Hol sírjaikra... borulhatunk

A Bojtos Gábor történésszel készült tegnapi interjúban olvasható, hogy a nagyháború áldozatainak emlékére először 1915-ben, halottak napján állítottak ideiglenes emlékművet a szolnoki katolikus temetőben. Három évvel később, 1918. augusztus 20-án - azaz alig két és fél hónappal a harcok befejezése előtt - a városban elpusztult orosz hadifoglyok kaptak mementót, amit idén Boros Zoltán, városi főkertésznek köszönhetőn helyreállítottak. Mint a Magyar Nemzeti Levéltár szolnoki intézményének munkatársa elmondta: az első, háború utáni szolnoki emlékhely az Újvárosi Iskolában 1921-ben leleplezett Viszlay Ernő arcképes táblája volt, ami azonban már nincs meg.

A mából nézve talán meglepő lehet, hogy nem ez az egyetlen első világháborús emlékhely Szolnokon, amely az elmúlt száz évben megsemmisült. Nincs már a helyén, a Megyeházán az a tábla, amely a császári és királyi 13. jászkun huszárezred elesettjei és a vármegye hősi halált halt főispánja, Horthy Szabolcs (1873-1914) előtt tisztelgett. A táblát 1925-ben Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatták fel, majd valószínűleg két évtizeddel később, 1945-ben távolították el. Ugyanekkor szüntették meg az egykori főispánra emlékeztető park elnevezést is a Verseghy gimnázium előtt.

Az eltűnt szolnoki emlékművek közé sorolható a Tiszai Evezős Egylet 1931-ben felavatott szobra, ami a sportegyesület torkolatnál lévő székházában emlékeztetett hét elesett sporttársra. Egy évvel később került a Baross utcai polgári fiúiskola falára egy 29 nevet tartalmazó tábla, ami valószínűleg a második világháborúban sérült meg, és miután rendőrség lett az épületből, senkinek sem jutott eszébe visszahelyezni. Mindezek mellett Bojtos Gábor említést tett a szolnoki zsidó hitközség Nagytemplomban elhelyezett emléktáblájáról, illetve az izraelita temetőbe került emlékoszlopáról, valamint Martinelli Jenő 1929-ben, a római katolikus temetőben avatott, hét turulos emlékművéről, ami mára ugyancsak eltűnt.

A szolnoki temetőben azonban leróhatjuk kegyeletünket a 100 évvel ezelőtt befejeződött háború áldozatai előtt. Az 1915-ben Zombory Lajos kezdeményezésére ideiglenesen állított emlékmű helyett 1924-ben egy régi kő feszületet állítottak, ami körül 2003-ban tíz nemzet katonáira utaló emlékhelyet alakítottak ki. A Béke utcai református temetőben pedig arra a körülbelül hetven sírra tehetünk virágot, amelyek alatt legalább száz, 1915 és 1918 között, Szolnokon elhunyt ismert és ismeretlen katona nyugszik. (Erről a temetőről 2016-ban a blogSzolnok Felénk rovatában írtam.)

Természetesen vannak megmenekült és megmentett emlékhelyek is Szolnokon. A legrégebbi, ma is az eredeti helyén, leginkább eredeti formájában megmaradt emléktábla a Szapáry úton, az ipartestület gyönyörű épületében található. Ezt 1927-ben állíttatta a szolnoki ipartestület, hogy így adózzon a háborúban elesett 11 tagtársa - mindenkinek a neve mellett szerepel, hogy minek a mestere - emléke előtt. Persze lehetséges, hogy az elsőség a szandaszőlősi katolikus templom bejárata melletti táblát illeti, amely az utolsó sora szerint 1922-ben készült, viszont 2002-ben újították fel. Ezen huszonkilenc, feltételezhetően a templomhoz és így a háború alatt éppen nem önálló Szandához köthető férfi neve szerepel. A táblát két dolog teszi igazán megrázóvá: az egymás alatt szereplő id. és ifj. Picman József - feltételezhetően apa és fia -, illetve a "Gondoljatok árváinkra!" felirat.

A bíróság épületében is található két - részben - az első világháború áldozataira emlékeztető tábla, amelyeket 2015-ben avattak fel ismét. Az egyiket 1921-ben a hősi halált halt bírósági tisztviselőknek, illetve az 1919-es proletárdiktatúra mártírjainak állították. A másikat pedig egy évvel később a háborúban elesett, az 1919-es tanácsköztársaság idején, illetve "Szolnok lövetése" (az 1919-es román ostrom) alatt elhunyt ügyvédeknek. Ez a két tábla már utal arra a narratívára is, amely a háborút, vagy legalábbis annak elvesztését, a tanácsköztársaság és a Trianon okozta traumát egy történelmi kontextusban kezeli.

Ugyancsak érdekes összefüggéseket mutat az úgynevezett 68-as obeliszk, ami a rajta lévő egyik tábla miatt szintén tekinthető első világháborús emlékműnek. Magát az oszlopot 1872-ben állították fel Szolnok főterén - akkor még nem viselte Kossuth nevét -, hogy emléket állítsanak a város "házi ezredének", illetve az 1866-os porosz-osztrák háborúban elesett 68-asoknak. A második tábla 1879-ben, az egy évvel korábbi boszniai háború miatt került az oldalára, míg a harmadikat, az 1914-18-ra emlékezőt a már nem létező 68-asok veteránjai helyezték el az 1930-as években. Igaz, akkor még a Kossuth téren állt az emlékmű, amit csak a hatvanas évek elején telepítettek át az Eötvös téri víztorony tövébe (A cikk első képe).

Szolnok legismertebb első világháborús emlékműve természetesen a Tiszai hajósok terén álló Hősök szobra. Szentgyörgyi István 1926-ban felavatott alkotásának történetéről a blogSzolnok Szobor Park Szolnok (SZPSZ) rovatában részletesen olvashatnak. Itt most csak annyit emelnék ki, hogy a kétalakos alkotás eredetileg az SZTK előtt, a mai Hősök, az avatáskor még Tisza István téren állt. A második világháború végén szerencsére megkegyelmeztek neki - mint a fentebb említett táblák mutatják, más sorsra is juthatott volna -, és áthelyezték a Tiszai hajósok terére. Ahol közel hat és fél évtizeden keresztül, nem sokat háborgatva állt, mígnem a gyaloghíd építése méltó környezetbe helyezte. Az más kérdés, hogy illő dolog volt-e a második világháború évszámait is rávésni.

Persze azon is lehetne lamentálni, hogy lenne-e oka és helye újabb világháborús emlékhelyeknek a városban. A magam részéről egyet mindenképp felvetnék. A szolnoki vasútállomáson állítanék emléket annak a sok-sok százezer ismeretlen, soknemzetiségű katonának, akik az első világháború frontjaira indulva, onnan érkezve, vagy éppen hadifogolyként szándékuk ellenére megfordultak a városban.