Album



Gyér forgalom, sok hirdetés (400. kép)

2020. november 07.

Szolnok főtere valamikor az ötvenes évek közepén. Új világban, de még a nagy átalakítások előtt. Nyári hétköznap, kora délután, kevés autó, sok ember és még több hirdetés. Ezt a képet választottam az idén tízéves blogSzolnok Album rovat 400. fotójának. Mert sok mindenről mesél.

Majd az ötszázadik képnél készítek pontos statisztikát arról, hogy Szolnok melyik része szerepelt legtöbbször a blogSzolnok Album rovatában. Persze nem nehéz megjósolni, hogy a Szapáry utca, a Kossuth utca és a Kossuth tér versenghetne a dobogós helyekért, hiszen a városnak ezekről a fontos helyeiről készült a legtöbb nyilvánosságra került fotó illetve képeslap. Ezek némelyike persze kicsit unalmas, ugyanakkor sok olyan akad köztük, amelyek nemcsak az adott környék változásairól, de magáról a fotózás időszakáról, a korról is sokat elmondanak. Azt hiszem, ez utóbbi miatt választottam a rovat négyszázadik képének ezt a valamikor az ötvenes évek közepén készült képeslapot. Az oly sokszor bemutatott szolnoki főteret ugyanis még a nagy átépítés előtt ábrázolja, ráadásul a forgalom és a sok hirdetőoszlop egészen különös képet fest a Rákos-kor végéről.

Számomra a legérdekesebb a képen látható öt hirdetőoszlop, amelyből négy a főút mellett, egy pedig a 68-as obeliszk takarásában, tulajdonképpen a Kossuth tér közepén volt található. Az ötből legalább három belülről megvilágítható fémszerkezet, amelyek a hatvanas évek elejéig még sokszor feltűnnek a térről készült képeken. A másik kettő klasszikus, kör alaprajzú oszlop, amelyekből valószínűleg állt még néhány Szolnokon és a főterén is. Érdekességük pedig abban rejlik, hogy a szocializmusra, főleg a Rákosi-korra sokan úgy gondolnak, hogy akkor nem volt piacgazdaság, tehát a tervgazdasági elosztás idején, piaci alapon hirdetnivaló se lehetett. Ami alapvetően nem igaz, hiszen üzleteket, termékeket, újdonságokat vagy éppen programokat akkor is kellett hirdetni, nem is beszélve a rendszer propaganda anyagairól. Arról pedig nem szabad megfeledkezni, hogy ebben az időben a tömegtájékoztatás csak a Magyar Rádió két csatornájára - valóban kevés hirdetéssel -, néhány mai szemmel rossz nyomdai minőségű újságra és maximum a mozikban futó híradókra támaszkodhatott. Azokon is inkább országos, mintsem helyi tartalmakat átadva. Így óriási jelentősége volt a közterületi reklámnak, és a stabilan használható hirdetési felületeknek.

Ha jól látom, ezt a célt szolgálta a fotó bal alsó sarkában lévő épület két oldalfala is. Az egykori buszmegállót és nyilvános vécét a hatvanas évek elején, a Munkásmozgalmi szobor felállítása előtt bontották el a Kossuth térről. Valószínű, hogy alig egy-másfél évtizeden keresztül szolgálta a szolnokiakat, akik itt várakozhattak a teret érintő, akkoriban még ritkásan közlekedő, helyi buszjáratokra. Maga a buszmegálló tábla egyébként az első hirdetőoszlop sarkába olvadva "látható". Egyébként el nem tudom képzelni, mekkora jelentősége lehetett a korabeli helyközi közlekedésnek, hiszen autó alig lehetett a városban - magánszemélyek csak kivételes esetben tarthattak személygépkocsit -, kerékpárost pedig egy képen se lehet olyan tömegesen látni, mint amit a város lakosságszáma indokolhatott volna. Lehet, hogy az ötvenes években a gyaloglás volt a legfontosabb közlekedési mód?

Az elmúlt négyszáz kép alatt sokszor írtam már a Kossuth téren 1872. június 28-án felállított 68-as obeliszkről, vagyis Szolnok háziezredének, a 68-asoknak a hőseit megörökítő emlékműről. Ez Szolnok második közterületi, politikai emlékműve, amely túlélte a 68-asokat, hiszen csak valamikor a hatvanas évek elején száműzték a város főteréről az Eötvös tér sarkára. Igazából csak most kezdtem gondolkodni azon, hogy miként élhette túl - akkor már a Tanácsházával szemben - az ötvenes éveket egy olyan emlékmű, amely magyar és német felirataival a Monarchia "agresszióira" is emlékeztetett. Olyan jó lenne kideríteni, hogy miközben a mai könyvtárral szemben egykor állt Szentháromság szobrot az ötvenes évek elején el lehetett paterolni a szocialista nagyváros főteréről, a 68-as obeliszknek még majdnem egy évtizede maradt!

Sokat írtam az elmúlt tíz évben a Kossuth tér házairól is, így most nem részletezném újra a fotó bal oldalán látható egykori Magyar Király Szálloda, a Tiszavidéki Takarékpénztár, a néhai "adóhivatal" történetét, és az 1952-ben átadott, a 1-es számú irodaház múltját sem. Csak két-három apróság. A mai múzeum földszintjén, a bejárattól balra még üzlethelyiségek térre nyíló ajtói látszanak. Illetve a főbejárat fölött még ott az az erkély, amely aztán a hatvanas évekre eltűnik az épület homlokzatáról. És soha nem bírok "átlépni" a jelenlegi könyvtár tetején a kilencvenes évek elejéig álló őrtornyon sem - tetején neon vörös csillaggal -, ahonnan nemcsak a Kossuth teret, de a két folyami átkelő belvárosi hídfőjét is szemmel lehetett tartani. Akár gépfegyverrel is.

De hát ez volt az ötvenes évek, és ilyen volt akkor Szolnok főtere.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Az Album 317. képe
Az ünnepek körüli munka- és szabadnapok átrendezése miatt a blogSzolnok szempontjából ez hétfő szombat. Ha pedig szombat, akkor illik új képet feltölteni az Album rovatba. Éppen 317. alkalommal. Egy olyan képeslapot választottam - szerintem 1908-ból -, ami jól mutatja, mit lehet szeretni ezeken a régi felvételeken.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A miniszterelnökünk szobra
Az eredeti elpusztulása után közel hetven évvel állították fel Szapáry Gyula egészalakos szobrát Szolnokon. A nem pontosan az eredeti helyre került műalkotás Simon Ferenc és Pogány Gábor Benő munkája, így nemcsak utca, díj, de két köztéri alkotás is emlékeztet a városban a néhai miniszterelnökre.

A Szoborpark további képei