Album



Lecsúszó képeslap

2013. június 15.

Nem teszem fel a régi képeslapok kapcsán előforduló kérdéseimet, hogy mikor és hol készülhetett a mellékelt fotó. Inkább egy halom, általam használt sztereotípiával kezdem ennek a húsz-huszonöt éves, a Tiszaligeti Strandot mutató lapnak a bemutatását.

Az első - amivel visszautalok az előző héten bemutatott, a Skálát ábrázoló lapra -, hogy a vacak minőségű képeslapok ideje akkor jött el, amikor megszűnt a mindenféle központi irányítás. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy a központosítás jó volt. Hanem, hogy a szabadság nem mindig jár együtt a minőség megjelenésével. Sőt! Ez a szolnoki képeslap például egy családi albumba való, közepes minőségű fotóból, irtózatosan rossz papírra, gyenge nyomdai kivitelben készült. És kerülhetett forgalomba.

Talán ebből következik a második, általam már mantrázott tétel is. Nem kizárt, hogy a hirtelen gyatra minőségűvé váló képeslapok kezdték elriasztani az embereket az anzikszok küldésétől. Ez pedig fokozatosan hozzájárulhatott - még a világháló megjelenése előtt - a képeslapok eltűnéséhez, és így a képes üdvözlet küldése kiment a divatból. Ezért is lehet, hogy ennek a képeslapnak a hátulja üres - ahogy sok nyolcvanas-kilencvenes években kiadott lapé is -, így legnagyobb bánatomra nem merenghetek a küldő és a címzett kapcsolatán, vagy a szövegben rejtőzködő történeteken.

A harmadik, amit nem tudok kihagyni, hogy kis túlzással, de ez a lap is szinte bárhol készülhetett volna. Avagy, más olvasatban: nagyon helyi szeműnek kell lenni ahhoz, hogy csak a képről be tudjuk azonosítani az ábrázol helyet. Azaz Szolnok szépségének vagy különlegességének a közvetítéséhez a felhasznált fotó nem sokat tesz hozzá. És ez a tendencia - ne szépítsük - a hatvanas-hetvenes években kezdett felerősödni, amikor a képeslapok nem az adott város egyedi, jellegzetes szépségeit akarták megmutatni, hanem a fejlődés során elért sikereit. Nekünk már van vasbeton szállodánk, toronyházunk, a Középület Tervező Vállalat által egyenre álmodott iskolánk. A nyolcvanas évek végén meg már vízi csúszdánk is.

Amiről persze el kell mondanom, hogy valamikor a nyolcvanas évek második felében maga volt a csoda. Nem emlékszem, hogy a Tiszaligeti Strand e képen is látható első, kék csúszdáját pontosan mikor állították fel, nekem 1987-88 rémlik. Az biztos, hogy akkoriban jártunk Miskolcon, ahol a helyi strandot csak azért kerestük fel, mert ott már volt ilyen hatalmas csúszda. És bár majdnem megfagytunk, de nem lehetett kihagyni, hogy a belépőn túl 20 forintot - az akkor elég sok pénz volt, 2-3 napi tízóraim ára - fizessünk egyetlen csúszásért. Ami elsőre nem volt túl felemelő élmény, másodikra meg nem volt pénzünk. Úgyhogy a Tiszaligetben felállított, és emlékeim szerint a belépés után ingyenesen használható csúszda elképesztően nagydolognak számított. Bár, ma már nem értem, hogy ebben a felmászok, lecsúszok, szemem-orrom-szám tele lesz vízzel dologban mi a jó, volt egy nyár, amikor fél napokat töltöttünk ezzel.

Mint ezen a képeslapon is kivehető, ezzel a haverokkal nem voltunk egyedül. Mint látható, nemcsak az indulási ponton, de előtte a lépcsőn is hosszú sor áll a csúszás lehetőségéért.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ilyen is volt egykor Szolnok
Az ehhez az 1915-ben Szolnokról Prágába küldött képeslaphoz használt fotó nem sokkal korábban készülhetett a mai Kossuth tér és a Magyar utca találkozásától nyugat felé fordulva. A képen látható házak mára eltűntek, holott többségük nem sokkal a fotózás előtt épült. Egy utcányi múlt.

Az Album további képei
 

AKB

Fájó bökkenő
Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Lefegyverzett, utált, megszokott
Az első határozattól a szobor avatásáig közel négy év telt el. A hatvan évvel ezelőtti átadó után még évekkel is írtak arról, hogy a szolnokiaknak mennyire nem tetszik a Kovács Ferenc Kossuth téren felállított Munkásmozgalmi emlékműve. Aztán megszoktuk. 27 évig állt. A talapzata meg 2+17-ig.

A Szoborpark további képei