Levéltár

A Monszun köz kapcsán

2023. október 01.


Az egyik kommentelő írta, hogy ők csak monszun köznek nevezik a Centrum és a vízügyi székház közötti névtelen közterületet, aminek állapota sokakat felháborított, és továbbgondolásra ösztönzött.

G. Sándor: A képen látható helyet mi csak monszun köznek hívjuk, mert ott szélcsendben is fúj a szél.

K. Norbert: Örüljünk a huzatnak, legalább nem áll meg a szemét.

P. Nikolett: Szörnyű a belváros, teljesen valós az írás.

B. Rajmund: Egy asztal, két szék, pár graffiti, amihez egy Szolnoki szeme már hozzászokott.

Sz. Csilla: Ez a város már lassan nem tud hová lentebb kerülni. Borzalom és szomorú. És a városvezetés tökre meg van magával elégedve, ahogy fényezik egymást, hányinger. Valószínű, nem szoktak a városban sétálgatni, mert nem látják, milyen állapotban van Szolnok.

Bné Dóri: Szerintem, ha van rá mód indítsunk egy ellenoldalt, ahova ilyen fotók kerülnének fel reggelente. Mesevilágot tükröző van a Képviselői Iroda oldalán nap, mint nap, amivel szép jó reggelt kívánnak a lakosságnak. Közben megeszi a kosz a város többi részét.

I. Tamás: Minden azon múlik, mennyire igényesek és szorgalmasok Szolnok lakói. Tisztelet a kivételnek!

Sz. Krisztina: És akik az irányítással, gazdálkodással, lehetőségek felkutatásával lettek megbízva, fizetésért (nem kicsi pénz, mert mind jómódú lett)? Ők hol vannak? Mit csinálnak? Fotózkodnak, szobrot állítanak a szerintük város büszkeségének.

N. Edit: Az az igazság, hogy a házmesterek dolga volt a házak előtti, és az áruház dolga az előttük levő járda tisztántartása. Azóta nem csinálják, amióta közmunkások léteznek, azokra vár mindenki. Ha a háztulajdonosok magukénak éreznék a tisztaságot, akkor a galambokat sem etetnék az erkélyeiken. Mindettől függetlenül, szín kosz, szemét az egész város.

T. Sz.: Szokták takarítani az áruház oldalát, de ez sajnos szélmalomharc. Kb. egy óra múlva ugyanolyan lesz.

Sz. Irén: Borzalmas! De hát nem lehet mindenre idő és pénz. Amire nincs szükség, azt bezzeg megcsinálják, például a sok térkövezést.

K. F. Péter: Erre van igény. Így jó.

Gy. Peti: Maximálisan kimeríti a szolnokiak igényeit... Ez kell nekik.

J. János: Én is megfigyeltem, Szolnok szépségeitől, büszkeségeitől 50 méteren belül visszataszító, és szégyenteljes látványosságok fogadnak. Szinte kivétel nélkül. Nincsenek városszépítő kertészek, akiket minden nap a főtereken látnánk dolgozni, nincsenek emberek, akik összeszedik a szemetet, akik mozgó magasnyomású mosókkal eltüntetnék a flaszterokról a piszkot, ürüléket, legalább nyáron. Az útszéleken, a parkokban lenyírják a gazt, mert fű az már nincs, ahhoz locsolni is kéne. Ha nem hisznek nekem, tegyenek szemlét a Tószegi úti kerékpárúton, és az Árok utcában, 3 méteres gaz övezi a villanypóznákat, a közkút volt helyén egy kis erdő nőtt, a természet visszavette magának az út melletti közteret.

Nem szeretnék senkit a védelmembe venni. Főleg olyanokat nem, akik tehetnének a város tisztaságáért. Ugyanakkor azt érdemes lenne belátni, hogy nincs az a pénz, emberállomány és gépi kapacitás, ami egy Szolnok méretű várost tisztán tudna tartani, ha abban nem partnerek az ingatlanok tulajdonosai, bérlői és lakói. És ez mindaddig így lesz, amíg nem válik belőlünk olajsejkség, avagy nem leszünk hajlandóak horribilis mértékű helyi adót fizetni, amit ráadásul nem nyúl le a központi költségvetés. De álmok helyett, inkább próbáljunk a valóságban élni.

Miként a szeptember 14-én, a blogSzolnok Felénk rovatában megjelent Se neve, se gazdája című cikkben is utaltam rá, a Centrum és a vízügyi székház között induló, a Hild teret érintő és a Szolnok Plázáig tartó "sétány" rendben tartásáért is sokat tehetnének a mellette lévő cégek, üzletek. Persze nem úgy, hogy akkor innentől kezdve ez az ő dolguk, mert akkor tényleg mit csinál a város és a különböző cégei. Közösen kellene, de úgy, hogy mindenki a megfelelő mértékben vegye ki ebből a részét. Mert, ha például a város példát mutat, vagy ha olykor segíti, ösztönzi, támogatja a környezetükért tenni akaró vállalkozásokat, lakosokat, akkor talán a kedv is könnyebben jön meg. Mert az a baj, hogy ma sokan úgy érezhetik, mások helyett, ráadásul olyanok helyett kellene takarítaniuk, akiknek ez lenne a dolga, nem kevés közpénzért.

Persze dughatjuk a fejünket a közösségi oldalak hazugság sivatagjainak homokjába. És szép fotókkal, boldog üzenetekkel kelthetjük azt az érzést, hogy itt minden rendben van, minden pazar, aki mást lát vagy mond, az minimum hülye vagy városáruló. És akkor tényleg nem marad más, mint a monszunná erősödő szolnoki szellőben bízni.

Bajnai Zsolt

szerkesztő

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Hét évtizedes hódolók
Nem tudom, mit gondolhattak a szomszédok a tiszavárkonyi Lukács Zsuzsanna úrleányról, akinek 1944 májusában 18 fiatalember küldte az üdvözletét a "rep. táborból". Remélem azt, hogy Zsuzsika a falu legszebb lánya, akinek a tizennyolcak közül talán valaki nem sokkal később bekötötte a fejét.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

A parkolás minden előtt
Ausztriában így szokás. Vagy, akinek ilyen autója van, annak így kell, szabad, lehet. De hagyjuk meg annak a lehetőségét is, hogy a kiállított autókat parkoló autóknak nézte a Helyi Termékek Vására idején a sofőr. Persze az sem kizárt, hogy terméket hozott. Vasárnap délelőtt, amikor nem gond Szolnokon parkolni. Igaz, lehet is bárhogyan, mert rendőr nem járt arra. Nincs itt semmi látnivaló! A haza meg a parkolás osztrák rendszámmal is minden előtt.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A miniszterelnökünk szobra
Az eredeti elpusztulása után közel hetven évvel állították fel Szapáry Gyula egészalakos szobrát Szolnokon. A nem pontosan az eredeti helyre került műalkotás Simon Ferenc és Pogány Gábor Benő munkája, így nemcsak utca, díj, de két köztéri alkotás is emlékeztet a városban a néhai miniszterelnökre.

A Szoborpark további képei