Levéltár

Máshol Szoptató anya

2018. október 05.


Medgyessy Ferenc egyetlen szolnoki alkotásáról a közös emlékezet nagyon gyorsan kiderítette, hogy eredetileg nem az SZTK zárt udvarán állt. Ezért emlékeznek rá többen.

Sz. Béla: Én úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy a szobor az épületben volt, szemben a bejárattal, de lehet, hogy tévedek.

 

Sz. Emőke: Nekem is rémlik valami ilyesmi. Látom magam előtt, de nem tudom biztosan, hogy hol.

 

PGB: Én is emlékszem rá, hogy bent volt.

 

Sz. Béla: A bejárattal szemben lerekesztettek egy kartonozó, beteg irányító helyiséget, akkor rakhatták ki. A kartonozót az épület felújításakor megszüntették. Egyébként egyáltalán nem értem, miért tilos kimenni az udvarra.

 

K. Aliz: A szoborhoz nekem is keserű emlékem fűződik. Egy szép nyári napon kimerészkedtem az udvarra, hogy közelebbről körbejárjam az alkotást. Azonnal lecsapott rám egy biztonsági őr, azzal a feddő mondattal, hogy "ide ám nem lehet kijönni csak úgy". Biztosítottam, hogy nem teszek kárt a szoborban, csak meg szeretném nézni "ember közelben". Egyébként az a véleményem, hogy köztéren lenne a helye, nem eldugva, főleg nem reménytelenül megközelíthetetlen helyen.

 

Sz. Béla: Szerintem is közterületen lenne a helye, ahol bárki láthatja. Már csak azért is érdekes lenne, mert nem túl sok szobor került rá bankjegyre, és ebből egy Szolnokon van.

 

B. Ferenc: Igen. Bent volt, pontosan a bejárattal szemben. Most meg az udvaron. Hogy miért nem szabad kimenni, rejtély.

Hosszú ideje izgat a szocializmus idején született, különböző közintézmények, állami vállalatok területén - udvarán, épületében, falán, - elhelyezett képzőművészeti alkotások sorsa, rendszerváltás utáni tulajdonjoga. Ami szorosan összefügg azzal, hogy kiknek van vagy nincs joga egy szobor, egy dombormű, egy falikép megtekintéséhez, vagy éppen a megtekintés megtiltásához. Merthogy ez utóbbi lényegében azonos a képzőművészeti alkotás megsemmisítésével, hiszen mit ér egy kép vagy egy szobor, ha senki sem láthatja, azaz nem jön létre a néző és az alkotó alkotás által megvalósuló kapcsolata.

Ezeknek a szocializmus idején született alkotásoknak a sorsa már csak azért is érdekes számomra, mert ezeket anno a nép nevében, a közös pénzből, kvázi a köznek vásárolták, rendelték. Nem is kis mennyiségben, hiszen, mint Szolnokon is látható, alig épült olyan közintézmény, amihez ne rendeltek volna valamilyen képzőművészeti alkotást. Elég a vasútállomásra, a MÁV-kórházra, az MMIK-ra vagy éppen az egykori Szakszervezeti Művelődési Házra gondolni, de mondhatnánk a Nagysándor József utcai Volán telepet éppúgy, mint a MÁV fűtőház kertjét. Tudom, hogy túlzok, de a magam részéről nem emlékszem olyasmire, hogy ezekről a köztulajdonban lévő műalkotásokról a privatizáció vagy bármilyen későbbi magánosítás, tulajdonátadás alkalmával rendelkeztek volna. Nem sírom vissza azt a 30 éve eltűnt rendszert, de ezeknek a műalkotásoknak részbeni tulajdonosának tartom magam.

Ezért rettenetesen bosszant, amikor büntetlenül megsemmisíthető a tulajdonom, mint történt a Táncolókkal a Szakszervezeti művház bejárata fölött, vagy az olyan önkényes ?dugdosás?, ami Medgyessy Szoptató anyájának jut osztályrészül. Én elhiszem, hogy atomtitkokat őriznek az SZTK udvarán, de a magam részéről azt gondolom: a Szoptató anya egy közkincs, így az, akinek papíron a tulajdonába került köteles megőrizni és a köz számára megtekinthetővé tenni.

 

Bajnai Zsolt

szerkesztő

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Az új felfalta a régit
Nem tudom megmondani, hogy inkább megrázóak vagy érdekesek, netán a mából nézve csak kordokumentumok azok a fotók, amelyek Szolnok átépítésének egy-egy olyan pillanatát örökítik meg, amikor a régi házakat ?felfalták? az akkori újak. Egy újabb fotó Nagy Zsolt gyűjteményéből. A Hubay és a Sólyom utca sarkán járunk 1974-ben.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szomorú lány a Vegyinél
Hamarosan 40 éves lesz a mohásodó fejjel szomorkodó lány a Tiszai Vegyiművek főbejárata közelében lévő, ma már gondozatlan parkban. Az idén elhunyt Simon Ferenc alkotása még akkor született, amikor a beruházók és az nagy cégek költöttek a képzőművészetre.

A Szoborpark további képei