Szövetséges emlékek
2017. június 26.
A Szövetség ABC épületéről és történetéről szóló írás sokakban ébresztett régi élményeket, amelyek nemcsak érdekesek, de érdekes és fontos információkat is hordoznak.
B. Klári: Szerettem ott vásárolni, és kávézni is lehetett a bejárattól jobbra nyíló részben.
D. Lajos: Nagyon nagy forgalmú üzlet volt jó választékkal! Hála Kovács Lajos üzletvezetőnek, aki nagyon a szívén viselte a sorsát.
K. Nóra: A neon felirat Tóth Tibor szolnoki címfestő munkája. A fényreklámjairól készített fényképeit a Verseghy Könyvtár őrzi. (A mellékelt fotó is a könyvtár tulajdona - A szerk.)
B. Rita: Imádtam a gépi palacsintájukat, meg a banánt mikor volt.
B. János Tibor: És mi lett belőle? Aki eladta, az tette tönkre magát az ABC-t. Ezáltal az épületet is, mivel haszontalan a belváros közepén. De megyünk pár métert a Zagyva felé és ott a DOMUS (is).
B. Judit: Jó bolt volt. Szerettem
K. Károly: Az a palacsinta!!! :)
R. Veronika: Naponta ott vásároltunk. Remek bolt volt.
Cs-né Magdi: Vajon meddig áll még üresen?
D. Márta: Amíg össze nem dől.
T. Bandi: Ahogyan a képeken is látszik, a Szöviben szalagos pénztárpult volt. Igaz, a használata nem volt teljesen tisztázott, a maival ellentétben a komplett bevásárlókosarakat tettük fel, és az utazott, majd a pénztáros egyszerűen átszedte egy üresbe a cuccot, miközben beütötte a gépbe az árakat, mint ahogyan azelőtt tette. Aztán hosszú ideig egyáltalán nem működött a szalag. De modern volt nagyon. Szerintem a városban, abban az időben nem is volt ilyen több. A modernség része volt a vonalkódolvasó kézi készülék is, amihez viszont nemigen volt infrastruktúra, meg kód se nagyon. Gondolom járt a pulthoz, csak nem volt sehová bedugva.
Az is lehet, hogy ez már a 80-as évek eleje, amikor digitális pénztárgépekre váltottak, de a lényeg ugyanaz. Kód még akkor sem volt, max a Pelikán dollárboltjában láttunk ilyet, meg a Balatonnál gyűjtött sörös és pumpás fogkrémes dobozokon.
Az idő megszépíti az emlékeket. Ha ugyanis ma nyitná ki a kapuit a Szövetség az 1974-es árukínálatával és berendezéseivel, talán elcsodálkoznánk a maihoz képes szegényesebb és szürkébb kínálatán. Miként akkor is más lenne az emlék, ha egymásmellé toltunk volna, mondjuk 1980-as osztrák ABC-t és a Szövetséget. Mindez persze semmit nem von le abból, hogy a Szövetség, a megnyitása után legalább másfél évtizedig a város egyik - vagy a Hatvanas után a második - legjobban ellátott élelmiszer áruháza volt. Ahol a korabeli fogalmak szerint különlegességek is felbukkantak a kínálatban. Ami a szocialista hiánygazdaságban, még a legvidámabb barakkban is tudott kellemes perceket szerezni.
Az emlegetett palacsinta viszont nekem nincs meg. Nem is értem, hogy mi lehetett az a "gépi palacsinta". De tényleg jó - vagy legalábbis különleges - lehetett, ha többen is nosztalgiával emlékeznek rá.
A pénztárgép-technikára vonatkozó bejegyzést külön köszönöm. Remélem, 1969 után egyszer újra elkészül egy Szolnok kereskedelme című könyv, ami többek között a helyi élelmiszerboltok történetét is feldolgozza. Benne olyan érdekességekkel, hogy hol, milyen eszközök működtek, melyik üzlet miben volta az első vagy különleges. Már most sem emlékszünk mindenre, mi lesz néhány évtized múlva?
Miként a Verseghy Könyvtár munkatársainak köszönhetően a jellegzetes Szövetség feliratról is többet tudhatunk annál, hogy volt, de már nincs.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
(A képek a megyei napilap archívumából és a Fortepan.hu oldalról származnak)
