Levéltár

Nehéz róla írni

2020. május 10.


A Damiról. Megtanulhattam volna, hogy a Dami egy kő, ami ma is képes felkavarni a vizeket. Egy képeslapról és egy épületről akartam írni. A kommentek alapján azonban a cikk másról is szólt.

F. József

Lelátó, napozó, öltözők és a 33-as medence!

 

K. János

Szerintem egy rossz helyre épült valami volt, akkori formájában egy betonszörny. Szebb nélküle a városkép. Más kérdés, hogy szükség lenne valami hasonlóra valahol a városban, de nem ott és abban a formában. Most nyilván megköveznek az emlékeket meggyalázva érzők.

 

D. Márta

Maga szerint hová kellett volna építeni egy napozót és lelátót, ha nem az uszodához? Érdekes dolog ez, ugyanis amíg ott volt, soha, senki nem panaszkodott rá. Most meg kiderül, hogy nem oda kellett volna építeni.

R. Éva

Gyilkosság a lerombolása!

 

R. Mihály

Sóval behintve a helye.

 

B. Mária

És még mindig hiányzik.

 

T. Zoltánné

De szerettünk idejárni gyerekként. Sok gyönyörű emlék jutott róla eszembe hirtelen.

 

Sz. Mónika

Nagyon szép emlékeim vannak. Itt tanítottak meg úszni.

 

H. Margit

Próba előtt oda jártam úszni. Imádtam. Közel volt a színházhoz, és a Magyar utcához, ahol laktam. Nekem hiányzik. Amióta bezárták, csak nyáron úsztam a Tiszában, a ligeti strandon egyszer voltam.

 

L. György

Nem tudom, miért is kell mindent lebontani: uszodák, gyárak, vidámpark, belvárosi sporttelep, tüdőkórház (most jól jönne), stb. Pénzért, hatalomért? Biztos, hogy megérte nekik? Sajnálom.

B. Péter

Mi baj volt ezzel az épülettel? Ez a városnak olyan szerves része volt, hogy szinte szimbólummá vált. Bűntény volt lerombolni, többszörösen!

 

I. Lajos

Tudom, hogy nagyon egyedül vagyok a véleményemmel, de Victor Hugo jut eszembe, aki csak azért szeretett felmenni az Eiffel toronyba, mert az volt az egyetlen hely Párizsban, ahonnan nem látszik az Eiffel torony. Valahogy így voltam én ezzel a betoncsodával.

H. Géza

Azt hiszem, senki sem ezt a betoncsodát fájlalja, hanem magát a Damit. A fedett medence sajnos nem volt megfelelő hivatalos versenyek, nemzetközi mérkőzések lebonyolítására. (Ugyanakkor a vízisporttal még nem rendelkező Kecskemét kapott "igazi" 50 méteres fedett uszodát.) A fedett medencének elég nehéz volt a levegője, már az átadást követően is inkább kint úsztunk a téli edzéseinken. Akkor már az új fúrásból bőven volt melegvíz ahhoz, hogy télen is jó legyen az 50 méteres medence hőfoka. Később járta ki Hasznos Pista (olimpiai bajnok, edző, úszómester) a nagymedence fölé a sátrat. A 1949-ben megnyitott strandban sok szolnoki lakos társadalmi munkája is benne van. Első időkben a főbejárat a Lengyel légió utcából volt, csak a 60-as évek végén került át a Damjanich utcába. (Ezért sem nevezték Damjanich utcai strandnak!) Amikor még nem volt fedett medence, vagy sátor (60-as évek eleje), addig tudtunk edzésekre járni, amíg a víz nem hűlt ki teljesen. Hasznos és Szarvas Bandi (egykori pólós, szintén edző) hatalmas nylon lepedőkkel fedték le a "brűgölőben" a vizet, és csak az edzés időtartamára nyitottak fel belőle kisebb részt. A nagymedencében ekkor már 10 fok körüli volt a víz, de néha egy-egy hosszra beugrottunk. Az öltözőbe (ez akkor az étterem későbbi konyhája helyén volt) magunk vittünk fát, szenet a kályhába, mire kijöttünk a vízből, be is melegedett.

E. Péter

Bocs, de ez a maga nemében is rondának nevezhető épület volt. Egyenesen örülök neki, hogy felnőnek olyan generációk, amelyek ezt a csúfságot nem kell, nézzék. Mielőtt elszabadulnának az indulatok, én kizárólag az épületről beszélek.

 

K. Károly

Az elvtársak később nyilván szégyellték a pünkösdi átadást, így a "szakirodalomban" sokáig ez a március 15-i átadás szerepelt. Egyébként elég különös lett volna márciusban megnyitni egy strandot. (Pünkösdkor nyílt a Dami!)

Amikor sikerült megvennem A Dami a Marx park felől című, április 25-ei blogbejegyzésben bemutatott képeslapnak, annyira megörültem, hogy meg sem fordult a fejemben, ne írjak róla. Egyrészt mert abból az irányból tényleg ritkán készült kép az uszodáról - ennek a lapnak a fotója sem volt túl szerencsés, hiszen nem sokat mutatott az "intézményből" -, másrészt, elfogadva a más véleményeket is, nekem kifejezetten tetszett az a különös épület, ami a Damjanich uszoda állandóan fedett medencéjét rejtette.

Persze, az elmúlt tíz évben megtanulhattam volna, hogy a Daminak még az említése is komoly indulatokat tud kelteni, és bár maga az uszoda 13 éve bezárt, nehezen gyógyulnak a sebek. Azt hiszem, ez mindaddig így marad, amíg lesz olyan írni, kommentálni tudó, akit valamilyen emlék fűz ahhoz az uszodához. Avagy, nem jön létre egy olyan létesítmény, ami képes lesz elhomályosítani a Dami emlékét. (Lehet, hogy az előbbi valószínűbb.)

Mindenesetre köszönöm Halász Géza pontosítását a Dami eredeti bejáratát illetően, illetve a helyhez fűződő személyes emlékeit. Talán 2024-re eljutunk odáig, hogy a Dani megnyitásának 75. évfordulóján egy korrekt kiállítással és/vagy könyvvel emlékezzünk a helyre, amihez elengedhetetlenek az ilyen emlékek. És köszönöm Kósa Károly pontosítását is, a megnyitót illetően. Az ő kommentjeik bíztatnak, hogy mégiscsak érdemes akár a Damiról is írni, mert csak így bukkanhatnak fel személyes és a meglévő információkat pontosító emlékek.

Bajnai Zsolt

szerkesztő

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A feladónak érdektelen, nekünk nem
A Gerő Ignácz gondozásában megjelent képeslapot 1915. június 24-én adta postára Szolnokon egy - feltehetően - osztrák katona, hogy hírt adjon magáról a Monarchia nyugati felében élő szeretteinek. Nem hiszem, hogy különösen érdekelte volna, mi van a lap fotós oldalán.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Történelemkönyvünk betonból
A vasútállomás előtti Jubileum tér közepén álló Tanúhegy minden bizonnyal Szolnok legjobban dokumentált köztéri alkotása. Miként talán azt sem túlzás kimondani, hogy ez az a szobrunk, amelyik mérete és helye ellenére a legkevésbé szervesült a város életébe. De talán majd 5 év múlva!

A Szoborpark további képei