Felénk
Szolnoki, közlekedési pillangó
2021. augusztus 03.
A jelenlegi ingyenes parkolás okozta állapotok előrevetítik, hogy milyen lehet Szolnok a jövőben, ha nem kezdünk el időben a város közlekedésfejlesztéséről gondolkodni. Abban hinni, hogy az M4-es körgyűrű majd mindent megold, tévedés. Egyetlen építkezés boríthatja a kényes egyensúlyt.
(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2021. január 28-án jelent meg először.)
A koronavírus miatt ingyenessé tett parkolást a valóságban végrehajtott kísérletnek is tekinthetjük. Megmutatja, hogy a városba álmodott befektetők és beruházások által generálódó lakosságnövekedéshez kapcsolódó gépkocsi szám változás milyen állapotokat teremthet, amennyiben Szolnok közlekedési rendszere a mai, illetve a jelen logika szerinti marad. Az elkövetkező években, évtizedekben az utcáinkat, és tulajdonképpen minden szabad vízszintes felületünket eláraszthatják a lerakott autók, napközben lehetetlenné válhat a rövididejű parkolás, a forgalmat nem akadályozó rakodás, reggel és este pedig állandósulnak a dugók. Mindehhez pedig hozzávehetjük a csak másodlagosan jelentkező környezeti károkat, a városi utak állapotának drasztikus romlását - vagy az ezzel járó folyamatos javításokat és az ebből fakadó bosszúságokat -, de akár az egészségügyi kockázatokat is. Kérdés persze, hogy egy folyamatos autómasszában akarunk-e élni?
A város közlekedését illetően van két, sokat mantrázott tétel, amelyekben egyesek úgy hisznek, mint a németek a csodafegyverben a második világháború végén. Az egyik az elektromos autók elterjedése. Szerintem nem nehéz belátni, hogy az elektromos autó is pont annyi helyet foglal a parkolóban és az utakon, mint akár egy benzines. A másik az M4-es északi elkerülője. Ami maximum akkor fog segíteni a vasút és a Tisza között lévő Szolnok közlekedésén, ha a Szent István hídon baleset történik, mert akkor legalább nem a városra zúdul a tranzitforgalom. Szolnok belső közúti forgalmát minimálisan érinti, hogy mi zajlik a 4-esen. Ráadásul ne felejtsük el, hogy mivel a 442-es út elkerülő szakaszának megépítése még mindig csak álom, nagyjából tízezer Szandán élő szolnoki, és az arrafelé ingázó környékbeli napi gondjai sem csökkenek az M4-es miatt. Miként a mindössze két köldökzsinórral - a kétszer egysávos Pozsonyi és Thököly - a városhoz kapcsolt Széchenyi-lakótelepen élő húszezer szolnoki gondjain sem.
Szolnok belső közlekedésének jövőjéről azért is kellene mielőbb beszélni és közösen gondolkodni, mert a városban zajló minden egyes beruházás és építkezés a pillangó effektus egy-egy szárnycsapása. Egy régi ház helyén felépülő társasház ugyan csak megtízszerezi az adott utcában megforduló autók számát, tíz ilyen ház esetében viszont már száz plusz autóval számolhatunk a városban. Egy új irodaház megnyitása minimum minden második-harmadik ott leültetett dolgozó számával azonos mennyiségű autót terel a belvárosba. Egy átgondolatlanul elhelyezett parkolóház pedig évtizedekre változtathatja meg az egész város közlekedési struktúráját. De egy jó szándékú kulturális beruházás is kalamajkát okozhat. Gondoljunk bele, ha minden elemével elkészül a Művésztelep környékére álmodott "vár projekt", és valóban vonzani kezdi Szolnokra a turistákat, az ő autóik és autóbuszaik hol fognak közlekedni és megállni! Amennyiben valóban a Tabán melletti, kötivizig terület lesz például a parkolójuk, akkor próbáljuk meg elképzelni, annak milyen hatása lesz a Pólya Tibor útra és a belvárosi Tisza-hídra! És ez csak egy "apró" változás, "szárnycsapás". Ám talán mutatja, hogy fel kellene tennünk a kérdést: milyen városban akarunk élni.
Szolnok belső részeinek elöregedő és más kihasználtságra méretezett, az utak alatt futó hálózatrendszere átgondolt, ütemezett cserére szorul. Avagy a VCSM folyamatosan megdöntheti napi csőtörés-szám rekordjait. Szerintem az is egyértelmű, hogy az éghajlatváltozás és a környezetvédelem miatt elkerülhetetlen egy fokozatosan az egész várost átszövő csapadékvíz-hálózat kiépítése, amivel párhuzamosan a viharoknak legjobban kitett légvezetékeket is a föld alá lehet helyezni. Tehát, ha kicsit is előrelátóak vagyunk, akkor a közüzemi infrastruktúra és az ezzel óhatatlanul összekapcsolódó városi úthálózat rehabilitációjának is mielőbb nekilátunk.
Igaz, mindezt csak akkor lehet normálisan megtervezni, ha tényleg van egy világos víziónk a jövő Szolnokáról. Autó vagy közösségi közlekedés? Motorizált járművek vagy kerékpárok és gyalogosok? Szabadtéri, felszíni vagy parkolóházas, mélygarázsos autótárolás? Lakosságszám és irodai férőhely limitálás vagy bárhol, bármi építhető? És sorolhatnám a kérdéseket és kételyeket a vasútállomás felújítása, a buszpályaudvar áthelyezése, a hirtelen álmodott parkolóházak és számtalan egyéb, konkrét ügy kapcsán. Miközben semmi mást nem szeretnék, csak önző módon egy, a jövőben is élhető, elsősorban az itt lakók hétköznapi érdekeit és igényeit szolgáló várost. Akarat kérdése, hogy egybeessen a befektetők, az ingázók és persze a közlekedővé is váló helyben élők érdeke.
És persze előrelátó gondolkodásé. Aminek kapcsán természetesen releváns az a kérdés, hogy ez kinek a dolga. A magam részéről azt mondanám, minden szolnokié. Mert nem szeretném, hogy napi pitiáner gazdasági érdekek, pillanatnyi politikai hovatartozás, a hivatalokkal olykor együtt járó patópáli halogatás, távolról hozott szakértők és megmondóemberek áldozatává váljon a jövőnk. Amihez főleg nekünk lenne közünk.
Album

Templomunk a háborúban
Amikor Meszlényi Imre postára adta ezt a szolnoki képeslapot, talán még nem tudta, hogy a második világháború első nagy felvonása éppen véget ért. És úgy tűnik, a legkevésbé sem izgatta, hogy Szolnok legrégebbi épületét ábrázoló fotóval üzenhet haza, hiszen az sokkal fontosabb volt számára, hogy hamarosan hat nap szabadságot kap.
AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.
SzoborPark

Az utolsó láng
Nehogy valakinek egészbe jusson, hogy le kellene bontani csak azért, mert Szolnok utolsó munkásmozgalmi témájú köztéri alkotása! Elhelyezkedése miatt viszonylag kevés szolnoki találkozik vele, aki pedig idegenként látja a Turisztikai központ "főterén", az sok minden másra is asszociálhat.