[Ajánlom]

Mi történt két felvonás alatt?

2017. október 09.

Annak ellenére, hogy olyanok, mintha kézifékkel kellene száguldaniuk, Harna Péter, Jankovics Anna és Ónodi Gábor menti a szolnoki Fekete Pétert, aminek lett volna esélye, hogy a bemutató óta minden szolnoki cipőbolti tanuló dúdolja a dalait. De mi történt az első és a harmadik felvonás között?

Nehéz viszonylag objektívnek maradni egy olyan bemutató kapcsán, ami szerintem a magyar, zenés színpadi művek egyik legjobbikából készült. A hazai színházi irodalom legnagyobbjai között tartom számon Eisemann Mihályt, Zágon Istvánt, Békeffi Istvánt és Kellér Dezsőt, akiknek a dalait azok is ismerik - megkockáztatom, vidámabb baráti eseményeken éneklik is -, akik egyébként soha sem látták a Fekete Pétert, nem hallották a honi színjátszás néhai bölényeit vagy nem ismerik a Budapest Bár feldolgozásait. Vessenek meg érte, de a Fekete Péter egy olyan zenés darab, amit időről időre elő lehet, és elő is kell venni! Vártam a szolnoki premiert.

A fentiek miatt talán érthető, hogy van néhány Fekete Péter előadás az emlékeim között. Pár éve a Madách Színházban láttam Kovács Patríciával és Magyar Attilával, a kilencvenes években pedig vagy ötször néztem meg a Vígszínházban Eszenyi Enikővel és Rudolf Péterrel. Ez utóbbiban Chineau úr szerepét - egyébként parádésan - az a Méhes László játszotta, aki a mostani szolnoki bemutató rendezését vállalta. Tudom, nem szerencsés, de megkerülhetetlen korábbi előadások emlékével beülni egy bemutatóra. Féltem is a szolnoki bemutatótól.

Ami kifejezetten jól indult. Az első felvonás ugyanis egyértelműen Jankovics Annáé, aki nemcsak játékával és mozgásával, de "leestem a székről" hangjával is méltó Colette szerepére. Nem szégyen kimondani, hogy a címszerepet alakító Harna Péter - aki számomra egy egészen új és a korábbi emlékeket elhomályosító Pierre-t, azaz Fekete Pétert formált - csak másodhegedűs, miként a jóval többre érdemes Ónodi Gábor is csak untermanja a két főhősnek. Akik ismét elképesztően szép kosztümökben játszhatnak egy elsőre batár nehéznek tűnő díszletben. Ami aztán egy nagyon ügyes selfieszközként is funkcionálni kezd. Mindez egészen ellágyított. Elkezdtem élvezni a szolnoki premiert.

Ám ez a második felvonásban mindez lassan alábbhagyott. Annak ellenére, hogy Harna, Jankovics és Ónodi kötőféken is mentették, amit lehetett, Barabás Botondnak kifejezetten jót tesznek a múló évek, ráadásul néha parádés mozgásokat enged meg magának, Gombos Judit pedig újra bebizonyítja, hogy bármit, de tényleg bármit képes eljátszani. Esküszöm, ha azt adnák neki feladatul, akkor játssza el a Fekete Péter valamennyi szerepét - legyen férfi vagy nő - képes lenne kiválóan megoldani. Ám itt nagyjából meg is állhatunk. Mert a második felvonásban elkezdődik az alibizés. A kivonulás, bevonulás, a dalok revübe illő - a történetmesélésből kilógó - előadása, és a díszlet is meghalt. Csak kapkodtam a fejemet, hogy mi történik a szolnoki Fekete Péterrel.

Aztán a harmadik felvonás beviszi az utolsó gyomrost. Rapid módon. Nem törődve azzal, hogy mégiscsak itt kellene kifejlődnie a történetnek, megoldódnia a mesének. Minimális játék, aztán értelmetlen - és szerintem a színészeket is megalázó - ökörködés egy asztalon. És úgy ér véget az egész, mintha valaki az órájára nézett volna, hogy megy az utolsó busz, húzzunk haza a fenébe. Mintha az első és a harmadik felvonást nem ugyanaz az ember rendezte volna. Amit komoly gyanúvá érlel, hogy a szolnoki premierek történetében először fordult elő olyasmi, hogy a tapsrendnél a rendező nem jelent meg a színpadon. Mi a fene történt a szolnoki Fekete Péterrel?

(A felvételek a Szigligeti Színház honlapjáról valók.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Amire büszkék voltunk
Van bő öt évtized Szolnok történetében, amikor úgy tűnik, a képeslapokat készítő fotográfusok egyik büszkesége a Szapáry utcai Nemzeti Szálló. Az elmúlt négy évtizedben aztán alig készült fotó a házról.

Az Album további képei
 

AKB

Ahol lehet
Verte már ki a biztosítékot nálam, hogy a vízirendőrség és a katolikus iskola környékén rendszeresen összefirkálják a Tisza-parti sétány mellvédjét. A környéket pásztázó kamerák közelében. Úgy tűnik, a firkálás arrafelé már-már nemcsak lehetőség, de valamiféle kötelezettség is. Vagy egyszerűen csak fricska a két intézménynek meg a kamerák képeit figyelőknek. Nehéz eldönteni, hogy a tájékoztató monitor összefestése kinek a szégyene.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Tánc a volt tánchelyen
Az egykori Szakszervezetek Művelődési Ház oldalsó bejárata fölött ma még ott van Andrássy Kurta János 1958-ban kihelyezett Tánc című domborműve. Bár az épület falai között sok tánc már nem lesz, bízzunk benne, hogy új funkciója mellett is a helyén maradhat ez a köztéri plasztika.

A Szoborpark további képei