Felénk

Térkép e város

2019. február 28.

Nemcsak annak, aki repülővel szállhat fölébe, de annak is, aki feljuthat Szolnok valamelyik magasabb épületének a tetejére. A Tisza partján álló, ma már kollégiumként funkcionáló tízemeletes tetejéről, pláne a liftházról pazar kilátás nyílik Szolnokra. Fentről minden kicsit más. Galéria.

A Tisza-parti sétány egykori végéhez, ott, ahol a hatvanas években még a tárház földszintes raktárai és vasúti sínjei voltak, valamikor a szűk ötven éve építették fel az Állami Építőipari Vállalat tízemeletes munkásszállóját. A panel technológiával épített háznak azokat a melósokat kellett átmenetileg befogadnia, akik a nagy szolnoki építkezéseken dolgoztak, de nem a városban volt az állandó lakóhelyük. Munkáskéz pedig rengeteg kellett, hiszen a 900 éves évfordulóhoz kapcsolódóan épült az új vasútállomás, a 4-es átkelési szakasza, az új belváros, a Széchenyi lakótelep, a déli ipartelep számtalan üzeme, és hosszan lehetne sorolni annak a másfél évtizednek a beruházásait.

A szolnoki cégek nem is bírták a megrendeléseket, sokszor téesz melléküzemágak vagy távoli vállalatok dolgozói melóztak a beruházásokon.

Aztán a lendület alábbhagyott, a rendszerváltás környékén eredeti funkcióját vesztette ez a tízemeletes is, amit nem sokkal később a felfutóban lévő Szolnoki Főiskola foglalhatott el. Bő évtizeddel ezelőtt felújították az akkor már kollégiumnak használt épületet, néhány éve pedig napelemek kerültek a tetejére. A rendkívül jó állapotban lévő, szolnoki viszonylatban toronyháznak nevezhető épület tetejére a szolnoki egyetemi kar engedélyével, a kollégium vezetőjének kíséretében juthattam fel. Köszönet a nem mindennapi élményért.

A kora tavaszi napsütésben legszívesebben leültem volna ott fent, és csak csodáltam volna Szolnokot. Ami teljesen más arcát mutatja fentről, miközben meglehetősen szűrve jutnak fel a zajok. A Mártírok útján járva fel sem tűnik, hogy az egykori Tejipari Vállalat helyén - vagy mögött - mekkora üres terület van (a mellékelt kép jobb szélén). Arra meg csak így, egyben látva ezt a ?városrészt? döbben rá az ember, hogy az üresen álló Studenttel, tárházzal és ezzel a hatalmas zöld placcal, a Tisza és a RepTár közelében, tényleg egy kellemes sétányira a belvárostól és a vasútállomástól, micsoda lehetőség, fejlesztési potenciál van. Csak tudni kellene élni vele. Nem egyenként, hanem, mint József Attila írja: "(...) Az 1 ilyformán mindig 1 marad/És nem szoroz az 1 és nem is oszt./Vegyetek erőt magatokon/És legelőször is/A legegyszerűbb dologhoz lássatok -/Adódjatok össze (...)"

Tiszta időben a Jászságon túl a Mátráig is el lehet látni innen. Ezen a kissé párás, kora tavaszi napon nekem csak a vasútállomás környékéig sikerült, amit persze kitakartak a Nagy Imre körúti szalagházak (a képen fölül, bal oldalon), de pontosan kijelölt Magyarország legmagasabb lakóháza. Amiről jobbra haladva kikandikál a 24 emeletessel egyszerre épített Y-ház egyik szára, az 1990-ben a Baross utcán, a Közgé mellett átadott társasház, majd a körerkélyes vasutas ház. De látszik a tűzoltóság és a megyei rendőr-főkapitányság új szárnya is, aminek a tetejéről szintén remek lehet a kilátás, de azt inkább kihagynám. A kép előterében lévő társasházak pedig az egykori szolnoki V. és VI. kerület találkozásánál állnak.

A szolnoki Manhattan. Kis város, kis felhőkarcolók, de attól még ezek emelkednek a néhány emeletes szolnoki házak fölé. És vessenek meg érte: nekem tetszik ez a látvány. Sőt! Szeretem. Ha balról indulunk a képen, akkor előbb a Pelikán szálló teteje emelkedik ki, aztán a néhai telefonközpont, majd a valamikori SZÜV és az Agóra teteje látszik, bentebb a Kőolaj székház, távolban a Tallinn városrész tizennyolc emeletese, aztán a Vízügyi székház, a Pártház, végül a Móra Ferenc úti lakótelep blokkjai. Minden ház egy külön történet, egy mögöttünk hagyott kor fura, de letagadhatatlan lenyomata. Gondoljanak bele, hogy az a nagy barna tömb, a telefonközpont alig harminc éves, és meghaladta a technológia, mert amikor épült, ki gondolta még, hogy nem drótok kötik össze a hétköznapi emberek által használt telefonokat!

Ha van épület Szolnokon, amivel nem tudok megbékélni - még akkor sem, ha már több mint ötven éve áll -, akkor az ezen a felvételen látható. Ha nem lenne ott, talán jobban látszana az evangélikus templom, a megyeháza, de esetleg még a Kossuth utcai palotasor is. És nem rontaná el ezt a képet, amin négy felekezet templomai láthatóak, nem is beszélve Thália papjainak épületéről. Hát igen, nem a fotó előterében álló iker-iskolákkal vagy a Verseghyvel van bajom, hanem a Táncsics útra, a színház mellé, a hatvanas években felépített tízemeletessel. Aminek egyszer még felmegyek a tetejére, mert valószínűleg onnan lehet a legszebb a szolnoki panoráma, hisz csak onnan nem látszik ez az érthetetlen okból, pont oda épített lakóház.

A város a lábaink előtt hever... És, ha nem akarjuk, nem jön el... Vagy valahogy így szólt egy dala, amit ott fent dúdoltam. A kép közepén a Belvárosi Nagytemplom, aminek tornya 1970-ig, az Eötvös téri víztoronnyal együtt Szolnok legmagasabb építménye volt. Ahonnan bő száz éve is készítettek "légifelvételt" a belvárosról, csak az nem a világhálón jelent meg, hanem képeslap formájában. De azt is írhatnám, hogy fél évszázaddal ezelőtt talán még érvényben volt az az íratlan szabály, hogy a település templománál nem épül magasabb ház. Ám lehet, hogy ezt csak képzelem. Mindenesetre becsülendő törekvés, hogy a templom és a Tisza-part által közrezárt terület lényegében egyfajta oktatási, kulturális centrum lett, szélén épületekkel, középen pedig mozgásra hívó udvarokkal. Eddig lentről ez sem állt így össze a fejemben.

Milyen lehet onnan fentről egy tiszai árvíz, az augusztus 20-ai légi bemutató vagy a tűzijáték? Esetleg amikor elkezdenek friss, tavaszi zöldbe borulni meg virágozni a fák. Nem is beszélve az őszről, amikor az egyébként tényleg zöld Szolnok elkezd ezerféle vörösbe-sárgába öltözni. És, ha már álmodozunk: az igaz telet, tiszta időben, akár az éjszakai fények mellett is jó lenne egyszer az egykori munkásszálló tetejéről látni. Mert hát így, február végén is milyen szép a Tisza, az ártere, a két híd, de még a kopasz fák is. Mert Szolnok szép.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Nem lehet megunni
A Szapáry úti egykori Nemzeti Nagyszálló számomra Szolnok talán egyik legszebb, de minimum legérdekesebb utcai homlokzatú épülete. A Gerő Ignác kiadásában megjelent, körülbelül 110 éves képeslap fénykorában mutatja Fodor Dániel Grand Hoteljét. A még poros szolnoki korzón, talán egy kora tavaszi délelőttön.

Az Album további képei
 

AKB

Bringázz a dzsungelben?
Szeszélyes és csapadékos a június. Ezt fűkaszával és kaszát fogó emberrel se lehet bírni. Avagy tekintsük extra szolgáltatásnak, szolnoki turisztikai attrakciónak, hogy a déli városrészben embermagasságú gazdzsungelen át vezet a kerékpárút. Nem csodálkoznék, ha valamelyik bozótból Sir David Attenborough lépne ki kamerával, mert itt forgatja a legújabb, vadvilágban játszódó természetfilmjét.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Mit üzen egy tábla?
Szerényen húzódik meg a Gutenberg tér legrégebbi lakóházának falán az az emléktábla, amely a Rákóczi-szabadságharc egyik szolnoki eseményét idézi. Ha akarom, akár érdekes üzenete is lehetett 62 éve a táblának, ami előtt ma már nem nagyon emlékezik senki.

A Szoborpark további képei