Szolnok felülről, alulról (1.)
2018. december 18.
A Szolnok 1960 körül készült légi felvételéről írt négyrészes sorozathoz többen is hozzászóltak. Sőt, ígértek további emlékeket. Kezdjük Kőhídi Imre leveleinek szerkesztett változatával.
"A Verseghy előtti park meglehetősen kopár. Kicsit olyan, mintha a templom felől egy focipálya, vagy valamilyen sportpálya látszódna."
Messze nem volt az kopár, ó, dehogy! A pályának látszó ovális rész volt a játszótér, ráccsal védett sergővel, hintákkal, homokozóval, lipityókákkal, tökéletes gyöngykaviccsal, az északi oldalán ingyen ivókúttal. A fák 1965. június 6-án már biztosan nagyok voltak, összeérő lombkoronákkal, aznap volt Juniális a Verseghyben, ami személyes emlékem.
"A Tisza felől indulva észrevehetjük, hogy a jelenleg építkezési területnek számító, egykori óvoda helyén még egy viszonylag hosszú, nagy udvaros ház állt. Mi lehetett ez, és vajon miért kellett lebontani?"
A cikkben említett hosszú ház a Koltói Anna Általános Iskola napközije volt, aminek rémségeit most mellőzném. Ebédlő nem volt, a teremben ettünk bőrös főzeléket (...) 1958-63-ban legalábbis az volt ott. Az óvoda alapozásakor, ami biztosan 1961 előtt kezdődött, a földmunkák során rengeteg teli géppuskahevedert, sőt akna gránátot vittek el onnan a tűzszerészek. Nekünk azt mondták, rendőrség működött ott korábban, de a rendőröknél sose volt használatban géppuska, még kevésbé ásták el.
Az épület műszaki állapota nem indokolta az elbontását. Esztétikai állapota még kevésbé: magasföldszint, keramitos, bolthajtásos behajtó, végig fedett tornác az udvari oldalán. A képen is beazonosítható kispályás focipálya méretű udvar, fákkal körbeültetve még kevésbé, hogy egy fantáziátlan, még lakótelepen is snassz üvegdoboz épüljön a kiváltására. (...)
"Még nincs ott a későbbi Járási Tanács irodaháza - ma valami hivatal -, hanem talán a régi Halászcsárda kerthelyisége működik. Lehet, hogy tévedek, de így a magasból nekem olyan, mintha körben valamiféle bokszok lennének."
Az Arany János utca és a Kossuth sarkán levő háztól a következő házban, nyugat felé akkor halászcsárda volt, saját kerthelyiséggel, és csatos üvegben hazavihető csapolt sörrel. Ugyanígy kerthelyiséggel rendelkezett a Magyar utca és Kossuth tér sarkán lévő egykori cukrászda. Évzárók után, a jó bizonyítványért ott fagyizhattunk anyámékkal.
"És még mindig a Kossuth tér környéke. Van, amit nem tudok megfejteni. A Szigligeti és a Kossuth út sarkán, a Hatvanassal szembeni, bekerítetlen telken álló, kör alakú valamit. Újságosbódé? Valamiféle üzletecske? Kút? Sergőnek nem gondolnám. De hátha van valaki, aki emlékszik, hogy mi lehetett az ott, a hatvanas évek elején."
A Hatvanassal szembeni bódé újságos volt. Kardos bácsi - a fotós és a rádiós édesapja -, a néma újságárus onnan tette át később a székhelyét a Ságvári-Beloiannisz utca sarkára.
"Így a helyi és a helyközi buszok legfontosabb csomópontja, vagy talán azt is mondhatjuk, pályaudvara a Szabadság tér és környéke volt. Nem véletlen tehát, hogy a Megyeháza előtt, a Varga és a Bíróság közötti utcában és a Szabadság téren is ott áll az a rengeteg busz. Köztük pótkocsisok is, amelyekkel a csuklós buszok megjelenéséig próbálták kiszolgálni az egyre növekvő igényeket."
Valóban a városi buszállomás volt a Híd bisztró nevű becsületsüllyesztő későbbi helyén. Akkor még favázas buszok jártak, és leszállást nem jelző kis pótkocsival.
"Nem meglepő, hogy a hídépítők majdnem az egész Verseghy parkot felvonulási területnek használták. Még szerencse, hogy közben a Damjanich uszoda üzemelhetett."
A híd áthúzása a cölöpökből vert ideiglenes hídlábra balsikerrel járt. A középső test áthúzáskor leszakadt. Én a Damjanich strandon hallottam a lezuhanását. Szóval a hídépítés alatt végig működött a Dami. A híd egyes részei a Tarnán ma is állnak.
Köszönöm Kőhídi Imrének az egykori szolnoki emlékeket, amiket immár Szentendréről küldött.
És remélem, lesznek még néhányan, akik személyes emlékeikkel segítenek megfejteni ennek a bizonyos, 1960 körül készült szolnoki légi felvételnek a titkait. Valaki például a Tiszaligetről és az úttörővasútról ígért sztorikat. Nagyon várom!
Bajnai Zsolt
szerkesztő