A kőolajos kimaradt
2017. május 18.
A Vegyi strandról szóló cikkre érkezett reakciók javításra sarkalnak: nem 7, hanem 8 strandunk volt. A kőolajos fürdőről, a Kőrösi út végén megfeledkeztem. Az olvasók azonban nem.
T-né M. Éva
A "szocializmus lakótelep-eszmény" nagyon jó terméke volt. Törődtek azzal, hogy munka után, hétvégén az ott lakók lemehessenek úszni, fürödni. A "telep" gyerekei biztonságban voltak. Gondozták (a strandot - a Szerk.), aki ott volt, jól érezte magát. Ezt nyugodtan állítom, mert emlékszem a sok vidám, strandolást élvező arcra. Bár most is lennének ilyenek!
GP-én Panni
A gyerekeim sokat fürödtek benne, nagyon jó volt.
Sz-né Cs. Mária
Imádtam ezt a strandot.
K. Ibolya
Én sem voltam ott soha, azt sem tudom, hol volt.
B. Ferenc
Aki nem járt ott (a Vegyi strandon - a Szerk.), hmmm. Sokat vesztett. Ma már levéltári anyag. Már akit érdekel.
Sz. M. Zsuzsanna
Az akkori fiatal szülők a két kezük munkájával fásították a strandot. Az édesapám is, emlékszem a fényképekre. Én ott tanultam úszni, a vállalati nyári napköziben. A dolgozók gyermekei pedagógusi felügyelettel, élményekkel gazdagodva, biztonságban töltötték a nyarat. Most szomorú a látvány.
T. S. Mari
A 70-es években még fénykorát élte.
D. Márta
Sajnos minden az enyészeté lett, amit annak idején a dolgozók segítségével felépítettek.
U-N Rozka
A kőolajnak is volt strandja, a Temető (azt hiszem, a Kőrösire gondol az olvasó - a Szerk.) út végén, a hotel mögötti részen, ha jól emlékszem. Oda jártunk, mikor mamánál nyaraltunk.
Sz. Csaba
Köszönöm a blogot. Néhány hete fedeztem fel, kevéske szabadidőmben sok örömet jelent az olvasgatása. Egyetemista korom óta Debrecenben élek, de még mindig ott vagyok "otthon"... Így még többet jelentenek a cikkek, képek számomra.
Egy apróság az egyik friss bejegyzéshez: kamasz koromban sokat jártam a "kőolajos" strandra, a nyolcvanas évek elején, közepén. Ha jól emlékszem, két medencéje volt. Soha nem volt "tömeg", nem egyszer voltam egyedül a strandon.
Köszönöm a munkáját!
Miként a Vegyi strandról szóló cikkben is jeleztem, a hely történetét még nem dolgoztam fel. Inkább csak azért írtam róla, mert egyrészt nagyon örültem, hogy rábukkantam egy olyan helyre, amiről kamaszként csak hallottam. Másrészt egészen megdöbbentett mindaz, amit a mai Vegyi lakótelep és a gáton futó kerékpárút között találtam.
Köszönöm azokat a felvetéseket, hogy hol és kitől lehetne bővebb információkat szerezni az egykori strand történetéről. Remek lenne, ha ott készült régi fotók is előkerülnének és közszemlére tennék őket.
Mert akkor talán fogalmunk lehetne arról, hogy a vállalat egykori dolgozói, szabadidejükben, úgynevezett társadalmi munkában, mi mindent hoztak létre a köz, elsősorban a gyerekek javára. Abban az időben, amikor a szocialista nagyvállalatoknak még arra is volt érkezésük, hogy a dolgozóik gyerekeinek napközis tábort szervezzenek, jó pár pedagógusnak egy kis nyári pluszpénzt biztosítva.
Egyébként ne legyünk naivak: mindez nemcsak a szocialista vállalatok vívmánya (volt). Tőlünk Nyugatabbra, nem egy tőkés nagyvállalat ma is gondot fordít arra, hogy munkavállalóik a cég telephelyein és közeli otthonaikban is jól érezzék magukat. Sőt, gyermekeikről is igyekeznek gondoskodni. Mert pontosan tudják, hogy ha otthon rendben van minden, akkor a munka is jobban megy. Szóval, amikor például a régi Vegyi strandról "beszélgetünk" nem feltétlenül a szocializmust sírjuk vissza.
A magam részéről örülök az ilyen "beszélgetéseknek", és köszönöm mindazoknak, akik olykor bekapcsolódnak. Mert így derülhetett ki például, hogy a Kőolajkutató Vállalat strandjáról, ami szerintem a Kőrösi út végén, az olajos hotel mögött volt, megfeledkeztem. Pedig egyszer, már jóval a rendszerváltás után, jártam ott.
Szóval pontosítok: a nyolcvanas években a tiszai potyákat nem számolva nyolc strand és fürdő közül választhattunk nyaranta Szolnokon.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
