Felénk

Rendszerváltó év Szolnokon: 1989. március

2019. március 28.

Akkor is sürgető volt a Szigligeti Színház felújítása. A forintot 5%-kal értékelte le az MNB, ami hatással volt a valutakeretre is. És bár egyre nagyobb teret kaptak az újonnan alakult pártok, azért a Tanácsköztársaságról való megemlékezésnek is megadták a módját. Szubjektív lapozgatás.

Harminc évvel ezelőtt, 1989 márciusában, Magyarország még népköztársaság, tagjai vagyunk a Varsói Szerződésnek - nagyon leegyszerűsítve: a szocialista országok NATO-jának -, működik (legalábbis papíron) a KGST, azaz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, vagyis a baráti országok tervutasításos "közös piaca". Szolnokon még Tanácsháza a Kossuth téri épület, a "Fehér házban" az állampárt megyei és városi szervezetei székelnek, a napilap fejlécében szerepel a "Világ proletárjai egyesüljetek!" felszólítás, és még legalább négy helyen szovjet katonák vannak a városban. Azaz, hogy Kern András szövegét idézzem: "hazáinkban még a szocializmus honolt". Ugyanakkor két hónap alatt is nagyot változott a világ. Legalábbis így tűnik a korabeli napilapot lapozgatva.

Mert például egyre gyakrabban jelentek meg a szocialista országokat nyíltan bíráló írások. Például, hogy Vaclav Havel 9 hónapos börtönbüntetését egy hónappal mérsékelték, amit a januári Vencel téri tüntetés miatt szabtak ki rá. Ki gondolhatta akkor, hogy mire letelik a büntetése, az akkor már több mint két évtizede "másként gondolkodó" íróból Csehszlovákia első embere lesz. Miként valószínűleg az NDK funkcionáriusai sem sejthették, hogy az a tavasz lesz az utolsó, amikor az NSZK-ba átmenekülni próbáló németekre lehet éles lőszerrel lövöldözni Berlinben. Arról nem is beszélve, hogy a "Kárpátok géniuszának" is ez volt az utolsó éve, pedig márciusban még újságírókat tartóztattak le röplapozásért. És minderről a megyei napilap is nyíltan beszámolt. Miként arról is, hogy a Nicolae Ceausescu csapata az éhező Romániának küldött nyugati élelmiszersegélyeket egyszerűen eladta valutáért Észak-Koreának. Hát ilyen társaságban voltunk. Ahol 1989-ben már az is szenzációnak számított, hogy a Szovjetunió parlamenti választásán, az 1500 körzet több mint kétharmadában két jelölt közül is lehetett választani.

Persze csak a mából nézve tűnik egyértelműnek, hogy az az év a fordulat éve lesz. Mert például a Tanácsköztársaság 70. évfordulóján még KISZ vándorzászlót kapott a szolnoki Kilián György Repülőtiszti Főiskola, személyesen a Kommunista Ifjúsági Szövetség utolsó első titkárától. Vagy éppen Szabó István, a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei első titkára a Szolnoki Cukorgyárban tett látogatásán még annak a véleményének adott hangot, hogy a munkahelyi pártszervezetek szerepe nem kérdőjelezhető meg. A változás gyorsaságát talán mutatja, hogy pár héttel később már a parlament foglalkozott azzal, hogy a pártszervezeteknek semmi keresnivalójuk a munkahelyeken.

Az "új idők" leginkább abban érhető tetten, hogy míg januárban alig, februárban is csak elvétve voltak tudósítások az állampárt megyei lapjában a frissen alakuló pártokról, márciusban szinte nem volt szám nélkülük. Tudósítások jelennek meg a pártok országos tanácskozásairól, állásfoglalásairól, a legtöbb esetben az MSZMP és a KISZ hírei mellett. Ugyanakkor lassan eltűnnek az állampárt szatelit szervezeteiről szóló írások, mintha nem is létezett volna már a Hazafias Népfront, a Nőtanács és a Magyar-Szovjet Baráti Társaság is csak a Szovjetunióban szervezett úttal került be a lapba.

Grósz Károly, az MSZMP első titkára március elején még látogatást tett Szolnokon. A pártbizottságon megkapta a tájékoztatást az időszerű kérdésekről és a hangulatról. Ez utóbbi talán úgy szólhatott: "Milyen a hangulat? Jó. Bővebben? Nem jó". Még a párton belül sem, főleg, hogy az országgyűlés alaposan megnyirbálta az állampárt és a KISZ 1989-es költségvetését, így például a Szolnok megyei KISZ bizottság 27 helyett csak 18 milliót kapott (igaz, végül csak 5 hónapig létezett). Talán ez is a katalizátora lehetett annak a mából nézve is érdekes "megmozdulásnak", amivel a Szolnok városi KISZ-esek lényegében otthagyták a megyei szervezetet, bízva abban, hogy valamit még megmenthetnek az utolsó esélyükből.

Nem emlékszem, hogy ez utóbbi mennyire hozott lázba. Arra viszont annál inkább, hogy abban a hónapban jutott fel az A csoportba a szolnoki Olaj, és lassan megtanultuk Berkics és a többiek nevét, akiktől majd a következő években lesz hangos a város. Meg arra, hogy szinte napi téma lett a színház egyre rosszabb állapota, mindenki adakozott, miközben még egyáltalán nem látszott a felújítás kezdete. Még a Lady Machbet nevű szolnoki zenekar is jótékonysági koncertet adott. Most kapaszkodjunk meg! A mai Agóra 400 fős színháztermében. Minden bizonnyal azért, mert meg tudta tölteni. Mint ahogy a Fan-Fan, mára méltán elfelejtett zenekar is lehetett akkor még olyan bátor, hogy a Tiszaligeti Sportcsarnokban adjon koncertet.

A februári múltidézőben viszonylag sok szó esett a sorkatonaságról, részben a leszerelések és a bevonulások, részben az alternatív szolgálat lehetőségének korabeli belengetése miatt. Arról azonban csak az 1989. márciusi újságokból szereztem tudomást - akkor elkerülhette a figyelmemet -, hogy a hónap elején hetven fiatal szabadult a nagyfai börtönből, akiket anno a fegyveres katonai szolgálat megtagadásáért ültettek le.

És bár a hónap vége már "hazánk felszabadulásának" megünnepléséről szólt, az utolsó lapszámban megjelent egy akkor talán még jelentéktelennek tűnő hír is. Miszerint megkezdték Nagy Imréék sírjainak a feltárását, merthogy az 1958-ban kivégzett miniszterelnök újratemetése 1989. június 16-án lesz. A múltidézésben is eljutunk majd odáig.

(A 3. és 4. fotó Danka István, a 6. fotó Nagy Zsolt munkája, az 5. kép az egykori Megyei Tervezőtől származik.)

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A Ságvárin az ötvenes évek végén
A szolnoki Szapáry utcában felépített Nemzeti szálló e kép készítésekor még fogadott vendégeket, igaz már nem a 7-es számú telken állt, hanem Ságvári utca 22. volt a címe. Fodor Dániel egykori szállodája a fotózáskor alig hatvanéves lehetett, és a mellette álló Czinóber-ház is csak 25 körüli akkor.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hazamentek a legények
A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Fáklyavivő (fagyis ember)
A mai napig Szolnok egyik legvitatottabb szobra a Tiszaliget bejáratánál álló Fáklyavivő. Többször felvetődött már áthelyezésének az ötlete, de szerintem ez csak akkor fog megtörténni, ha a láthatóan egyre rosszabb állapotban lévő alkotás veszélyessé válik.

A Szoborpark további képei