Április 4-ről
2016. április 08.
Csak egy érdekes utcáról akartam írni, a Liliomról, ami korábban Április 4-e is volt. Néhányakban komoly emlékeket ébresztett a cikk. Élmény őket olvasni.
P. Ferenc
Ott nőttem fel, azon a környéken. A Városmajor út 42-ben. Régi nevén Vöröscsillag út IV. szám alatt. Anyámék első lakóként költöztek be 1951 nyarán azokba a most már felújított tanácsi (KIK) lakások egyikébe. Akkor én egy éves voltam. A cikkben említett Mini lakópark az un. "Élmunkás házak" akkor az Április-4 utcában, illetve az első sor a Vöröscsillag úton van (volt). Amióta én az eszemet tudom, mindig is magyar családok lakták. Sok gyermekkori iskolatársam lakott ott, neveket is tudok említeni, de itt nem publikus. Valamennyien az 1955-56-os tanévre felépült Áchim András úti általános iskolába jártunk. Jómagam 1956 szeptemberében lettem első osztályos. Akkor, abban a házunkkal pontosan szemben lévő laktanyában egy szovjet páncélos ezred állomásozott, és 1956 után is. Zsenge gyermek voltam, de néhány élmény keményen belém égett. Ha valakit érdekel, tudok mesélni.
L. Sándor
Környékbeli gyerekként sokszor - amikor akartunk - beszöktünk a laktanyába. Hetente filmeket vetítettek, és a katonák közé vegyülve néztük a kizárólag szovjet filmeket. Oroszul is itt tanultunk. Később "hivatalosan" fociztunk is ellenük.
A Sipos téri iskolából jöttünk át ide, a már említett Áchim András úti iskolába 1955-56-ban. Az iskola jobb felső homlokzatán még látható az 56-ban levert címer helye. Mi, tanulók végignéztük, ahogy Ulicsik bácsi "leveri" a címert. Bunya ekkor tépte le a nyakamból a vörös nyakkendőt. Ez már csak egy történelmi pillanat.
La. Sándor
Mi is ott laktunk (sőt én oda születtem) a Vöröscsillag út VI-os bérházban. Soha nem felejtem el az Áchim úti általánost, ahol Vedrődi Gusztávné volt az első tanítóm. Majd át kellett mennünk az új Tallinn suliba. Váltócipőm nem volt, mert szegények voltunk. Ruhából varrt gumis védőzsákot anyukám, amit ráhúztam a cipőmre, mert lakkozott volt a tanterem és fel ne sértsük a politúrt. Persze az orosz laktanya minden oldalát ismertük, beleértve a kantint, az őrkutyákat, Marist, a moslékos lovat és a lődombot is. A tiszti lakásokat, ahol egyszerűen kibontották a közfalat, így téve nagyobbá a lakóteret, és az erkélyre, madzagra kirakott szárított hal szagát. A heti filmvetítésekre a házfalra, ahová vittük a sámlit, vagy a plédet. Emlékszem a Vosztok helyén lévő szeméttelepre és az utánuk lévő legelőre, ahol Szabó Péter bácsi lovai és tehenei legeltek, mi meg sárkányt eregettünk. A sűrű erdőre a zagyvai árterében, ahol lombsátorban aludtunk.
H. Kálmán
A laktanya ?45 előtt is laktanya volt. Apám ott volt katona. A 16. Légvédelmi Tüzérosztály. Én is emlékszem Vendrődi tanítónőre.
Imádom, amikor az itt is megszólaló urak, igazi lokálpatriótaként, illetve remek emlékezőként és mesélőként idézik fel gyermek- és ifjúkorukat, amit természetesen Szolnokon töltöttek. Visszaemlékezéseikből olyan dolgok derülnek ki, amelyek egyébként elvesznének, vagy teljesen máshogy maradnának meg a leírt helytörténetben.
Az első hozzászólás például cáfolhatja, hogy mielőtt ebből a bizonyos Liliom útból Április 4-e utca lett, az Élmunkás nevet viselte volna. Úgy tűnik, csak az egyforma házaknak volt ez a neve. Ugyancsak P. Ferenc hozzászólásából tudható, hogy az Áchim András úti általános iskola 1955-ben nyitotta meg kapuit, és mint a következő bejegyzésben olvasható, a gyerekek egy része a legendás Sipos tériből lett ide áthelyezve. Akiknek egy része aztán - a város fejlődésének köszönhetően - egy harmadik iskolában fejezhette be a tanulmányait. (Csak halkan jegyezzük meg, hogy az említett három általános iskolából ma már egyik sem működik.)
Az 1956-os személyes történelem mellett - Ulicsik bácsi és a címer, a letépett nyakkendő - az ideiglenesen nálunk állomásozó szovjet hadseregről is érdekes képet rajzolnak a hozzászólók. Mert azért van abban valami megmosolyogtató, hogy a laktanya körül élő kissrácok úgy jártak be-ki a világ akkori legnagyobb hadseregének - ráadásul megszálló hadseregének - az objektumába, mintha otthon lettek volna. Elvegyültek (?) mozizás közben, ismerték a kutyákat és a moslékos lovat, meg a kantint és a tiszti lakásokat is. Hát, sok titok nem lehetett akkoriban (sem).
Köszönet a hozzászólásokért.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
