Szolnoki, közlekedési pillangó

A koronavírus miatt ingyenessé tett parkolást a valóságban végrehajtott kísérletnek is tekinthetjük. Megmutatja, hogy a városba álmodott befektetők és beruházások által generálódó lakosságnövekedéshez kapcsolódó gépkocsi szám változás milyen állapotokat teremthet, amennyiben Szolnok közlekedési rendszere a mai, illetve a jelen logika szerinti marad. Az elkövetkező években, évtizedekben az utcáinkat, és tulajdonképpen minden szabad vízszintes felületünket eláraszthatják a lerakott autók, napközben lehetetlenné válhat a rövididejű parkolás, a forgalmat nem akadályozó rakodás, reggel és este pedig állandósulnak a dugók. Mindehhez pedig hozzávehetjük a csak másodlagosan jelentkező környezeti károkat, a városi utak állapotának drasztikus romlását - vagy az ezzel járó folyamatos javításokat és az ebből fakadó bosszúságokat -, de akár az egészségügyi kockázatokat is. Kérdés persze, hogy egy folyamatos autómasszában akarunk-e élni?

A város közlekedését illetően van két, sokat mantrázott tétel, amelyekben egyesek úgy hisznek, mint a németek a csodafegyverben a második világháború végén. Az egyik az elektromos autók elterjedése. Szerintem nem nehéz belátni, hogy az elektromos autó is pont annyi helyet foglal a parkolóban és az utakon, mint akár egy benzines. A másik az M4-es északi elkerülője. Ami maximum akkor fog segíteni a vasút és a Tisza között lévő Szolnok közlekedésén, ha a Szent István hídon baleset történik, mert akkor legalább nem a városra zúdul a tranzitforgalom. Szolnok belső közúti forgalmát minimálisan érinti, hogy mi zajlik a 4-esen. Ráadásul ne felejtsük el, hogy mivel a 442-es út elkerülő szakaszának megépítése még mindig csak álom, nagyjából tízezer Szandán élő szolnoki, és az arrafelé ingázó környékbeli napi gondjai sem csökkenek az M4-es miatt. Miként a mindössze két köldökzsinórral - a kétszer egysávos Pozsonyi és Thököly - a városhoz kapcsolt Széchenyi-lakótelepen élő húszezer szolnoki gondjain sem.

Szolnok belső közlekedésének jövőjéről azért is kellene mielőbb beszélni és közösen gondolkodni, mert a városban zajló minden egyes beruházás és építkezés a pillangó effektus egy-egy szárnycsapása. Egy régi ház helyén felépülő társasház ugyan csak megtízszerezi az adott utcában megforduló autók számát, tíz ilyen ház esetében viszont már száz plusz autóval számolhatunk a városban. Egy új irodaház megnyitása minimum minden második-harmadik ott leültetett dolgozó számával azonos mennyiségű autót terel a belvárosba. Egy átgondolatlanul elhelyezett parkolóház pedig évtizedekre változtathatja meg az egész város közlekedési struktúráját. De egy jó szándékú kulturális beruházás is kalamajkát okozhat. Gondoljunk bele, ha minden elemével elkészül a Művésztelep környékére álmodott "vár projekt", és valóban vonzani kezdi Szolnokra a turistákat, az ő autóik és autóbuszaik hol fognak közlekedni és megállni! Amennyiben valóban a Tabán melletti, kötivizig terület lesz például a parkolójuk, akkor próbáljuk meg elképzelni, annak milyen hatása lesz a Pólya Tibor útra és a belvárosi Tisza-hídra! És ez csak egy "apró" változás, "szárnycsapás". Ám talán mutatja, hogy fel kellene tennünk a kérdést: milyen városban akarunk élni.

Szolnok belső részeinek elöregedő és más kihasználtságra méretezett, az utak alatt futó hálózatrendszere átgondolt, ütemezett cserére szorul. Avagy a VCSM folyamatosan megdöntheti napi csőtörés-szám rekordjait. Szerintem az is egyértelmű, hogy az éghajlatváltozás és a környezetvédelem miatt elkerülhetetlen egy fokozatosan az egész várost átszövő csapadékvíz-hálózat kiépítése, amivel párhuzamosan a viharoknak legjobban kitett légvezetékeket is a föld alá lehet helyezni. Tehát, ha kicsit is előrelátóak vagyunk, akkor a közüzemi infrastruktúra és az ezzel óhatatlanul összekapcsolódó városi úthálózat rehabilitációjának is mielőbb nekilátunk.

Igaz, mindezt csak akkor lehet normálisan megtervezni, ha tényleg van egy világos víziónk a jövő Szolnokáról. Autó vagy közösségi közlekedés? Motorizált járművek vagy kerékpárok és gyalogosok? Szabadtéri, felszíni vagy parkolóházas, mélygarázsos autótárolás? Lakosságszám és irodai férőhely limitálás vagy bárhol, bármi építhető? És sorolhatnám a kérdéseket és kételyeket a vasútállomás felújítása, a buszpályaudvar áthelyezése, a hirtelen álmodott parkolóházak és számtalan egyéb, konkrét ügy kapcsán. Miközben semmi mást nem szeretnék, csak önző módon egy, a jövőben is élhető, elsősorban az itt lakók hétköznapi érdekeit és igényeit szolgáló várost. Akarat kérdése, hogy egybeessen a befektetők, az ingázók és persze a közlekedővé is váló helyben élők érdeke.

És persze előrelátó gondolkodásé. Aminek kapcsán természetesen releváns az a kérdés, hogy ez kinek a dolga. A magam részéről azt mondanám, minden szolnokié. Mert nem szeretném, hogy napi pitiáner gazdasági érdekek, pillanatnyi politikai hovatartozás, a hivatalokkal olykor együtt járó patópáli halogatás, távolról hozott szakértők és megmondóemberek áldozatává váljon a jövőnk. Amihez főleg nekünk lenne közünk.