használni, hogy mindenki kitalálja, a pandémia után miként fog újszerűen és személyesen kommunikálni a választóival.

3. Épített örökségünk védelme

Lassan összedőlő Szomorú Jézus a nagytemplom tövében. A Madách utca végéről eldózerolt polgárház. A Nemzeti Nagyszálló hátsó traktusának - a néhai mozinak - a bizonytalan sorsa. Elképesztő hírek a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójáról. A Boldog Sándor István útról, a piaccal szembeni házakról eltűnt domborművek... Soroljam? Azt hiszem, nem az önkormányzatunkon múlt, hogy talán a volt Kaszinó, a Technika háza megmenekülhet, talán új ruhát kap a Bíróság és teljesen megújul a Belvárosi Nagytemplom. És azt se merném állítani, hogy ha jön egy megfelelő hátszelű beruházó, akkor nem lehetne bármit eltűntetni a város múltjából.

Nem elegáns, de ismét magamat kell idéznem, hiszen a helyzet változatlan: "Ezért örülnék, ha mihamarabb létrejönne a 'helyi védettség' minősítés (...) Szeretném, ha mindehhez társulna egy szakemberekből álló, valódi jogosítványokkal bíró 'tervtanács', amely megóvna bennünket a vállalhatatlan - ellenben olcsó - küllemű társasházak és középületek felhúzásától (...)"

4. Mi épül Szolnokon?

Se pénz, se a pártok szerinti elvek feladása nem kellene ahhoz a helyi rendelethez, amely előírhatná, hogy Szolnokon nem lehet semmiféle beruházáshoz hozzákezdeni - ez alatt a bontás is értendő - a megfelelő tájékoztatótábla kihelyezése előtt. Így minden környéken élő és Szolnok dolgai iránt érdeklődő tudhatná, hogy az adott helyen mi történik, ha baj van, kiket lehet értesíteni. Ráadásul egy normális méretű, kötelező információkkal ellátott tábla a félreértésektől, téves gondolatoktól és következtetésektől is megóvhatna. Én például most nem idegeskednék azon, hogy a Sütő utcában, a volt 1-es ABC hátsó bejárata melletti telket miért kezdték kitakarítani.

5. Közérdekű ingatlan kataszter

Idézet a tavalyi kívánságomból: "A magántulajdon számomra is szent és sérthetetlen. Ugyanakkor hiszek a városban, mint közösségben. Így szerintem a magánérdeknek és a közérdeknek általában találkoznia kellene. Például, amikor valakinek az jut eszébe, hogy irodákat épít Szolnokon, vagy eredetileg közcélú ingatlanokat alakít át. Egy közérdekű ingatlan kataszterrel elkerülhetnénk, hogy közpénzen irodahelyiségek épüljenek, miközben tele van a város üresen álló, pusztuló irodákkal. (...)"

Ha ezen a téren történt bármi, akkor szívesen lehúzom a kívánságlistámról. És visszamutatok az első két pontra, ami a közgyűlési tevékenység átláthatóságára, illetve képviselőink és választóik közötti kapcsolattartásra vonatkozik.

6. Vigalmi- vagy lakónegyed a belváros?

Tegnap éjszaka olyan csend volt Szolnok belvárosában, mintha valami civilizációtól távoli erdőben lettünk volna. Sajnos nem azért, mert a vigalmi negyed vs. lakónegyed problémát sikerült megoldani, hanem mert 2020 a koronavírusról szól. De talán ez is elmúlik egyszer. És akkor végre újra lehet szórakozni, élni, bulizni, ami nélkülözhetetlen velejárója egy fejlődő, lüktető városnak. Lehet, hogy az újbóli nyitás előtt kellene átgondolni ezt a problémát?

7. Kádár Tünde

Reménykedve várom a tavaszt. Úgy tűnik, végre ismét kinyit a Kádár/Tünde cukrászda. Igaz, a helyiség bérlési lehetőségre felhívó táblát még nem sikerült levenni az ablakokból. És talán itt sem ártana kitenni egy tájékoztató táblát, hogy ki és mit csinál itt, és főleg, mikor várható a nyitás.

Hajrá! Nagyon drukkolok az új bérlőnek.

8. De, ha elindul a vonat. Ha és honnan?

Egy év alatt semmi sem változott Szolnok egyik kapujában, azaz a vasútállomáson. Pontosabban: egy évvel lepusztultabb lett minden. És újabb évvel csúszott a minimum 2012 óta lebegtetett felújítás.

Tavaly ezt írtam: "(...) nem bánnám, ha a testületben lenne valaki, aki a MÁV-val szemben képviseli a szolnokiakat, mert a szolnokiaknak, mint utasoknak ez jelenleg nem sikerül."

Fenntartom. Hozzátéve: jó lenne, ha a vasútállomás felújítása nemcsak a MÁV területeiről szólna, hanem az állomás előtti terület rekonstrukciójáról is, ami óhatatlanul érinthetné a helyi és helyközi buszközlekedést és a mindezekhez kapcsolódó parkolási rendet. És mivel mindez legalább egy fél évszázadra meghatározhatja Szolnok egyik legfontosabb kapujának küllemét és környékét, sőt az egész város életét is, nagyon jó lenne, ha a tervek és a döntések nem eldugott irodákban, hanem a nyilvánosság előtt és a szolnokiak bevonásával születnének. Mert rólunk van szó, és nagyon nem lenne jó, ha ismét nélkülünk döntenének. (És kapcsolhatnám ide a 10. pontomat is. Mert az állomás és környékének megújítása lehetne Szolnok 950 éves évfordulójának egyik kiemelt projektje.)

9. Bringaváros

Ezt írtam tavaly: "(...) Szolnokon mikor lehet végre szabályosan kerékpározni az egyirányú utcákban? Már most is bringázunk, de néhány kiegészítő tábla és felfestés - tehát nem nagy összeg - legálissá és biztonságosabbá tenné, amikor szemben megyünk a forgalommal."

Miközben a település méretéhez és lakosságszámához képest az egyik leghosszabb és legjobban kiépített kerékpárút-hálózattal rendelkező magyar város vagyunk szerintem, még mindig úgy tűnik, mintha a bringázás ügyét ki lehetne pipálni aszfaltkilométerek alapján. Pedig nem. Ráadásul viszonylag kis összegből lehetne praktikus, sokaknak segítő és a bringázást még népszerűbbé tevő megoldásokat bevezetni. Mert nekem továbbra is kívánságom, hogy egyre több szolnoki üljön kerékpárra, és ne akarjon mindenhová egyedül egy autóban ülve eljutni!

10. Felkészülés a 950 éves évfordulóra

Szolnok első írásos említésének 950. évfordulója 2025-re fog esni. Hol lesz már ez a testület akkor? Szolnok megyeszékhellyé válásának 150. évfordulója - kis túlzással a város első aranykorának nyitánya - pedig 2026-ban lesz. Addigra nemhogy a mostani, de a következő kormány és kinevezettjei sem lesznek hivatalban. És éppen ez adna lehetőséget a mostani választottaknak, hogy politikai nagyságukat, a város iránti elkötelezettségüket bizonyítsák, hiszen olyan projektek sorát kellene elindítani, amelyek megvalósulásánál, avatásánál többségük már talán se nem választott, se nem kinevezett személyként lehet majd jelen. Viszont, ha nem kezdünk készülni ezekre az évfordulókra, akkor nem lesz majd más, mint néhány ad hoc, politikai töltetű megemlékezés. És akkor tényleg nyomukban sem járunk azoknak, akik Szolnokból megyeszékhelyet teremtettek, és akik a 900 éves évforduló kapcsán egy új - persze sok elemében vitatható, de ma már adottságként kezelendő - várost teremtettek.

Civil és szakmai körökben már van valamiféle mozgolódás.

Tavaly azzal zártam a meghallgatás elé írt cikkemet, hogy "(...) nem is várom el, hogy a felvetéseimre válaszoljanak. A tettek és a tapasztalataim nekem elegendő választ adnak majd." Nem írom le újra.