A mozi emlékei
2019. március 03.
Úgy tűnik sokan felemelték a kezüket a Cinema Paradiso Szolnok című, a néhai Vörös Csillag/Nemzeti moziról szóló képes cikk kapcsán. Nemcsak a régi randik okán.
V. Ildikó: Én is felemeltem a kezem.
B. László: Őszintén sajnálom. Micsoda emlékek jöttek elő bennem. Köszönöm!
K. Tünde: Sok szép emlék fűz a mozihoz
D. Márta: Szerintem nagyon sokan vagyunk így.
K. László: Volt még kertmozi is.
V. Péter: Az utolsó előtti képen, a beugróban, a két bejárt között volt egy pad. Na, ott egyszer beleültem egy rajzszögbe. Máskor meg eldurrantottam egy rózsapatront, erre jött a diri és jól seggbe rúgott. Azóta sem szeretem. Ja, és a keresztapám egy darabig másodállásban itt volt mozigépész.
P. Balázs: 1989-ben a Szíves bocsokat, 1998-ban az Armageddon-t láttam itt.
S. György: (S. György először egy fotót kommentelt a cikk alá. Kérésemre próbálta felidézni, hogy kik láthatók a mellékelt képen. Köszönet érte - A szerk.)
Nem mindenkinek a nevére emlékszem sajnos. Balról az első hölgyét már nem tudom, hogy hívtrák. Tovább Schenkerné, Bakosné, Hajdúné, az első gépészre nem emlékszem, a második Hajdú.
Sokszor ültem az ügyeletes széken, jelezve, ha volt valami gond, és persze megnéztem az aktuális filmet. Valamikor volt oldalpáholy is, amiknek a helyére később a fűtést szerelték. Ott jegyszedőként is besegítettem. A híradó tekercset át kellett vinni a Tisza moziba, ezért kezdődtek az előadások félórás különbséggel.
Sajnálom, hogy ez is tönkrement Szolnokon.
L. Sándor: Bakos néni sokszor beengedett minket jegy nélkül is... (Ez az 50-es évek végén volt.)
P. Ferenc: 1957 tavaszán, vagy nyarán voltam először ebben a moziban. A Zója című szovjet filmet láttam itt, amely a hős partizánlányról szólt, akit a végén a gaz németek felakasztottak. Tiszta horror volt korhatár nélkül, tele eszmei mondanivalóval!
B. Klára: Szigorúan ellenőrizték, hogy a 18 éven felüli filmekre ne menjen be kiskorú. Érdemes volt a személyit magunkkal vinni. Kezdő tanárként egyszer elfelejtettem. Szerencsére a Kossuth téren laktam, hazaszaladtam, és ha későn is, de bemehettem.
Sz. Béla: Egy jegy az erkélyre 10 forintba került. Ennyi volt 1973-ban a kezdő órabérem a TVM-ben. Nem tudom hány munkaórányi fizetésemet moziztam el, de azt hiszem, sokat.
K. Magdi: Szomorú volt így látni, amikor még működött, éltünk társasági életet. Volt hol.
F. György: Kiváló, bár szomorú írás.
Az eredeti cikkből kimaradt, hogy a ma üresen álló és új funkciójára váró egykori mozihoz több generációt, évtizedes, talán egymásnak sem mesélt emlékek fűznek. Olyan emlékek, amelyek szerintem a város történetének az emberi, hétköznapi részét adják, adhatnák. (A mellékelt fotó az 1930-as években ábrázolja Mozgó bejáratát - Forrás: Fortepan.hu)
A cikkel nem az volt a célom, hogy minősítsem a jelenlegi állapotot vagy éppen a tulajdonosokat, hiszen az, hogy ez a legalább háromnegyed évszázadon keresztül működő mozi bezárt, és azóta sem kapott új funkciót, nagyon sok okra, összetevőre vezethető vissza. És azokat a korokat sem szerettem volna minősíteni, amiket ez az épület így vagy úgy, de túlélt.
Az én életemben jelentős szerepe volt az akkor talán már Nemzetinek nevezett mozinak. Ott láttam 1991. május 8-án, a délutáni vetítésen Kevin Costner Farkasokkal táncoló című filmjét. Az égvilágon semmire sem emlékszem belőle. A helyre és a helyzetre viszont igen. Részben ezért is akartam újra bemenni a moziba. És, ha már ott jártam, gondoltam néhány nem túl jól sikerült képpel elmesélem Önöknek, hogy mit láttam.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
