A hatvanas években készülhetett ez a képeslap. A fotós valahol az Ady és a Ságvári kereszteződésében állt, és a forgalmat nézve, nem kellett attól tartania, hogy az út közepén elgázolják. Még nincs meg a mai piac és a tizennyolc-emeletes sem magasodik a maga nemében egyedülálló házsor fölé.

Nem vagyunk gazdagok különleges műemlékekben. Viszont Szolnokon jó néhány olyan épített emlék található, amit érdemes lenne megvédeni, sőt még mutogatni is.

Ezek között biztos, hogy dobogós helye van a Ságvári körúton lévő bérházsornak, ami a szocreál vagy sztálinbarokk építészet, a korabeli urbanizáció egyik, még viszonylag épen maradt, sőt a maga nemében még szépnek is nevezhető emléke. Álljanak meg egy pillanatra az Ady és a Ságvári kereszteződésében, a háztartási bolt előtt, és próbáljanak e képeslaphoz hasonló szögben ránézni ezekre a házakra! A fák miatt nehéz lesz befogni az egészet, de szerintem így is felfedezik majd legalább az épületek különlegességét.

Ezeket a házakat valamikor az ötvenes évek elején, a Tabán házaihoz hasonló városrész helyén kezdték építeni, a teljesen új nyomvonalon kijelölt utca két oldalán. Az biztos, hogy a piac melletti tömbben 1955-ben már laktak. Visszaemlékezők szerint előbb lettek készen a házak, mint az út, így évekig kalandos volt a környéken közlekedni. Aztán persze megépült a kétsávos, széles utca, aminek a Várkonyi tér kialakításáig, a Tallinn városrész és a Széchenyi megépüléséig nem igazán volt nagy forgalma.

A Ságvári körúti házak jól példázzák, hogy az ötvenes évek elején mit gondoltak az építészek egy szocialista város lakóházairól. Széles sugárutak mentén, földszintjükön üzleteknek és szolgáltatóknak helyet adó, lift nélküli épületek. Amelyek ráadásul az egész utcafronton valami egységet próbáltak alkotni, és a ma már feleslegesnek ható díszítésektől sem ódzkodtak. Ezen a képeslapon is láthatók azok a kapuk feletti, állatokat mintázó díszítések, amelyek a mai napig ott vannak a kép előterében lévő háztömbökön. A piac utáni tömbökön már stukkók váltottak fel ezeket, így többségük nem is élte túl az elmúlt évtizedeket.

És a mindent elborító gipszkarton-őrület miatt már ezek a házak is veszélyben vannak. Pedig alig egy tucatnyi hasonló utcarészlet található az országban, amelyek a maguk nemében egyediek, és mivel egy kort jellemeznek, talán védettségre is érdemesek lennének.

Mert például Szolnokon a Ságvári körúti házsor nélkül nem fogjuk tudni elmagyarázni, hogy a háború pusztításából kivetkőző város milyen irányba is akart fejlődni, mit is jelentett a korábbi gangos bérházak után és a panelrengetegek előtt a városi emeletes ház. Németországban ennél jellegtelenebb, és a maguk nemében kevésbé ritka épületeket is megtekintésre javasolnak az útikönyvek, így talán mi is vigyázhatnánk erre az egyedi arculatú utcánkra.