Levéltár

Galambok vs. szolnokiak

2023. augusztus 27.


Megoldhatatlan probléma? Ne beszéljünk róla? Aki szóbahozza, oldja is meg? Máshol és nálunk? Mindenről a politika jut eszünkbe? A galambürülék szolnoki helyzetét vetettem fel, amire sokan reagáltak.

Cs. Lászlóné: Ugyan, szóljon már, aki reklamál, ezeknek a galamboknak, hogy a városon kívül végezzék el a dolgaikat.

I. Lajos: Szomorú, hogy így néz ki a város. Szomorú, hogy nem tesznek ellene semmit azok, akiknek tennie kellene. És nagyon szomorú, hogy egy ilyen problémával kapcsolatban - akár csak a vicceskedés szintjén - rögtön a pártpolitika ugrik elő.

E. Lászlóné: Várom a megoldást. Jó lenne tiszta városban élni!

S. Béla: Pár városban már megtalálták a megoldást. Egyszerűen takarítanak és ritkítják a galamb állományt.

B. L-né Andrea: Nagyon elegünk van a galambszarból. Undorító, és tényleg az egész belváros tele van vele. És látom, hogy próbálkoznak a mosással, de következő nap kezdődik az újabb rakás. Szóval értelmetlen harc.

Cs. József: De hát nemcsak a belvárosban, az egész büdös városban ilyen a járda az úttest, a parkoló autók mind-mind csupa galambszar. Nem értem, miért nem lehet gyéríteni a galambokat (érdekes a fecskéket szívfájdalom nélkül elüldözték, pedig azok elvileg védettek). A takarító cég mindenféle csili-vili géppel fel van szerelve, de ez a város soha ilyen koszos, büdös nem volt. Régen voltak egyenruhás, tolikocsival, vesszőseprővel, lapáttal ellátott dolgozók, akik tisztán tartották a várost. Most is vannak ilyen gyalogmunkások, néha látni őket. Valamikor voltak olyan bácsik is, akik valamilyen célszerszámmal kilapátolták az esővíznyelő aknákból az iszapot, szennyet, aminek eredménye lett, hogy nem bűzölgött az egész város, és még az esővizet is elvezette. (...)

V. András: Mindemellett csatornaszag.

K. B. Ibolya: Sajnos itt, a Tallinnon is sok van.

R-né F. Emília: A piros iskola előtt ugyan ilyen szőnyeg várja a diákokat.

K. Katalin: A Tisza-parti padokon sem lehet leülni, vastagon madárszarosak.

Dr Pné. Dr. G Anna: Sem Siófokon sem Gyulán nem szarta le egyetlen galamb sem a kocsimat, pedig fa alatt álltam.

K. Zoltán: A galambok számát kellene csökkenteni, hogy ne szaporodjanak tovább. Jászberényben megoldották.

L. Ágnes: A galambot kell ritkítani?

Cs. József: Én szívesen együtt élek velük, csak ne szarják le az ablakomat, az erkélyemet, a kocsimat, a járdát, hiszen én sem teszem az övékével. 3-500 méterre ott az erdő, a táplálék, akkor miért az én erkélyemen fészkel és piszkít?

B. Ferenc: Már bocsánat, de a galamb ott érzi jól magát, ahol ingyen kap kaját, innivalót. Ha az X. mennyiségű nyugdíjas és egyéb agyament nem etetné, akkor talán rászoknának a természetes táplálékra. Nem költenének évente 3x (ami hat galamb). Magunknak köszönhetjük.

Tényleg sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy Szolnokon szabad-e egyáltalán problémákat felvetni, vagy az lenne a helyes magatartás, ha csak a ?kinyílott a pitypang, megírom? hangütés mentén gondolkodnék írásban. Egyre gyakrabban tűnik úgy, hogy ha problémákat vet fel az ember - legyen az csak a galambszar kérdése -, akkor egyből ellenség, ellenzéki, stb. stb. lesz belőle. Mi van itt? A saját városunkról, a saját lakóhelyünkről nem lehet elmondani, hogy mi nem tetszik, hol látunk problémát? Vagy tényleg csak olyan gondokról lehet beszélni, amiket mi magunk meg is tudunk oldani, tehát ebben az esetben nem irkálni, hanem utcát takarítani kellene? Akik ezt gondolják, ugye nem várják egyetlen kritizálótól sem, hogy a bezárt szülészeteken szüléseket vezessenek le, a hiányzó tanárok helyett meg matematikát vagy történelmet tanítsanak?

A szolnoki galambszar ügy nekem leginkább azt mutatja, hogy nem azt gondoljuk, ez a város a miénk, hanem, hogy ez a város az övék (valakié), akik kegyet gyakorolnak velünk, ha rendben tartják. Ha meg nem érnek rá, vagy nincs hozzá kedvük, akkor nem dolgunk ezt szóvá tenni. Ez szerintem súlyosabb probléma, minthogy a város sok pontja tényleg vállalhatatlan állapotban van, annak ellenére is, hogy azért elismerendő az igyekezet.

Szóval a magam részéről tartom, hogy a galambok ott szarhatnak az emberek fejére - és tárgyaira -, ahol az hagyják. Bármilyen okból.

 

Bajnai Zsolt

szerkesztő

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Eötvös tér 1980 körül
A város egyik legjellegzetesebb terét ábrázolja ez a sokszor és sok helyen felbukkanó fotó, amit nem lehetne úgy vágni, hogy ne maradjon rajta valami nagyon szolnoki. A kép nagyjából harmincéves, de körülbelül ma is ezt látjuk itt.

Az Album további képei
 

AKB

Tiszaligeti félmunka
Szolnok a félmunkák városa. A tiszaligeti Aréna utcában - a pólócsarnok mellet visz a futópályához - nagyjából 3 hónapja ritkították az erdőt, és azonnal aprították a nyesedéket. Aztán hazamentek a legények. A nyesedékhalmok egy része pedig azóta is ott rohad az út szélén. A fűrészre, az aprítógépre volt pénz, a szállításra nem? Vagy más dolga lett volna? Netán ez valami terv? A város rendjéért felelősek közül 3 hónapja senki nem járt arra? Gyorsan-gyorsan egy képviselőjelölt kamerával szaladjon, mert három hétig még bennük bízhatunk!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Építőipari emlék
Simon Ferenc 1970-ben alkotta meg azt a lemezdomborítást, ami aztán a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) frissen elkészült székházának homlokzatára került. A cég emblémájává is lett köztéri alkotás 1994-ben még a helyén volt. Ki tudja, mi lett a sorsa a 6 méteres alkotásnak?

A Szoborpark további képei