Felénk

Évfordulók 2021 (2.): Szolnoki szolgáltatások

2021. január 12.

Bármilyen meglepő, de az új, azaz a mai szolnoki vasútállomás első kapavágást szinte napra pontosan 65 évvel ezelőtt tette meg az akkori közlekedésügyi miniszter. De azért a város villamosításának 125 és a közösségi közlekedésének 100. évfordulójára is érdemes lesz emlékezni idén.

A 2021-ben ötre és a tízre végződő évfordulók sorában ezúttal azokat a szolgáltatásokat igyekszem sorra venni, amelyek - legalábbis szerintem - nagyban hozzájárultak Szolnok városiasodásához, csomópont jellegének fejlődéséhez, egyúttal a város élhetőbbé tételéhez. Persze a házak sokkal kézzelfoghatóbban, a bennük zajló emberi tevékenységek meg talán szívmelengetőbben mesélnek a múltunkról, mégis azt hiszem, ezekből jóval kevesebb lenne, ha az infrastruktúra, a szolgáltatások nem fejlődtek volna.

Ritkán esik szó például arról, hogy a vidéki városok közül - még a Monarchiában gondolkodva - Szolnokon az elsők között jelent meg a villanyvilágítás 125 éve. Egyrészt a Szapáry utcai Nemzeti Nagyszálló saját áramfejlesztője révén, másrészt a Scheftsik-malomban termelt áramnak köszönhetően. Szakemberek szerint a szolnoki áramszolgáltatás születésnapja 1896. május 14-e, amikor is abban a bizonyos malomban "felszerelt 2x90+120 LE-s, 2000 V-os tápegységeket bekapcsolják, valamint a 2000/105V-os, egyfázisú, váltakozó áramú hálózatot" üzembe helyezik. Annak ellenére, hogy sok nagyvárost megelőztünk az elektromos áram használatában, erre sem a lassan pusztuló Nemzeti Nagyszállón, sem az egykori Scheftsik-malom helyén nem emlékeztet semmi, sőt Tallinn mozi falán elhelyezett, némileg erre is utaló emléktáblát minden további nélkül elfalazhatták.

Tényként kezeljük, hogy a Szolnokot Kelet-Európa legnagyobb vasúti csomópontjává tevő beruházás 1975-ben fejeződött be. Ám arról már kevés szó esik, hogy annak a hatalmas építkezésnek volt két olyan előzménye, amelyekre a kerek évfordulók miatt idén emlékezhetnénk. Az egyik, hogy az 1857-ben épített második szolnoki vasútállomás helyére építendő új "palota" építésével 1906-ben (115 éve) bízták meg Pfaff Ferencet. Arról már nem a honi állomásépítészet legnagyobb mestere tehetett, hogy az 1908-ra elkészült épület alig három és fél évtizeddel később súlyos károkat szenvedett, és később a felújítása helyett a lebontásáról döntöttek. Az új állomáskomplexum építésének első kapavágását - azaz a beruházás jelképes elindítását - 1956. január 11-én (65 éve) tette meg Bebrits Lajos akkori közlekedési és postaügyi miniszter, aki nem élhette meg a majdnem két évtizedesre nyúlt építkezés befejezését. (A rajz Szikszai Mihály Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúttörténetéhez című könyvből való - A szerk.)

Az első világháború és Trianon miatt nem sok centenáriumra emlékezhetünk idén. A szolnoki közösségi közlekedés azonban 1921-ben (100 éve) indult el - Miskolc és Arad után harmadikként a fővároson kívül -, amikor Víg Kálmán Büssing típusú járművével megkezdte az utasok szállítását. Az egyetlen járművel két viszonylatot teljesített: a megyeháza-gólya-temető-kórház és a megyeháza-gólya-vasútállomás útvonalon. És bár feltételezhetjük, hogy a szolnokiak körében hamar népszerű lett a minden addiginál olcsóbb és gyorsabb városon belüli közlekedés, tudjuk, nem mindenki fogadta lelkesen a fejlődést. Különösen a száznál jóval többen lévő bérkocsisok. Nem lehetünk rá büszkék, de a történethez tartozik, hogy Víg úr járművét ismeretlenek még abban az évben felgyújtották, ami pár évre visszavetette a közösségi közlekedést Szolnokon. Ugyanakkor Víg Kálmán kvázi kijelölte Szolnok első "buszpályaudvarát" is, ami a következő öt és fél évtizedben a megyeháza környéki utcákban "működött".

Egészen 1976. augusztus 17-ig (45 éve), amikor is átadták az Ady Endre úton az első, szolnoki buszpályaudvart. Az a földszintes, tetején a középvonala felé, azaz befelé lejtő, jórészt nyitott pályaudvar, és a hozzátartozó - szerintem fantasztikus - kör alaprajzú szolgálati épület három évtizeden keresztül szolgálta a helyi Volánt, a szolnokiakat és a busszal érkezőket. Azzal itt és most ne foglalkozzunk, hogy a buszpályaudvar 45 évvel ezelőtti elhelyezésének hibás döntését másfél évtizeddel ezelőtt miért nem sikerült korrigálni, és mondjuk a szolnoki vasút- és helyközi autóbusz-állomásokat egymás mellé telepíteni. (Fotó: Fortepan)

Szolnokot a hidak városának is szokták nevezni. Ehhez elég talán csak annyit mondani, hogy jelenleg 12 híd ível át Szolnoknál a Zagyván és a Tiszán, illetve az ártereken és holtágakon. Ha a vasúti és a közúti felüljárókat is ide számolom, jóval nagyobb a szám, arról nem is beszélve, hogy az M4-es építésével minimum három híddal bővül majd a leltár. A már meglévő hídjaink közül háromnak is jeles évfordulója lesz idén. A legfontosabbhoz, a belvárosi Tisza-hídhoz két évforduló is kapcsolódik, hiszen ezen a helyen 1911-ben (110 éve) építettek először vasból és betonból átkelőt, amit sajnos 1944-ben menthetetlenül megrongáltak. Ám ennek következtében 1946-ban (75 éve) elkészült az az ideiglenes híd, ami aztán 16 évig szolgálta a várost és a 4-es út forgalmát. Ugyancsak duplán ünnepelhetjük idén a Nyáry Lőrinc-hidat - a torkolathoz legközelebbi átkelő -, hiszen a faszerkezetű híd helyére 1926-ban (95 éve) építettek vasbeton átkelőt, ami aztán 1966. augusztus 20-ára (55 éve) kapta meg mai formáját. És természetesen az idén még legfiatalabbnak tekinthető folyami átkelőnkről, a Tiszavirág-hídról sem feledkezhetünk meg egy ilyen felsorolásban, hiszen 2011. január 21-én (10 éve) kelhettünk át rajta először.

Két évforduló van még, amit ebbe a szolgáltatásokat számba vevő felsorolásba illesztenék. Az egyik kicsit közlekedés, kicsit szórakozás: 1966-ban (55 éve) kezdte meg működését a Tiszaligeti Úttörővasút, amit az 1970-es nagy árvíz után felszámoltak. A másik az 1946. június 2-án (75 éve) létrejött Szandaszőlősi Földművesszövetkezet, amely aztán az ugyanabban az évben létesült szajolival és az egy évvel fiatalabb szolnokival együtt a Szolnok és Vidéke Áfész, illetve a mai Coop Szolnok elődje volt. És aminek olyan dolgokat köszönhet a város, mint például a zöldség és gyümölcsboltok meghonosodása - korábban ilyesmit termelt valaki, illetve a piacon szerezhetett be - vagy éppen a korszerű ABC-k megjelenése. Amik nélkül ugyancsak szegényebb és más lenne ez a város.

 

Az 1. részben az épített örökséget vettem számba.

http://www.blogszolnok.hu/felenk_evfordulok_2021_1_epitett_orokseg

A 3. rész pedig majd a szellemi örökségünk idei évfordulóiról szól.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

GAZ, Warsawa, Vegyiművek
A Budapesten működő Vegyiműveket Szerelő Vállalat Anyagbeszerzési Osztályának küldték üdvözletképpen ezt a képeslapot 1963-ban Szolnokról. A színes kép érdekessége nemcsak az egyedi beállítás, de a két korabeli autó is.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Intelmekre mutató államalapító
A szolnoki Vártemplom előtt 2001 óta álló Szent István-szobor lefelé mutató jobbja arra emlékeztet, hogy a hatalmon lévőknek lassan ezer éve rendszeresen olvasgatniuk kellene az Imre herceghez írt intelmeket. Néha azon is elgondolkodom, kire hasonlít a szolnoki Szent István arca.

A Szoborpark további képei