Felénk

Évfordulók (2021.): Események emlékei

2021. január 19.

Három évtizeddel ezelőtt lett először bajnok az Olaj, és ugyanabban az évben, két köztársasági elnök jelenlétében nyílt meg a felújított és kibővített Szigligeti Színház. De ugyanebben az évben hagyta el az utolsó szovjet katona is a várost. Események kerek évfordulói idén.

Számomra sok okból maradt emlékezetes az 1991-es esztendő (30 éve), ezért kezdem ezzel ezt a felsorolást. Ez volt az az év, amikor nagyjából tizenkét hónap alatt nemcsak felújították, de alaposan ki is bővítették a Szolnoki Szigligeti Színházat. Az utoljára 1964-ben renovált épület addigra meglehetősen lerobbant, rekonstrukciójának előkészítésén - magyarul a pénzszerzésen - évekig dolgozott az akkori igazgató, Schwajda György. A kivitelezést egy jugoszláv céget kezdte, aztán mire 1991. április 19-ére elkészültek, már a frissen függetlenné vált Horvátországban volt a székhelyük. Így történhetett, hogy a Taub János rendezte Liliomfiék című színházavató premieren nemcsak Göncz Árpád, alig egy éve beiktatott magyar köztársasági elnök, de horvát kollégája, Franjo Tudman is jelen volt. Ez éppen 79 évvel történt az épület első megnyitója, és 80 évvel az építkezés megkezdése után. Így idén akár azt is megünnepelhetnénk, hogy 110 éve (1911) kezdődött a szolnoki színház építése.

Ugyancsak hozzátartozik annak az évnek a krónikájához, hogy február 19-én hályogkovács módjára elindítottuk a Szolnoki Fiatal (SZO-FI) című városi diákújságot. A mából nézve a leginkább meglepő, hogy egyáltalán működött, mert nem tudom megmondani, miből. Az biztos, hogy közel kétéves életben maradásához kellett Bevíz Béla és az ő RAP Laborja (ahol a szerkesztőségi ülések voltak), a Csák László vezette Szabadidő Társulás (mint szervezeti háttér, kiadó), Pintér úr a kőolajos nyomdában (akik szinte barátságból tördelték és nyomták az újságot), illetve az akkori Szolnoki Papírgyár, ahonnan ingyen kaptunk papírt. És persze azok a lelkes fiatalok, aki elhitték, hogy hónapról-hónapra meg tudjuk csinálni a SZO-FI-t.

Ami természetesen nem mehetett el szó nélkül az Olajbányász első bajnoki címe mellett. Azon az áprilisi estén olyan örömünnep és spontán tömegdemonstráció volt a Kossuth téren, amire szerintem előtte soha sem volt példa Szolnokon (azóta szerencsére igen). Május elsején a SZO-FI tiszaligeti sátránál pedig Andrej Tyubin volt a vendég, aki több száz újságot dedikált néhány óra alatt.

És még egy fontos esemény 1991-ből. Azon a nyáron hagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katona, ami egyben azt is jelentette, hogy Szolnokon is addig állomásoztak ideiglenesen a Vörös hadsereg egységei. A csapatok kivonásáról még 1988-ban állapodtak meg, és az első egységek abban az évben el is hagyták az országot, ám valóban 1990-ben gyorsult fel a folyamat. Szolnokon a Városmajor úti katonai kórházat - 1956-ig magyar katonai kórház - hagyták fel utoljára a kivonulók.

Az öt- és tízéves évfordulók között nem feledkezhetünk meg néhány szolnoki szoborról sem. Éppen húsz éve (2001) áll a Tisza-park sarkán, a volt Lenin-szobor és a felszabadulási emlékmű (szivar) helyén Pogány Gábor Benő Zounuk ispánt ábrázoló - szökőkútba helyezett - alkotása. Ennél jóval idősebb a Mártírok és a Temető út találkozásánál, az újvárosi víztorony tövében lévő Famunkás (máshol Famunkások) emlékmű. Szabó László domborművekből álló alkotását 1966-ban (55 éve) állították fel. Ugyanebben az évben "leplezték le" Bencsik István Sellő című alkotását, ami a Kossuth tér 10. számú társasház, Táncsics utca felé eső udvarában lévő kis szökőkútban ülő leányalak volt. Mígnem a rendszerváltás után, állítólag fényes nappal el nem lopták.

Ennél sokkal fényesebb történet Szolnok első közparkjának a megszületése. A megyeháza mögötti terület - ma úgy mondanák - rehabilitálása 1926-ban (95 éve) történt, amikor a korábbi állatpiacok és Scheftsik-malom helyén kialakították azt a parkot, ami nagyjából a mai Verseghy park és a rozárium területével esett egybe. A parkot ugyanaz a Rerrich Béla tervezte, aki a Szegő Gábor általános iskola épületét is megálmodta az első világháború előtt. A parknak azóta nemcsak a neve, de a kiterjedése is többször változott, és bár a húszas évek végén álló zenepavilon eltűnt, a nagy évszámos amforákból kettő a mai napig a helyén van.

Ugyancsak Szolnok fényesebb lapjaira tartozik iskolaváros jellegének kialakulása és tulajdonképpen a XIX. század óta tartó fejlődése. A gimnáziumi képzés elindítására 1831-ben (190 éve) kapott először lehetőséget a város, amiből aztán az állami gimnázium, 1922-től pedig a Verseghy lett. (És itt érdemes közbevetni, hogy az iskola névadójának hamvait 1931-ben, azaz kilencven éve hozták haza szülővárosába.) Szintén a XIX. században kezdte bontogatni szárnyait a mai Közgé őse, hiszen 1896-ban (125 éve) indítottak a szolnoki kereskedők tanonciskolát. Részben ennek utódja az 1911-ben (110 éve) megnyílt felsőkereskedelmi fiúiskola, ami 75 éve működik a mai helyén, a Baross utcai épületben.

Az addig egy intézménynek számító múzeum és könyvtár 1951-ben (70 éve) vált ketté, és jött létre a Damjanich Múzeum, aminek mai otthonát majd csak 1996-ban (25 éve) sikerül igazán felújítani. Jeles évfordulót ünnepel ebben az évben a Tisza Táncegyüttes is, amely 1946-ban (75) éve alakult, és ezzel a mai napig a legrégebb óta, folyamatosan működő néptáncos közösség az országban. És mire ez a cikk megjelenik, már túl leszünk egy másik jelentős évfordulón, de azért talán itt sem árt megemlékezni arról, hogy 1971. január 15-én mutatták be Szolnokon Örkény István Macskajáték című drámáját, azaz a Szigligeti Színházból indult világhódító útjára a darab.

Nem véletlenül hagytam a sor végére egy szerintem nagyon fontos évfordulót. Azt gondolom ugyanis, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye 1876-os megalapítása (145 éve) nemcsak a megye, de Szolnok szempontjából is hatalmas jelentőségű. Ne felejtsük ugyanis el, hogy a frissen kialakított, addig ebben a formájában nem létező "muszáj" vármegye központja címért Karcaggal és Jászberénnyel kellett megküzdenie az akkor még jóval kisebb és jelentéktelenebb Szolnoknak. Éppen ezért talán érdemes lenne elkezdeni újra feldolgozni, bemutatni ennek az eseménynek minden mozzanatát és szereplőjét, nem is beszélve a hatásáról, ami - legalábbis szerintem - Szolnok első aranykorát hozta el. Azért használom az elkezdeni kifejezést, mert úgy gondolom, a 145 éves évforduló nem lesz fényes. Viszont ahhoz, hogy a 150-dikre maradandó dolgok szülessenek, ideje lenne nekilátni a munkának.

Az 1. részben az épített örökséget vettem számba

http://www.blogszolnok.hu/felenk_evfordulok_2021_1_epitett_orokseg

A 2. részben a szolnoki szolgáltatásokról írta

http://www.blogszolnok.hu/felenk_evfordulok_2021_2_szolnoki_szolgaltatasok


 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Dolgos hétköznap
Egy dolgos, kora nyári hétköznapon örökíthette meg valaki az éppen átalakuló Beloiannisz út és Ságvári körút kereszteződését. A szemben lévő házsor még ma is áll, a Centrum-sarok viszont szűk négy évtizede elpusztult.

Az Album további képei
 

AKB

Régi hirdetések sorsa
Mi lesz a régi reklámokkal? Általában elfelejtsük és/vagy kidobjuk őket. De kinek a dolga kidobni egy elavult vagy leszakadt óriásplakátot? A hirdetésen szereplő cégé? A hirdetést kihelyező vállalkozásé? A táblahelyet bérbeadó tulajdonosé? Gát lévén a gátőré? Vagy a városi köztisztasági cégé? Netán az enyém, ha már észrevettem a Szandai rétre vezető lépcső mellett? Csak azért értetlenkedem, mert a szerintem egyértelmű válasz ellenére is ott éktelenkedik néhány óriási, plakátból gyűrt szemétgalacsin.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nagy Lajosra emlékezve
Az egykori Nemzeti Szálló - ma két bank - falán, a Szapáry utcában van egy emléktábla, ami Nagy Lajosra, a neves íróra emlékeztet, aki 1932-ben három hetet töltött városunkban. A tábla helye és szinte minden sora magyarázatra szorul.

A Szoborpark további képei