[Ajánlom]

Magyarázat mindenre

2024. március 20.

Ha kormánypárti vagy és jó hazafi, akkor tetszett a Most vagy soha!, ha meg ellenzéki és hazaáruló, akkor nem. Illetve, ha tetszett, akkor biztos, kormánypárti szavazó vagy, ha meg nem tetszett, akkor majd az ellenzékre voksolsz. Egy másik film jutott eszembe: Magyarázat mindenre.

Fel kell tennem magamnak a kérdést, hogy mi a búbánatért akarok a Most vagy soha! című filmről recenziót írni, amikor valószínűsíthető, hogy a magyar filmgyártás eddigi történetében talán nincs még egy alkotás, amelyik ekkora publicitást, ennyi kritikát, értelmezést, recenziót, hozzáértő magyarázatot kapott volna a sajtó mindenféle szegletében. Csak a hagyományaimra tudok hivatkozni, miszerint az elmúlt másfél évtizedben nem nagyon volt olyan magyar nagyjátékfilm, amiről ezen a helyen ne írtam volna, és ezt a sorozatot nem szeretném megszakítani a mindenféle politikai bulvárszemélyiségek és hasztalan vitaműsorok fényvisszaverő fontoskodói miatt, akiknek a nyelvérzéke azt suttogta, beszélniük, írniuk kell erről a filmről. És itt van a Most vagy soha! egyik nagy szerencsétlensége. A róla véleményt mondók nagy-nagy többsége nem magáról filmről akart, akarna, és főleg nem a közönségnek, a leendő nézőknek beszélni, hanem mindenféle seggpiramisokban próbálnak szavaival felfelé evickélni.

A Most vagy soha! másik nagy baja természetesen Rákay Philip, aki nemhogy alkotója, de egyenesen főszereplője lett, no, nem a filmnek, hanem a köré épült szörnyű politikai kampánynak. Ha ő nem kerül a képbe, az alkotók akkor is ugyanezt a filmet el tudták volna készíteni, csak lett volna esélyük, hogy az érdeklődők valóban a filmjükről beszéljenek. (Legfeljebb kevesebben.) Szívem szerint én se ejtenék egyetlen szót se a forgatókönyvíróként és a kreatív producerként is tetszelgő politikai hajóágyúról, ha egyrészt a Most vagy soha! bemutatója körül nem tesz olyan nyilatkozatokat, amiket egy normális ország önérzetes filmes szakmája - nézőktől a rendezőkig -, hangosan kér ki magának, mert ilyen módon nem szarozzuk le egy évszázad filmiparát, csak azért, hogy akkor talán jobb pozícióból indulhat a filmünk. Másrészt tényleg nem lehet eltekinteni attól, hogy 6 milliárd forint rengeteg pénz, amit nem az amerikai filmek büfészámláihoz kell hasonlítgatni, hanem a hazai játékfilmekre fordítható kerethez. És biztos, sok szakember és színész is keresett a Most vagy soha! forgatásán, de a magam részéről nincs kétségem afelől, hogy rengeteg sok alkotmányos költség is ebből a közpénzből lett kiegyenlítve.

Ezen a ponton már szégyellem magam, hogy magáról a filmről még egyetlen sort sem írtam. Pedig le kell írni, hogy ha el tudunk tekinteni a film körüli cirkusztól, az elsummantott milliárdoktól - tudom nehéz, de tegyük meg -, akkor a Most vagy soha! legnagyobb baja, hogy körülbelül 45 perccel hosszabb a kelleténél. Egész biztosan igaza van Hermann Róbert történésznek is, aki a magyar nyelvért folytatott filmbeli küzdelmet ugyanúgy szakmai hibaként említi, mint az igazoltatás problémáját, vagy a megjelenő katonák öltözékét és a főgonosz hibás fegyvertöltését. Ezek többségét én nem vettem észre, és azt hiszem, a közönség szempontjából annyira fontosak - igen, azok -, mint, amikor én filmekben feltűnő autók és rendszámok helytelenségét vetem az alkotók szemére. A Most vagy soha! képkockáin engem sokkal jobban zavart a rengeteg sár, és a mellékszereplők - a nép - végtelen koszossága, ami nagyjából annyira igaz, mint a piros muskátlis, gémeskutas, fehérre meszelt falú romantikus magyar Alföld ábrázolása.

Mindezekkel együtt a magam részéről azt kell mondanom, bár sok sebből vérzik, mégis szégyenérzet nélkül megnézhető, sőt több pontján szerethető is a Most vagy soha! Azzal sincs bajom, hogy a forgatókönyv egy iskolai március 15-ei ünnepség menetrendjét követi, mert mellé elé jól behozták a könnyelmű ifjúság, a szerelem, a nők és a főgonosz szálakat, amiktől sok ponton izgalmas, olykor pedig még megható is lett a film. A rengeteg fiatal színész pedig kifejezetten üdítő, mert legfeljebb ismeretlenebbek, de nem rosszabbak, mint a hatvanas évek Várkonyi Zoltán-filmjeinek akkor friss üdvöskéi. Miközben persze sajnálom is őket, mert végre kamera elé állhattak, tisztességesen alkottak, és akkor nem ez a lényeg, hanem a sok öregebb véleménybabráló hülyesége, árokásása, politikai haszonlesése, pénzcsinálása. Mintha a Most vagy soha! körüli felhajtás azt a célt szolgálná, hogy újra bizonyítsuk, Reisz Gábor Magyarázat mindenre című filmje nemhogy látlelet, de mindennél aktuálisabb.

A Most vagy soha! című filmet egyébként lehet úgy is nézni, mint egy forradalmi kézikönyvet. Kedves fiatalok, ha tele van a mindenetek az előttetek járó idióta nemzedék baromságaival, akkor egy kellemes vendlátóipari-egységben tett látogatásból így tessék világrengető dolgokat csinálni! Mert a Most vagy soha! körüli szellemi mélymenetek bizonyítják, hogy "itt az idő", ha egyszer még normális országban szeretnétek élni. Egy olyanban, ahol egy film az ötlet pillanatáról a bemutató utáni hetekig csak és kizárólag a filmről szól, és nem arról, hogy ugyanabban az országban ki hová tartozik. "Talpra!" Hiszen a megöregedett, elhülyült egykori kurucok is lehetnek labancok.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szolnok határában 1896 körül
Ha nem lenne felirat ezen a lapon, nehezen találnánk ki, hogy mit is örökített meg Bakos István a 19. század végén. A nem túl jelentősnek tűnő épületek akár egy vasútállomás vagy kaszárnya is lehetne. Pedig hivatalosan Jász-Nagykun-Szolnok vármegye I. Ferencz József Közkórháza.

Az Album további képei
 
hirdetés Blogszolnok Anno - Évek szállnak az árnyas fák alatt - 2024. december 2. (hétfő) 18:00

AKB

Emléktábla
A Tisza-híd Szabadság téri hídfőjénél arra emlékeztet e tábla, hogy olyan 30 évvel ezelőtt még érdemes volt turistainformációt működtetni a Tiszaliget elején, talán a Touring hotelben. Nemcsak azért, mert abban a múlt időben még nem a világhálóról és okoseszközökről tájékozódtak a turisták, hanem mert valóban felbukkantak ilyenek Szolnokon. Azokra az időkre emlékezve, vagy a helyi turizmus felvirágzásában bízva olykor megkoszorúzhatnánk ezt a kint felejtett táblát.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Páratlan Öreg paraszt
Egyáltalán nem biztos, hogy a Szolnoki Művésztelep II-es műteremházának falán lévő dombormű címe az Öreg paraszt. Az azonban igen, hogy Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotásáról van szó, ami 1912-ben már biztosan létezett. Viszont rejtély, mikor került mai helyére és hol a párja.

A Szoborpark további képei