Menj a tetőre fel!

Az 1979. június 2-án átadott, akkor még Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ építésének történetét október elején írtam meg a blogSzolnok 1xVolt rovatában, így ezt a mostani írást tekinthetjük annak a cikknek a második részének is. Meglehetősen régen terveztem írni az épületről, de úgy voltam vele, addig nem írhatok, amíg nem jutok el annak szinte minden szegletébe. A koronavírus miatti korlátozások nyári feloldása után a helyi Tourinform több alkalommal meghirdette otthonának, az Aba-Novák Agóra épületeinek a bejárását. A Szőllősi Judit vezette közel kétórás, meglehetősen sok lépcsőt (az a két fotó még az Agórában készült) megmászó kalandhoz szeptember végén csatlakoztam, és bár az idegenvezetés a 6 éves új szárnyról is szólt, a képeimmel a 42 éves épület látogatók elől elzárt részeit szeretném bemutatni.

A hetvenes évek elején álmodni kezdett épület tervei 1974-re készültek el, amelyek alapján 1975 és 1979 között zajlott az akkor 150 millió forintos beruházás. A néhai MMIK különlegessége, hogy a két lépcsőházat és közműveket is magában rejtő, a belső teret 1-3-1 arányban felosztó "tornyok" tulajdonképpen a rajtuk keresztbe fektetett vasszerkezetek révén hatalmas üvegfalak közé helyezik az intézményt. Így, aki egyszer is járt az elmúlt bő negyven évben a szolnoki közművelődés "fellegvárában", abban nemcsak az üvegbúra hatás, de a sárgás csempékkel burkolt "tornyokon" keresztbe fektetett, az emeletek szinte minden pontjáról látható piros tartószerkezetnek is meg kellett maradni az emlékezetében. Talán nem vagyok egyedüli, aki a színházteremben olykor felnézett a feje fölé, és arra gondolt, milyen jó lenne egyszer ott fent sétálni.

A vezetett épülettúra alkalmával a buszpályaudvar felőli "torony" lépcsőházán keresztül jutottunk fel a piros tetőszerkezet aljára. Közben itt is megcsodálhattam annak a különleges kerámia sorozatnak az egyik darabját, amely szerintem ugyanúgy védjegye a háznak, mint az üvegbúra és a piros vasgerendák. Igaz, ha jól számolom, az összesen tíz faliképnek jelenleg nem ismerjük sem az alkotóját, sem a címét, sem az üzenetét. (De, ami késik, nem múlik!) A kulturált lépcsőház után már csak a műszakiak által használt létrákon és pallókon közlekedtünk.

Az ember sokszor szeretne benézni a színházi kulisszák mögé. Az viszont ritkán jut eszébe, hogy akár a színpad fölül is megnézhetne egy előadást. Mivel a színpad felől - fölül - jutottunk be a közel félezer székes nézőtér fölé, mondhatjuk azt is, hogy a Szigligeti Színház ideiglenes zsinórpadlásán is jártunk, alattunk pedig éppen a Kulcskeresők díszletei álltak.

A nézőtér fölötti szervizhíd két végét ajtó zárja. A második ajtón kilépve a Szolnok TV stúdiója fölé jutottunk, majd az épület hátsó része következett, így éppen olyan helyeken mászkáltunk, amit vagy egyáltalán nem lehet lentről látni, vagy csak kevesek mondhatják el magukról, hogy olykor a fejük fölött van. Mivel még benne jártunk a szokatlanul meleg őszben, talán mondani sem kell, hogy a kevesek által használt műszaki részeken nemcsak finom por, de meglehetősen meleg is volt.

Az épület a piros tetőszerkezet pallóin teljesen körbejárható. Így visszafelé az egykori balett terem fölött egyensúlyoztunk, majd a Hild tér felőli oldalon, ha jól emlékszem, az első emelet padlószintje fölött 9-10 méterrel sétálva jutottunk vissza az Agóra felőli oldalra. A piros traverzeken vezető "körút" egyéként több mint tíz, hosszirányú, alulról nyitott folyosót köt össze az épület tartógerendáiban.

Nehéz eldönteni, hogy az Aba-Novák szárny plafonján, avagy az épület tetején, a szabadban volt-e nagyobb élmény sétálni. Az mindenesetre biztos, hogy egészen különleges olyan perspektívából látni Szolnok belvárosát, ami ritkán adatik meg. Fentről minden sokkal rendezettebb, tisztább és szebb. És olyan különlegességeket is láthat az ember, mint amire a nagyszerű túravezető, Szőllősi Judit hívta fel a figyelmünket: a Centrum felőli belső udvaron álló transzformátorház - ami a környék legrégebbi épülete - tetején ki tudja, mióta heverő sörösüveg, amit csak az építők tudtak oda felvinni lassan fél évszázada.