Album



Gyér forgalom, sok hirdetés (400. kép)

2020. november 07.

Szolnok főtere valamikor az ötvenes évek közepén. Új világban, de még a nagy átalakítások előtt. Nyári hétköznap, kora délután, kevés autó, sok ember és még több hirdetés. Ezt a képet választottam az idén tízéves blogSzolnok Album rovat 400. fotójának. Mert sok mindenről mesél.

Majd az ötszázadik képnél készítek pontos statisztikát arról, hogy Szolnok melyik része szerepelt legtöbbször a blogSzolnok Album rovatában. Persze nem nehéz megjósolni, hogy a Szapáry utca, a Kossuth utca és a Kossuth tér versenghetne a dobogós helyekért, hiszen a városnak ezekről a fontos helyeiről készült a legtöbb nyilvánosságra került fotó illetve képeslap. Ezek némelyike persze kicsit unalmas, ugyanakkor sok olyan akad köztük, amelyek nemcsak az adott környék változásairól, de magáról a fotózás időszakáról, a korról is sokat elmondanak. Azt hiszem, ez utóbbi miatt választottam a rovat négyszázadik képének ezt a valamikor az ötvenes évek közepén készült képeslapot. Az oly sokszor bemutatott szolnoki főteret ugyanis még a nagy átépítés előtt ábrázolja, ráadásul a forgalom és a sok hirdetőoszlop egészen különös képet fest a Rákos-kor végéről.

Számomra a legérdekesebb a képen látható öt hirdetőoszlop, amelyből négy a főút mellett, egy pedig a 68-as obeliszk takarásában, tulajdonképpen a Kossuth tér közepén volt található. Az ötből legalább három belülről megvilágítható fémszerkezet, amelyek a hatvanas évek elejéig még sokszor feltűnnek a térről készült képeken. A másik kettő klasszikus, kör alaprajzú oszlop, amelyekből valószínűleg állt még néhány Szolnokon és a főterén is. Érdekességük pedig abban rejlik, hogy a szocializmusra, főleg a Rákosi-korra sokan úgy gondolnak, hogy akkor nem volt piacgazdaság, tehát a tervgazdasági elosztás idején, piaci alapon hirdetnivaló se lehetett. Ami alapvetően nem igaz, hiszen üzleteket, termékeket, újdonságokat vagy éppen programokat akkor is kellett hirdetni, nem is beszélve a rendszer propaganda anyagairól. Arról pedig nem szabad megfeledkezni, hogy ebben az időben a tömegtájékoztatás csak a Magyar Rádió két csatornájára - valóban kevés hirdetéssel -, néhány mai szemmel rossz nyomdai minőségű újságra és maximum a mozikban futó híradókra támaszkodhatott. Azokon is inkább országos, mintsem helyi tartalmakat átadva. Így óriási jelentősége volt a közterületi reklámnak, és a stabilan használható hirdetési felületeknek.

Ha jól látom, ezt a célt szolgálta a fotó bal alsó sarkában lévő épület két oldalfala is. Az egykori buszmegállót és nyilvános vécét a hatvanas évek elején, a Munkásmozgalmi szobor felállítása előtt bontották el a Kossuth térről. Valószínű, hogy alig egy-másfél évtizeden keresztül szolgálta a szolnokiakat, akik itt várakozhattak a teret érintő, akkoriban még ritkásan közlekedő, helyi buszjáratokra. Maga a buszmegálló tábla egyébként az első hirdetőoszlop sarkába olvadva "látható". Egyébként el nem tudom képzelni, mekkora jelentősége lehetett a korabeli helyközi közlekedésnek, hiszen autó alig lehetett a városban - magánszemélyek csak kivételes esetben tarthattak személygépkocsit -, kerékpárost pedig egy képen se lehet olyan tömegesen látni, mint amit a város lakosságszáma indokolhatott volna. Lehet, hogy az ötvenes években a gyaloglás volt a legfontosabb közlekedési mód?

Az elmúlt négyszáz kép alatt sokszor írtam már a Kossuth téren 1872. június 28-án felállított 68-as obeliszkről, vagyis Szolnok háziezredének, a 68-asoknak a hőseit megörökítő emlékműről. Ez Szolnok második közterületi, politikai emlékműve, amely túlélte a 68-asokat, hiszen csak valamikor a hatvanas évek elején száműzték a város főteréről az Eötvös tér sarkára. Igazából csak most kezdtem gondolkodni azon, hogy miként élhette túl - akkor már a Tanácsházával szemben - az ötvenes éveket egy olyan emlékmű, amely magyar és német felirataival a Monarchia "agresszióira" is emlékeztetett. Olyan jó lenne kideríteni, hogy miközben a mai könyvtárral szemben egykor állt Szentháromság szobrot az ötvenes évek elején el lehetett paterolni a szocialista nagyváros főteréről, a 68-as obeliszknek még majdnem egy évtizede maradt!

Sokat írtam az elmúlt tíz évben a Kossuth tér házairól is, így most nem részletezném újra a fotó bal oldalán látható egykori Magyar Király Szálloda, a Tiszavidéki Takarékpénztár, a néhai "adóhivatal" történetét, és az 1952-ben átadott, a 1-es számú irodaház múltját sem. Csak két-három apróság. A mai múzeum földszintjén, a bejárattól balra még üzlethelyiségek térre nyíló ajtói látszanak. Illetve a főbejárat fölött még ott az az erkély, amely aztán a hatvanas évekre eltűnik az épület homlokzatáról. És soha nem bírok "átlépni" a jelenlegi könyvtár tetején a kilencvenes évek elejéig álló őrtornyon sem - tetején neon vörös csillaggal -, ahonnan nemcsak a Kossuth teret, de a két folyami átkelő belvárosi hídfőjét is szemmel lehetett tartani. Akár gépfegyverrel is.

De hát ez volt az ötvenes évek, és ilyen volt akkor Szolnok főtere.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Kossuth tér a hatvanas évek elején
Az MTI fotósa a hatvanas éve elején készíthette ezt a fotót a Cukorgyári bérház - a Hatvanas épülete - emeleti ablakából. Akkor a Kossuth tér átépítését még csak tervezték, még pótkocsis Ikaruszok jártak Szolnokon, és úgy tűnt, a Vörös hadsereg is örökre itt marad.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kőbe zárt történelem
A lassan nyolcvan éves, vörös emléktábla 1937 óta látható, a Szolnoki Hitelbank Rt. székházának árkádos bejárata alatt. Igaz, ennek az időnek legalább a felét az OTP egyik irodájában elfalazva töltötte. Története legalább olyan kalandos, mint a megörökített személyeké.

A Szoborpark további képei