Levéltár

Máshol Szoptató anya

2018. október 05.


Medgyessy Ferenc egyetlen szolnoki alkotásáról a közös emlékezet nagyon gyorsan kiderítette, hogy eredetileg nem az SZTK zárt udvarán állt. Ezért emlékeznek rá többen.

Sz. Béla: Én úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy a szobor az épületben volt, szemben a bejárattal, de lehet, hogy tévedek.

 

Sz. Emőke: Nekem is rémlik valami ilyesmi. Látom magam előtt, de nem tudom biztosan, hogy hol.

 

PGB: Én is emlékszem rá, hogy bent volt.

 

Sz. Béla: A bejárattal szemben lerekesztettek egy kartonozó, beteg irányító helyiséget, akkor rakhatták ki. A kartonozót az épület felújításakor megszüntették. Egyébként egyáltalán nem értem, miért tilos kimenni az udvarra.

 

K. Aliz: A szoborhoz nekem is keserű emlékem fűződik. Egy szép nyári napon kimerészkedtem az udvarra, hogy közelebbről körbejárjam az alkotást. Azonnal lecsapott rám egy biztonsági őr, azzal a feddő mondattal, hogy "ide ám nem lehet kijönni csak úgy". Biztosítottam, hogy nem teszek kárt a szoborban, csak meg szeretném nézni "ember közelben". Egyébként az a véleményem, hogy köztéren lenne a helye, nem eldugva, főleg nem reménytelenül megközelíthetetlen helyen.

 

Sz. Béla: Szerintem is közterületen lenne a helye, ahol bárki láthatja. Már csak azért is érdekes lenne, mert nem túl sok szobor került rá bankjegyre, és ebből egy Szolnokon van.

 

B. Ferenc: Igen. Bent volt, pontosan a bejárattal szemben. Most meg az udvaron. Hogy miért nem szabad kimenni, rejtély.

Hosszú ideje izgat a szocializmus idején született, különböző közintézmények, állami vállalatok területén - udvarán, épületében, falán, - elhelyezett képzőművészeti alkotások sorsa, rendszerváltás utáni tulajdonjoga. Ami szorosan összefügg azzal, hogy kiknek van vagy nincs joga egy szobor, egy dombormű, egy falikép megtekintéséhez, vagy éppen a megtekintés megtiltásához. Merthogy ez utóbbi lényegében azonos a képzőművészeti alkotás megsemmisítésével, hiszen mit ér egy kép vagy egy szobor, ha senki sem láthatja, azaz nem jön létre a néző és az alkotó alkotás által megvalósuló kapcsolata.

Ezeknek a szocializmus idején született alkotásoknak a sorsa már csak azért is érdekes számomra, mert ezeket anno a nép nevében, a közös pénzből, kvázi a köznek vásárolták, rendelték. Nem is kis mennyiségben, hiszen, mint Szolnokon is látható, alig épült olyan közintézmény, amihez ne rendeltek volna valamilyen képzőművészeti alkotást. Elég a vasútállomásra, a MÁV-kórházra, az MMIK-ra vagy éppen az egykori Szakszervezeti Művelődési Házra gondolni, de mondhatnánk a Nagysándor József utcai Volán telepet éppúgy, mint a MÁV fűtőház kertjét. Tudom, hogy túlzok, de a magam részéről nem emlékszem olyasmire, hogy ezekről a köztulajdonban lévő műalkotásokról a privatizáció vagy bármilyen későbbi magánosítás, tulajdonátadás alkalmával rendelkeztek volna. Nem sírom vissza azt a 30 éve eltűnt rendszert, de ezeknek a műalkotásoknak részbeni tulajdonosának tartom magam.

Ezért rettenetesen bosszant, amikor büntetlenül megsemmisíthető a tulajdonom, mint történt a Táncolókkal a Szakszervezeti művház bejárata fölött, vagy az olyan önkényes ?dugdosás?, ami Medgyessy Szoptató anyájának jut osztályrészül. Én elhiszem, hogy atomtitkokat őriznek az SZTK udvarán, de a magam részéről azt gondolom: a Szoptató anya egy közkincs, így az, akinek papíron a tulajdonába került köteles megőrizni és a köz számára megtekinthetővé tenni.

 

Bajnai Zsolt

szerkesztő

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

ZUK-ok a Belón
A lengyel autóipar kisteherautói sorakoznak az éppen görög nevet viselő szolnoki főutcán, nem sokkal azt követően, hogy a várost átszelő 4-es főút nyomvonalát véglegesítették. A Fortepanon található UVATERV fotóval kapcsolatban feltehető a kérdés, hogy mit keresnek a gyalogosok az út közepén.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Mégis hogyan?
Hogyan vigyázhat a gyanútlan gyalogos, aki a járdán sétálva, egyszer csak ezt olvassa egy szolnoki falon? Menjen át a túlsó oldalra. Vegye fel a lassan nélkülözhetetlen munkavédelmi sisakot. Sétáljon inkább az úttest közepén, mert az autók között biztonságosabb. Szaladjon, hátha el tud slisszanni két lehulló vakolatdarab között. Bízzon a jó szerencséjében, hogy még nem most, nem oda, nem rá. Ne menjen ki az utcára. Végül is élni veszélyes. És még el sem kezdtek a tetőn dolgozni.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Híres szobrász eldugott Trombitása
Kérdezhetném, mi köti össze a Dunánál üldögélő József Attilát, a Vigadóval szemben, a korláton egyensúlyozó Kiskirálylányt, az Operaház tetején álló Mozartot és a szolnoki, a megyei rendőrkapitányság előtt ücsörgő trombitás lányt. Nem nehéz kitalálni. Elképesztően termékeny alkotója.

A Szoborpark további képei