Felénk

Foglyul ejtett város

2022. november 17.

Egykori Szövetség, Domus, Tallinn mozi, Nemzeti szálló, MHSZ székház, Student, tárház. Vagy éppen a hosszasan üresen álló belvárosi üzlethelyiségek. Magáningatlanok, amelyek nemcsak a városképre, de talán a városiak közérzetre is hatással vannak. És súlyos érdek-háromszögekben állnak.

A lassan másfél évtizede bezárt, jelenleg éppen új tulajdonosra váró, idén 47 éves Szövetség ABC jól mutatja, mennyire különbözhetnek egy ingatlan esetében a tulajdonos, a városlakók és a várost éppen irányítók érdekei és lehetőségei. Valódi Bermuda-háromszögek ezek, amelyekben általában a többség számára elfogadható megoldások tűnnek el. Mert nyilvánvaló, hogy a tulajdonos, aki befektetett X összeget, X+n forintot szeretne keresni az adott ingatlanon, jelenjen meg az "n", azaz a haszon bérleti díj, beruházás, továbbadás vagy valami pénzügyi machináció - mondjuk kölcsön fedezete - eredménye. Az ingatlan közelében élők, az azt naponta látó polgárok meg valószínűleg azt szeretnék, hogy rendezett környezetben élhessenek, a városkép - a közérzet miatt - ne szenvedjen csorbát, netán olyasmi történjen az adott épületben, ami a köz érdekeit is szolgálja. A település irányítói pedig talán arra törekszenek, hogy a különböző érdekeket valahogy közös nevezőre hozzák, miközben az eredmény nem csorbítja a választási esélyeiket, netán a településnek is hasznos, és közben ellenségeket se szerezzenek maguknak. Úgy tűnik: kikerülhetetlenek ezek a Bermuda-háromszögek.

Nemcsak Szolnokon. Sétáljanak végig például a budapesti Andrássy úton, és szinte minden harmadik ingatlan előtt ebben a furcsa, magyar Bermuda-háromszögben érezhetik magukat. Az Operával szemben lévő, hosszú évek óta felújítás alatt álló egykori Balettintézet tökéletes példája a befektetők, a környéken élők és a városvezetők eltérő érdekeinek. Nem véletlen, hogy azt a lassan két évtizede üresen álló ingatlant hosszú évek óta újítgatják fel, de még mindig nem funkcionál. De említhetnénk a néhai Párizsi Nagyáruházat, vagy éppen a Liszt Ferenc tér sarkán a még a rendszerváltás előtt felállványozott, több újságcikkben és gyanús ügyben is szereplő, ma már legalább renoválás alatt lévő bérházat. És akkor még nem is beszéltünk a főváros korzóján, Magyarország egyik kirakatán lévő hosszabb-rövidebb ideig bezárva lévő, és azonnal pusztulásnak induló, bejáratuk környékén "hajléktalanszállóvá" váló üzlethelyiségekről. Városképrombolás, amit a városlakók a városvezetőkön kérnek számon, ők meg vagy próbálnak, vagy nem zöldágra vergődni az ingatlanok tulajdonosaival, akiknek nem biztos, hogy érdeke a város és a tulajdonuk környékén élők érdekeit figyelembe venni. És már süllyedünk is a magyar Bermudában.

Mindez olykor furának vagy inkább érthetetlennek tűnik. Például, amikor az egyszerű választópolgár a saját otthonára, házára, lakására gondol. És mondjuk, tudatosul benne, hogy azzal az ingatlannal kapcsolatban mennyi teher és feladat hárul rá. Kinek kell a házunk előtti járdát, előkertet tisztán tartani? Milyen és mekkora hirdetési plakát kerülhet a saját ingatlanunkra? Ki a felelős, ha a házunkról valami, valakinek a fejére esik? Mit tehetek a szomszédok tudtával vagy tudta nélkül a saját ingatlanommal, ingatlanomon? Ha bontani, építeni, átépíteni akarok, ki mindenkinek van véleményezési, netán beleszólási joga? Rengeteg jogos korlátozás, amelyek kapcsán, ha elhanyagolt, üresen álló, nem lakóingatlanokat lát az ember Szolnokon, akkor sokszor azt érzi: a törvény nem mindenkire ugyanúgy vonatkozik.

A magántulajdon szentsége és védelme hangzik el a legtöbbször, amikor a választók a választottakon számon kérik a városkép rombolásához hozzájáruló tehetetlenségüket. Az illetékesek előszeretettel csinálnak úgy, mintha egy beruházóra váró ingatlan és környékének tisztántartását megkövetelni azonos lenne a kommunista államosítással, mintha egy egész városra szégyent jelentő romos ingatlan felújításának, vagy legalább vállalható állagmegóvásának kikényszerítése a szocializmus alapjainak az ismételt lerakása lenne. És persze megsértődnek, ha netán valaki azt meri feltételezni, hogy azért a tehetetlen mulyaság, mert a döntéshozókat nem elsősorban a város érdekei motiválják. Merthát nemcsak hazai példákból lehetnek régóta sejtéseink arról, hogy akinél a pénz van, az diktál, márpedig a pénz általában a befektetőknél, az ingatlanokkal foglalkozóknál van. Akik olykor egy egész várost képesek foglyul ejteni. Lehet, hogy ők a magyar Bermuda-háromszögek mélyben lakozó, titokzatos mágneseik?

Pedig nem lenne olyan bonyolult ellenpólust alkotni. (Jó, lehet, hogy kell hozzá némi bátorság, hogy ne mondjam, belevaló tökösség.) Mert meddig tartana az üresen álló, nem lakáscélú ingatlanokra, a kihasználatlanság éveihez igazodóan, exponenciálisan és drasztikusan emelkedő helyi adót, kommunális hozzájárulást kivetni, de annyit, hogy egy-két év után ne érje meg üresen tartani az épületet? De, ha magánszemélyként beépítési kötelezettség terhelhet egy építési telket, egy vállalkozót miért ne terhelhetne hasonló, és miért ne lehetne jogi személyt is úgy "büntetni", mint egy természetes személyt? Ha vadkendert nem lehet a város közepén termelni, akkor nem kevésbé veszélyes gazokat miért lehet? Azaz szerintem nem a törvény adta lehetőségek hiányoznak, hanem a szándék, az akarat és a kreativitás. Hát miért csak a kreatívan adózó gazdagokra vagyunk büszkék, és miért nem a kreatív adószabályokat kitaláló hivatalnokainkra is? Csak nem azért, mert a hivatalnokaink nem érzik a politikai támogatást?

Persze igazságtalanság lenne az ingatlantulajdonosokat és a befektetőket csak vegzálni és "büntetni" annak érdekében, hogy ne a szemünk láttára rohadjanak szét szép vagy értékes szolnoki épületek. Támogatni, ösztönözni is lehetne őket, például azzal, hogy a város egyértelműen megmondja, hol, mit szeretne a következő évtizedekben, esetleg álmait kutatásokkal és tényekkel is alátámasztja, amelyek alapján a helyi vállalkozókkal közösen gondolkodik, netán vállalkozik is. Meg tudja ma valaki mondani, hogy mire lenne jó a Szövetség, a Domus, a Tallinn mozi, netán a néhai Pelikán szálló, a Nemzeti nagyszálló, a Tisza szálló? Mi fog történni a környékén a következő években, évtizedben, lakosságát, gazdaságát tekintve merre szeretne menni Szolnok? Irodák, igényes lakások vagy összeszerelő üzemek lehetnek ezekből az épületekből, vagy ezek helyén?

A Bermuda-háromszögre hasonlító súlyos érdek-háromszögek rejtélyei csak közösen fedezhetők fel és javíthatók ki. Mármint a három oldal együtt, és nem kettő egy ellen.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Egy hely, két kép, két kor
Van két képeslapom, amelyekhez - szerintem - ugyanarról a tekercsről származó fotókat használtak. Tulajdonképpen a szolnoki evangélikus templomot ábrázolják, csak más kivágásban. És más képaláírással. Igaz, a kiadás között eltelhetett legfeljebb négy év.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A világ egyetlen Baumhorn-szobra
A világ egyetlen Baumhorn Lipótot ábrázoló szobra Szolnokon áll, holott a magyar zsinagógaépítészet legkiemelkedőbb alakjaként tartják számon, templomai pedig szerte az egykori Monarchia területén megtalálhatóak. Simon Ferencnek köszönhetően 2005 óta figyeli szolnoki alkotását.

A Szoborpark további képei