Útban és út alatt
2021. február 21.
A Baross utca elején lévő egykori aluljáró, ami ma vendéglátóhelyként működik sokakban ébresztett régi emlékeket, és még többekben mi érzelmeket. Nem gondoltam, hogy ez a hely ilyen sokakat izgat.
H. Géza: Mindig nevettünk ezen az aluljárón, tényleg a megalománia építménye volt. (Kis növésű volt az akkori tanácselnök, kicsi volt az aluljáró is.) Azzal, hogy csak egy irányban lehetett átmenni, a kereszteződés másik ágán nem, számunkra, gyalogosok számára teljesen haszontalan volt. A piros lámpa meg így is úgy is hosszú volt. De nagyon büszkék voltunk rá!
H. Éva: Igen, volt benne illemhely és jó ideig működött is. Így most hasznát veszik a vendéglátóhelyek. Azt nem tudom, most hogy tudták megoldani, hogy ne jöjjön vissza a szennyvíz.
F. Rozi: A város szégyene volt. Borzalmas, undorító szaggal, bokáig érő tócsákkal.
N-M Mónika: Gyerekként nagy élmény volt átmenni az út alatt
I. Éva: Emlékeimben az maradt, hogy inkább nem használtuk, mert koszos, szemetes volt, és bűzlött a WC-szagtól.
R. János: Szégyen, ahogy (ma - a szerk.) ez az aluljáró és környéke kinéz a pártházzal együtt. Ezek a bódétákolmányok is iszonyatosak.
V. Erzsébet: Szolnokon minden megtalálható, ami a városképet rontja.
I. Lajos: Jó lenne tudni, kinek gratulálhatunk az aluljáró fölötti zebra kialakításáért. A gyalogosok a két fekete izé közül lépnek az úttestre, nem látszanak, és ők sem nagyon látják az autókat. Bekapcsolt lámpánál sem veszélytelen, mert gyakran akad olyan autós, aki azt gondolja, hogy még "átfér" a sárgán. Kikapcsolt lámpánál viszont igazi halálugrás átmenni.
B. János: Meglehetősen gyűlölöm ezt az építményt. Ha cangával érkezek, kábé pont nem látom, hogy jön-e autó. Pedig kicsi se vagyok.
G. Zoltán: Én meg rettegek, hogy ki lép ki takarásból az autóm elé.
J. János: Mindig elmondom a fiataljaimnak, hogy ez aluljáró volt, nyilvános ingyenes illemhelyekkel. A forgalmat pedig nem akadályozta a kanyar orrában a rögtön zebra.
S. Anikó: Miért is kellett megszüntetni?
I. Anikó: Nem kellett volna.
Ny Ferencné: Én szerettem, vissza kellene állítani.
Az eredeti cikk csak egy szolnoki építményről, a Baross utca elején lévő egykori aluljáróról szólt volna. Álmomban nem gondoltam, hogy ez az írás lesz annak a hétnek a legolvasottabb anyaga, közel ezren kattintottak rá. Azt meg végképp, hogy viszonylag sok hozzászólás jön a közösségi oldalakon. Úgy tűnik, ez a néhai aluljáró, és ami belőle lett, a szolnoki kollektív emlékezet és gondolatvilág része.
A magam részéről két dologgal teljesen egyetértek. Egyrészt borzalmas az a fa tákolmány, ami az egykori sárga drótüveges lépcsők helyére került. Arról nem is beszélve, hogy Szolnok közepén, a föld alól felszálló, és a környéket olykor beterítő ételszag is felvethet kérdéseket. Például: tényleg ezt gondoljuk magunkról és városunkról? Másrészt a két-két bódé közé helyezett zebra valóban maga a közlekedési orosz rulett. Bringával, gyalog éppúgy frász tör az átkelés előtt, mint amikor autóval járok arra, és tényleg nem tudom, kilép-e valaki a bódék takarásából. Persze tudom, jobb ötletnek tűnt eladni az "építményt", mint végleg felszámolni. Igaz, így plasztikus emlékhelye maradhatott a szolnoki épített környezet szennyezésének és a szocializmusból táplálkozó megalázásának.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
