Szobor Park Szolnok



Kőbe zárt történelem

2014. november 20.

A lassan nyolcvan éves, vörös emléktábla 1937 óta látható, a Szolnoki Hitelbank Rt. székházának árkádos bejárata alatt. Igaz, ennek az időnek legalább a felét az OTP egyik irodájában elfalazva töltötte. Története legalább olyan kalandos, mint a megörökített személyeké.

A Szapáry úti nagy OTP főbejárata előtti árkád alá belépve, bal oldalon találjuk azt a hatalmas, vörös mészkőből készült emléktáblát - zárókövet -, ami a banképület 1937-es átadásakor kerülhetett erre a helyre. A kövön olvasható nevek miatt az emléktábla "élete" legalább olyan kalandos, mint a felvésett négy emberé volt. Az épület, a tábla és e négy személy életpályájának kereszteződéséből kirajzolódik a magyar történelem és Szolnok elmúlt másfél évszázada, benne nem kevés tragédiával.

A Szapáry - korábban Ságvári, előtte Szapáry, még korábban Molnár - utcában álló bankpalota Szolnok második aranykorának végén épült. Huszonöt évvel azután, hogy ezen a telken, ugyancsak a Szolnoki Hitelbank Rt. felépítette első székházát, amit negyedszázad alatt kinőtt. A ma is álló épület átadásakor, az épület néhány száz méteres körzetében, több hasonló bankpalota is állt egykor, ám közülük csak ez, a legfiatalabb élte túl a XX. századot, és őrizte meg eredeti funkcióját. Igaz, az államosítás és a privatizáció után nem a korábbi pénzintézet jogutódjához került.

A tábla arra a korabeli - ma sajnos kicsúfolt - hagyományra is emlékeztet, amikor egy-egy nagyobb beruházást úgynevezett zárókővel fejeztek be. A zárókőre pedig nemcsak az évszám és a beruházó, netalán a kivitelező megnevezése került, hanem az éppen regnáló hatalom képviselőié is. Aminek főleg vidéken van jelentősége, hiszen miközben az ezen a táblán szereplő Horthy Miklósról nagyjából mindenki tudja, hogy ki volt, a helyi nobilitásokkal a többség már bajban lenne, ám legalább a nevük nem merülhet feledésbe.

Őszintén megmondom, én is csak e tábla kapcsán kezdtem keresgélni a Horthy mellett megörökített három személy élettörténetét, és olykor bizony elkerekedett a szemem. Sőt, rövid kutakodásaim alapján meg kell engednem magamnak azt a feltételezést, hogy ezt a táblát, akár már egy évvel a kihelyezése után eltakarták. Mert az nyilvánvaló, hogy 1945 után, a Horthy rendszer idején lelőtt Ságvári Endre nevét viselő utcában nem volt közszemlére tehető egy olyan tábla, ami éppen a kormányzó előtt tiszteleg. Viszont azt se felejtsük el, hogy 1938-tól, az első zsidótörvény elfogadását követően, nem biztos, hogy a kormányzó és a törvény hatálya alá eső Weiss Fülöp szerepelhetett egy táblán. Vajon letakarták?

Vajon megtagadta-e a város azt a Weiss Fülöpöt, aki 1882-ben került az 1840-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bankhoz - egyébként az ország első modern értelemben vett bankjához -, ahol 1911-től vezérigazgató, tíz év múlva pedig elnök. A Szolnoki Hitelbank Rt. fölött is diszponáló pénzintézet vezetője nemcsak a honi pénzügyi élet meghatározó alakja volt, de a textilipar fejlesztésében is múlhatatlan érdemeket szerzett. Talán nem véletlen, hogy a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének elnöke, a Gyáriparosok Országos Szövetsége vezetőségének tagja, az MNB főtanácsosa is volt egyszerre. Sőt, 1927-ben bekerül az akkor még kétkamarás magyar országgyűlés felsőházába, ahonnan az első zsidótörvény okán kényszerül távozni. Mit mondhatott Imrédy Bélának, a törvényt bevezető miniszterelnöknek, aki évtizedekkel korábban a pártfogoltja volt a PMK Bankban?

Vagy éppen Roffi Borbély Györgynek, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye akkori főispánjának, akivel nemcsak együtt avatták egy évvel korábban a Szapáry úti épületet, de 1927-ben egyszerre lettek felsőházi tagok is.

Borbély György élete persze ettől függetlenül is kalandosra sikeredett a vérzivataros XX. században. Pályája a közigazgatásban indult, ám 1901-ben országgyűlési képviselőségre váltott, és lett a század első parlamentjének legfiatalabb tagja. Egy ciklus után azonban kiesett a házból, így visszatért a megyei közigazgatáshoz, hogy aztán 1919-ig különböző tisztségeket töltsön be. Miután aktívan részt vesz a Tanácsköztársaság elleni ellenforradalomban, 1919 májusában bebörtönzik, majd román fogságba került. Így nem meglepő, hogy szabadulása után, 45 évesen, inkább visszavonult a birtokára. Onnan tért vissza 1927-ben a közéletbe, hogy először felsőházi tag legyen, majd 1932 és 1939 között a megye főispánja, azaz első embere. Nevéhez a Vöröskereszt megyei szervezése, az első világháború idején kórház illetve anya- és csecsemőotthon létrehozása fűződik. De, ha Szolnokon, a Tisza parton felnézünk a tárházra, arról is eszünkbe kellene jusson. Amihez képest már csak csemege, hogy a tiszai vízi útra ráhordó bekötő utak építésének szorgalmazóját is tisztelhetjük benne. Akinek - és ez is a mi történelmünk - szülőfalujában, Tiszaroffon felállított szobrát valószínűleg a második világháború végén, orosz katonák döntötték le, és utána hiába került a megyei múzeumba, onnan nyomtalanul eltűnt.

A három életpálya közül a legmegrázóbb számomra Alexander Imre alispáné. Elsősorban az utolsó huszonöt év miatt, amikor valószínűleg úgy kellett élnie, hogy mindazt, amit tisztességesen és becsületesen tett a megyéért és a városért, tulajdonképpen megtagadták és letagadták. Mit érezhetett, amikor a bank bejárata elé kihelyezett emléktáblát eltüntették?

Egy olyan emberről beszélünk, aki Szolnok első aranykora idején volt a gimnázium diákja, hogy aztán az ország és a város egyik legzavarosabb pillanatában álljon a megyei közigazgatás élére, mint alispán. Ezt a tisztségét lényegében a Tanácsköztársaság bukásától az ország német megszállásáig töltötte be. Közben azonban nemcsak megszilárdította majd működtette a szétzilált megyében a közigazgatást, helyreállította az élet- és vagyonbiztonságot, hanem maradandót alkotni is volt tehetsége. Minden leírás úgy emlékszik rá, mint aki múlhatatlan érdemeket szerzett az első világháború után a megrongálódott Szolnoki Művésztelep, illetve a vártemplom helyreállításában. Ahogy neki köszönhető a megyeháza mai formája, az 1932. október 30-án felszentelt evangélikus templomunk, sőt a megyei kórház 1940-es bővítése is. Hogy tevékenységét közmegelégedésre végezte, azt elsősorban nem kitüntetései, hanem a többszöri megválasztásának köszönhető, negyedszázados hivatali ideje bizonyítja. Aminek akkor szakad vége, amikor Magyarország lényegében megszűnt szuverén államként létezni.

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Bő évszázada a nagykanyar
Klasszikus fotó az iparosodó Szolnokról, ami valamikor a XIX. század végén, esetleg a századfordulón készülhetett. Eredetileg valószínűleg fekete-fehérben. Viszont még legalább két évtizedig felbukkant szolnoki képeslapokon.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Szolnok közepén járok
Volt egyszer egy álom Szolnok új városközpontjáról. Volt ennek az álomnak egy képe, egy modern szállodáról. Aztán szétfoszlott az álom. Szolnok közepén viszont ott maradt ennek az álomnak nagyon sok nyoma és következménye. A tönkrement fényreklámmal, a pusztuló épülettel, a funkcióváltásból következő, száradó ruhákkal. Szolnok közepén járok, egyszer majd rád találok.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Fiú rossz helyen
A Megyeháza és Technika Háza között lassan öt évtizede gubbaszt egy kő kisfiú. Sokáig újságosbódé takarta, és ma sem szívderítő a környéke. A vicces fiatalok azonban egy ideje leszoktak arról, hogy hétvégenként megfordítsák. Az alkotásnál érdekesebb az alkotója.

A Szoborpark további képei