Felénk

Térkép e város

2019. február 28.

Nemcsak annak, aki repülővel szállhat fölébe, de annak is, aki feljuthat Szolnok valamelyik magasabb épületének a tetejére. A Tisza partján álló, ma már kollégiumként funkcionáló tízemeletes tetejéről, pláne a liftházról pazar kilátás nyílik Szolnokra. Fentről minden kicsit más. Galéria.

A Tisza-parti sétány egykori végéhez, ott, ahol a hatvanas években még a tárház földszintes raktárai és vasúti sínjei voltak, valamikor a szűk ötven éve építették fel az Állami Építőipari Vállalat tízemeletes munkásszállóját. A panel technológiával épített háznak azokat a melósokat kellett átmenetileg befogadnia, akik a nagy szolnoki építkezéseken dolgoztak, de nem a városban volt az állandó lakóhelyük. Munkáskéz pedig rengeteg kellett, hiszen a 900 éves évfordulóhoz kapcsolódóan épült az új vasútállomás, a 4-es átkelési szakasza, az új belváros, a Széchenyi lakótelep, a déli ipartelep számtalan üzeme, és hosszan lehetne sorolni annak a másfél évtizednek a beruházásait.

A szolnoki cégek nem is bírták a megrendeléseket, sokszor téesz melléküzemágak vagy távoli vállalatok dolgozói melóztak a beruházásokon.

Aztán a lendület alábbhagyott, a rendszerváltás környékén eredeti funkcióját vesztette ez a tízemeletes is, amit nem sokkal később a felfutóban lévő Szolnoki Főiskola foglalhatott el. Bő évtizeddel ezelőtt felújították az akkor már kollégiumnak használt épületet, néhány éve pedig napelemek kerültek a tetejére. A rendkívül jó állapotban lévő, szolnoki viszonylatban toronyháznak nevezhető épület tetejére a szolnoki egyetemi kar engedélyével, a kollégium vezetőjének kíséretében juthattam fel. Köszönet a nem mindennapi élményért.

A kora tavaszi napsütésben legszívesebben leültem volna ott fent, és csak csodáltam volna Szolnokot. Ami teljesen más arcát mutatja fentről, miközben meglehetősen szűrve jutnak fel a zajok. A Mártírok útján járva fel sem tűnik, hogy az egykori Tejipari Vállalat helyén - vagy mögött - mekkora üres terület van (a mellékelt kép jobb szélén). Arra meg csak így, egyben látva ezt a ?városrészt? döbben rá az ember, hogy az üresen álló Studenttel, tárházzal és ezzel a hatalmas zöld placcal, a Tisza és a RepTár közelében, tényleg egy kellemes sétányira a belvárostól és a vasútállomástól, micsoda lehetőség, fejlesztési potenciál van. Csak tudni kellene élni vele. Nem egyenként, hanem, mint József Attila írja: "(...) Az 1 ilyformán mindig 1 marad/És nem szoroz az 1 és nem is oszt./Vegyetek erőt magatokon/És legelőször is/A legegyszerűbb dologhoz lássatok -/Adódjatok össze (...)"

Tiszta időben a Jászságon túl a Mátráig is el lehet látni innen. Ezen a kissé párás, kora tavaszi napon nekem csak a vasútállomás környékéig sikerült, amit persze kitakartak a Nagy Imre körúti szalagházak (a képen fölül, bal oldalon), de pontosan kijelölt Magyarország legmagasabb lakóháza. Amiről jobbra haladva kikandikál a 24 emeletessel egyszerre épített Y-ház egyik szára, az 1990-ben a Baross utcán, a Közgé mellett átadott társasház, majd a körerkélyes vasutas ház. De látszik a tűzoltóság és a megyei rendőr-főkapitányság új szárnya is, aminek a tetejéről szintén remek lehet a kilátás, de azt inkább kihagynám. A kép előterében lévő társasházak pedig az egykori szolnoki V. és VI. kerület találkozásánál állnak.

A szolnoki Manhattan. Kis város, kis felhőkarcolók, de attól még ezek emelkednek a néhány emeletes szolnoki házak fölé. És vessenek meg érte: nekem tetszik ez a látvány. Sőt! Szeretem. Ha balról indulunk a képen, akkor előbb a Pelikán szálló teteje emelkedik ki, aztán a néhai telefonközpont, majd a valamikori SZÜV és az Agóra teteje látszik, bentebb a Kőolaj székház, távolban a Tallinn városrész tizennyolc emeletese, aztán a Vízügyi székház, a Pártház, végül a Móra Ferenc úti lakótelep blokkjai. Minden ház egy külön történet, egy mögöttünk hagyott kor fura, de letagadhatatlan lenyomata. Gondoljanak bele, hogy az a nagy barna tömb, a telefonközpont alig harminc éves, és meghaladta a technológia, mert amikor épült, ki gondolta még, hogy nem drótok kötik össze a hétköznapi emberek által használt telefonokat!

Ha van épület Szolnokon, amivel nem tudok megbékélni - még akkor sem, ha már több mint ötven éve áll -, akkor az ezen a felvételen látható. Ha nem lenne ott, talán jobban látszana az evangélikus templom, a megyeháza, de esetleg még a Kossuth utcai palotasor is. És nem rontaná el ezt a képet, amin négy felekezet templomai láthatóak, nem is beszélve Thália papjainak épületéről. Hát igen, nem a fotó előterében álló iker-iskolákkal vagy a Verseghyvel van bajom, hanem a Táncsics útra, a színház mellé, a hatvanas években felépített tízemeletessel. Aminek egyszer még felmegyek a tetejére, mert valószínűleg onnan lehet a legszebb a szolnoki panoráma, hisz csak onnan nem látszik ez az érthetetlen okból, pont oda épített lakóház.

A város a lábaink előtt hever... És, ha nem akarjuk, nem jön el... Vagy valahogy így szólt egy dala, amit ott fent dúdoltam. A kép közepén a Belvárosi Nagytemplom, aminek tornya 1970-ig, az Eötvös téri víztoronnyal együtt Szolnok legmagasabb építménye volt. Ahonnan bő száz éve is készítettek "légifelvételt" a belvárosról, csak az nem a világhálón jelent meg, hanem képeslap formájában. De azt is írhatnám, hogy fél évszázaddal ezelőtt talán még érvényben volt az az íratlan szabály, hogy a település templománál nem épül magasabb ház. Ám lehet, hogy ezt csak képzelem. Mindenesetre becsülendő törekvés, hogy a templom és a Tisza-part által közrezárt terület lényegében egyfajta oktatási, kulturális centrum lett, szélén épületekkel, középen pedig mozgásra hívó udvarokkal. Eddig lentről ez sem állt így össze a fejemben.

Milyen lehet onnan fentről egy tiszai árvíz, az augusztus 20-ai légi bemutató vagy a tűzijáték? Esetleg amikor elkezdenek friss, tavaszi zöldbe borulni meg virágozni a fák. Nem is beszélve az őszről, amikor az egyébként tényleg zöld Szolnok elkezd ezerféle vörösbe-sárgába öltözni. És, ha már álmodozunk: az igaz telet, tiszta időben, akár az éjszakai fények mellett is jó lenne egyszer az egykori munkásszálló tetejéről látni. Mert hát így, február végén is milyen szép a Tisza, az ártere, a két híd, de még a kopasz fák is. Mert Szolnok szép.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A palotasor a húszas években
A húszas évek második felében, a világháború utáni Szolnok újabb virágzásának hajnalán készült ez a képeslaphoz használt fotó a Gorove út és a Szabadság tér találkozásánál, a Tisza-híd belvárosi felhajtójáról. Természetesen a lap hátoldala is érdekes, sőt különleges.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Két lány a papírgyárnál
Feltűnt már Önöknek, hogy Szolnokon milyen sok, fiatal lányt ábrázoló szobor van? Közülük az egyik, talán kevésbé ismert a néhai papírgyár előtt álló páros, amelynek sem a pontos felállítási idejét, sem a valódi címét nem tudjuk. Így akár új értelmet is adhatunk neki.

A Szoborpark további képei