Felénk

Galéria: A tárházban, a tárházból

2019. február 12.

A Tisza-parti sétány Reptár felőli végénél álló tárház harmincöt éven át Szolnok legmagasabb építménye volt. Nyugati tömbjének tetején 1935-ben kilátót alakítottak ki, ahonnan keveseknek adatik meg szétnézni. Persze az épület belseje sem mindennapi látvány. Képek az üresen álló tárházból.

A szolnoki tárház építését 1933-ban határozták el, és 1935. július 18-ára készült el a Tisza és a teherpályaudvar találkozásánál. Az állami beruházás mintegy 600 ezer pengőbe került - amikor 200 pengővel már könnyen viccelt az ember -, és átadása után a Nostra Általános Közraktár és Kereskedelmi Rt. kezelésébe került. Innen a Nostra elnevezés, ami nem egyedülálló, hiszen a cégnek Békésen és Baján is volt hasonló létesítménye. A szolnoki Nostra lényegében három tömbből áll: a két gabonatárolóból, illetve a sétány fölé magasodó rakodó toronyból, amelyeket a tárház fénykorában magasba épített futószalagok kötöttek össze. Ezek közül az egyik 120 méteres volt, és vagy 20 méterrel lógott be a Tisza fölé.

 

A szolnoki Nostra tárházat úgy alakították ki, hogy egyszerre 700 vagon (egy vagon nagyjából 100 mázsa) gabona tárolására legyen alkalmas. Ám ennél már a működése első két évében több gabona fordult meg itt, hiszen 1937 áprilisáig - miként a Szolnok Városi Fiú Felső Kereskedelmi Iskola (a mai Közgé jogelődje) 1936-37-es tanévről szóló értesítőben található Kálmán Elek A szolnoki tárház című munkájában olvasható - 1350 vagont betároltak, illetve 2200 vagont átrakodtak itt. Az ezt kiszolgáló futószalagok többsége ma már nincs meg, miként a nyugati blokk hetedig emeletéről is hiányzik.

 

Viszont a keleti, a Tiszavirág gyaloghídhoz közelebb eső épület legfelső emeletén a futószalag rendszer egy része még látható. Ami remekül illusztrálja, hogy itt nemcsak egy nagyszerű építményről van szó, hanem a gabona tárolásához, elosztásához, a jórészt a gravitációt hasznosító mozgatásához használt különleges technikai megoldásokról is. A fenti képen ugyanis nem régi hintók vagy kötött pályás versenyautók láthatóak, hanem a futószalagot a megfelelő siló nyílásához mozgató szerkezetek. Feltételezem, hogy ezek a gépek bő nyolcvan évvel ezelőtt kerültek az épületbe, és a korabeli automatizálás csúcsát képviselték.

 

Az épületek másik különlegessége, hogy 1933-35 között lényegében vasból és betonból húzták fel, talán csak néhány ajtóhoz, illetve a mobil rekeszek lehatárolásához használtak fát. Ráadásul az alápincézett épületeket egy 125 centi falvastagságú teknőbe állították, így a közeli Tisza és a talajvíz szintingadozása nem veszélyeztette a szárazságra kényes gabonát. Talán nem túlzás azt mondani az öreg vasbeton falak között járva, hogy máig ez Szolnok egyik legszárazabb épülete. Amit azonban sokkal különlegesebbé tesz a szerkezete. Azaz hogy itt lényegében egy 44 méter magas toronyházat húztak fel akkoriban, amikor maximum 5-6 emeletes házak építésére mertek vállalkozni. Nem lennék meglepődve, ha kiderülne: Magyarország egyik első ilyen jellegű épületéről van szó.

 

A két tároló épület 1935-től 1970-ig, a Várkonyi téri 18 emeletes átadásáig, Szolnok legmagasabb épülete volt, legalább 10 méterrel magasodott a Belvárosi Nagytemplom fölé. Nem véletlen, hogy a Reptárhoz közelebbi épület toronyrészének a tetején egy majdnem teljesen körbefutó kilátót is kialakítottak, ahonnan különleges panoráma nyílik a városra, illetve a közelben hatalmas kanyart leíró Tiszára. Ha valamiből, hát ebből biztosan lehetne különleges turisztikai attrakciót csinálni.

 

Az épületet a második világháború után a Szolnok megyei Malomipari és Gabonaipari Vállalat, illetve későbbi jogutódjai működtették. A hetvenes években még rendszeresen álltak be mellé vasúti szerelvények, illetve a folyó fölé lógó futószalagokhoz uszályok, ugyanis a környékbeli téeszek és állami gazdaságok gabonája innen indult az ország és a világ különböző pontjaira. Hogy mikor láttak utoljára búzaszemet ezek az épületek, nem tudom, a privatizáció során magánkézbe került, majd bő másfél évtizede megszűnt tárházként működni.

 

Bő évtizeddel ezelőtt felmerült az ötlet, hogy 180 lakásos társasházzá alakítják, amit aztán a válság ellehetetlenített. Az biztos, hogy így üresen, kicsit lepusztulva is az ország és Szolnok egyik legkülönlegesebb XX. századi építménye, amit védeni, ipari emlékké vagy műemlékké nyilvánítani kellene. És valahogy a tulajdonosokkal közösen gondolkodva a város hasznára, új funkciókkal megtöltve életre kelteni. Mert kiszolgált ipari létesítmények újragondolására számtalan példa van a világban. Egy órányi, hatalmas élményt jelentő bolyongás után azt mondom: a Tárház egy igazi kincse Szolnoknak, csak tudnunk kellene élni vele.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ünnep a hídon
A mellékelt képhez tartozó felirat az állítja, Szolnokon készült a fotó. Ha ez igaz, akkor csak a Várkonyi téri Zagyva-híd ábrázolhatja, a Tallinn városrész felől fotózva. De mikor?

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Húsz éve még állt
A Szentháromság téren, körülbelül a Mária utca torkolatával szemben, nagyjából a mai a Cserkészház bejárata előtt húsz évvel ezelőtt még biztosan állt Kamotsay István különleges alkotása. A talán 1974-ben felállított "rozsdaszobor" az elmúlt két évtizedben tűnt el nyomtalanul.

A Szoborpark további képei