Kétkeréken a Millérre

A Millér a Tiszaliget alternatívája is lehetne. Az ott található vízügyi kiállítóhelyre azonban idén nyárig nem vezetett kerékpárút. Sőt, talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, európai út sem. A Besenyszögre vivő főútról, a vasúti aluljáró után leágazó bekötőút ugyanis olyan állapotban volt még idén tavasszal is, hogy bátra lehetett ajánlani vesekő eltávolításához. Annak ellenére, hogy az út végén Szolnok egyik legjobb állapotú ipartörténeti emléke, egy sokkal jobb sorsra érdemes szabadtéri múzeuma, egy valamikori ifjúsági tábor, illetve a Tisza-tó felé vivő "kerékpárútnak" is tekinthető gát, na meg rengeteg horgászhely található. Az idén nyáron bekövetkezett változások fényévekben mérhetőek.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Millérhez vezető kerékpárút a Városmajor és a Sebestény Gyula út találkozásánál kialakított körforgalomtól indul. Eddig a pontig már hosszú évek óta viszonylag jól kiépített bringaúton lehetett eljutni a város legtöbb pontjáról, sőt, akár az Eurovelo hálózatról is. A Sebestény Gyula út fejlesztése azonban magával hozott legalább négy kilométernyi új kerékpárút építést is. Így a körforgalomtól indulva, a város jelenleg legszélesebb, legjobban megvilágított, behajló fáktól még mentes, és megfelelően felfestett útján juthatunk el a Mester és a Besenyszögi utak találkozásánál lévő másik körforgalomig.

A Sebestény úti, az autóktól elkülönülő, de járdával kombinált kerékpársáv elején társasházak előtt tekerhetünk, így itt érdemes az eddigi áldatlan állapotok után a burkolt és széles gyalogútnak önfeledten örülő lakókra figyelni. A néhai orosz laktanya hátsó kapujának helyétől viszont a "város szélén", üres területek között halad az út, amelyen azonban már jól láthatóak a majdani utcák torkolatai. Hogy a meginduló építkezések után milyen állapotban lesznek ezek a lehajtók, illetve maga a bringaút, azt inkább ne is akarjuk elképzelni. Most örüljünk az útnak, amin akár görkorizni is lehetne.

A Besenyszögi úton lévő körforgalom után kicsit szűkebb, de jól megépített, a főúttól különálló bringaúton tekerhetünk el a néhai ruhagyár előtt, egészen a vasúti aluljáróig. Itt is remekül megcsinálták az átkelést, aminek a másik oldala már a Millér felé vivő bekötőút. Innen az aszfaltcsík két oldalára felfestett bringasávon haladhatunk, amit természetesen az autók is használhatnak. És nemcsak haladásra, hanem parkolásra is. Ami a horgászhelyek környékén arra kényszeríti a két kereken közlekedőket, hogy az út közepére betérve kerüljék ki az álló autókat. Tulajdonképpen megértem a helyzetet. Hol máshol parkolhatnának a horgászok?

A parádésan felújított autó- és kerékpárút a Milléren átívelő hídnál kettéágazik. Jobbra kanyarodva, a vízügyi kiállítás felé haladva, nem sokkal később el is fogy alólunk az új aszfalt. Tehát az egyébként most szépen rendbe rakott szabadtéri múzeumhoz, az általában zárva lévő kétkéményes szivattyúházhoz a régi, zötyögősön juthatunk el. A kint lévő táblák szerint nem is feltétlenül szabályosan, illetve többször talán elzárt területeken haladva. A bringaúttól függetlenül nem nagyon értem ennek a helynek a státuszát. Magánterület? Közterület? Beszabad oda menni vagy nem? Arról nem is beszélve, hogy a néhai táborral, a vizekkel és a kiállítóhellyel tényleg akár a Reptár párja, vagy a Tiszaliget alternatívája is lehetne ez a hely. És, akkor vezetne is valahová az új kerékpárút.

Ami a Millér-hídon balra tartva sem vezet sehová. A horgászok által kedvelt ér mellett halad, hogy aztán a szivattyúház és a lovarda előtt jóval véget érjen. Egy szépen kialakított kerékpáros pihenőhellyel, amit ott jártamkor éppen autóval érkező horgászok foglaltak el. Pedig ez a pihenőhely kiváló megálló lehetne a gáton túrázók számára, főleg, ha egy térkép vagy tájékoztató tábla is segítené azokat, akik a Tisza-tó felé tartanak, vagy onnan érkezve, esetleg Szolnokot szeretnék felfedezni.

Szóval, lett egy kiváló út, amit láthatóan, sokan kipróbálnak. Már csak tartalmat kellene illeszteni hozzá, és akkor nemcsak egy kényelmi szolgáltatás, de turisztikai attrakció is lehetne.