[Ajánlom]

Életközepi Kálmán

2024. április 08.

Filmet természetesen bármiről, bárhol és miként a magyar valóság mutatja, bármennyi pénzből is lehet csinálni. A jó filmhez ezeknél azonban jóval több kell, és Hajdu Szabolcs immár másodjára bizonyítja, hogy kevésből, kis helyen is tud remekelni. Most például életközepi válságról.

Egészen meglepődtem, hogy Hajdu Szabolcs új filmjét, a Kálmán-napot nem egyedül vagy néhányad magammal kellett megnéznem a Tisza moziban. Pláne, hogy Hajdu legutóbbi filmjén - aminek csak főszereplője volt -, a szlovák-magyar koprodukcióban készült Hatalom című mozin egyedül voltam, pedig annak jóval több társadalmi mondanivalója és aktuális kritikai felhangja volt. Ezzel szemben a Kálmán-nap - aminek Hajdu nemcsak a főszereplője, de egyik producere, rendezője, forgatókönyvírója, sőt zeneszerzője is - egy nagyon egyszerű hétköznapi történet. Annyira egyszerű, hogy szinte bárkivel megtörténhet mindaz, amit a két házaspár hetven percben kitesz elénk. Tulajdonképpen egyetlen ház nappalijában, ahonnan talán kétszer megy ki velük a kamera, szerintem teljesen indokolatlanul.

A Kálmán-nap Hajdu Szabolcs színpadról átemelt trilógiájának a második darabja, ami nagyjából nyolc évvel később követte az elsőt, az Ernellák Farkaséknál című történetet. És kivitelezésében, helyszínében és helyzeteiben nem is nagyon tér el attól. A Kálmán-nap is tulajdonképpen két pár kamaradarabja, amiben a dialógusaik mozgatják előre a történetet, illetve bontják ki az elfojtott konfliktusaikat. A sűrű pálinkázáson és néhány "erotikus" töltetű jeleneten kívül alig van olyan, ami nem a párbeszédekre, a szereplők közeli mutatására épül. Így van ez még akkor is, ha valaki kimegy a képből, azaz átsétál a nappali melletti szobákba, ahová nem követi a kamera, hanem a képben maradó szereplők mesélik el, hogy mi történik az illetővel. Elsőre valóban nem egy filmes megoldás, de mivel erős a sztori, működik.

Pedig a Kálmán-nap története meglehetősen hétköznapi. Kálmánék házassága kihűlőben, valószínűleg a kapcsolatban eltunyult, érzelmeket minimalizáló férj miatt, amire a feleség verbális kikacsintással, begubózással válaszol. A Kálmán-napra érkező ismerősöknél - nem tudtam megfejteni, hogy barátok vagy rokonok - elsőre minden kerek, a gyerekük jobb iskolája miatt akarnak segítséget kérni. Aztán a láthatóan gyülemlő feszültség felszínre tör, és kiderül, hogy az ideális párnál jóval nagyobb a baj, mint Kálmánéknál, az ugyancsak erősen középkorú férj már nemcsak fenyegetőzik a kikacsintással, de erősen túl is van rajta. És mi a vége? A magyaros pálinkás poháremelgetéshez hasonlóan magyaros: szőnyeg alá söprés. Nincs megbeszélés, feloldás. Legalábbis előttünk. Csak vége főcím. A Kálmán-nap mégis kerek.

Két dolgot nem értek Hajdu Szabolcs új filmjében. A csak úgy talált lomizóból lett házkörüli segítő szerepét, akiről elmesélve, emlegetve pont annyit tudunk mg, mint a megjelenésekor. A másik a két feleséget megformáló színésznő alakítása. Lehet, rendezői koncepció volt, hogy úgy beszéljenek, mintha amatőrök lennének, de szerintem ez nem működött. Különösen a vendégségbe érkező Zita olyan hamisan hangsúlyoz, mintha tényleg az utcáról hívták volna be a forgatás napján, holott egy legalább két évtizede a pályán lévő színésznőről van szó. Ez a fajta játék nemhogy nem tett hozzá, de számomra kifejezetten zavaró volt, hiszen nem egy amatőr színész eljátszását vártam, hanem hétköznapi emberek megjelenítését színészi eszközökkel. De hát ez legyen a legnagyobb bajunk egy ilyen minimálban készült, mégis vállalható filmmel.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A Népbank (Sztár) építése előtt
A mai napig csodálattal tölt el, hogy az előző századforduló környékén érdemes volt Szolnokról képeslapot küldeni a fővárosba a másnapi érkezéséről szóló üzenettel. Miként az is, hogy egyetlen ház felépítése vagy eltűnése miként változtatja meg egy utca képét. A korabeli retusálásokról nem is beszélve.

Az Album további képei
 

AKB

Tiszaligeti félmunka
Szolnok a félmunkák városa. A tiszaligeti Aréna utcában - a pólócsarnok mellet visz a futópályához - nagyjából 3 hónapja ritkították az erdőt, és azonnal aprították a nyesedéket. Aztán hazamentek a legények. A nyesedékhalmok egy része pedig azóta is ott rohad az út szélén. A fűrészre, az aprítógépre volt pénz, a szállításra nem? Vagy más dolga lett volna? Netán ez valami terv? A város rendjéért felelősek közül 3 hónapja senki nem járt arra? Gyorsan-gyorsan egy képviselőjelölt kamerával szaladjon, mert három hétig még bennük bízhatunk!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Volt egy Tánc
Az egykori Szakszervezetek Művelődési Ház oldalsó bejárata fölött 2015-ig volt látható Andrássy Kurta János 1958-ban kihelyezett Tánc című domborműve. Az épület átépítésekor még reménykedtem, hogy a köztéri alkotás megmarad. De leverték, sittként kidobták. Büntetlenül.

A Szoborpark további képei