Szobor Park Szolnok



Az utolsó láng

2024. február 05.

Nehogy valakinek egészbe jusson, hogy le kellene bontani csak azért, mert Szolnok utolsó munkásmozgalmi témájú köztéri alkotása! Elhelyezkedése miatt viszonylag kevés szolnoki találkozik vele, aki pedig idegenként látja a Turisztikai központ "főterén", az sok minden másra is asszociálhat.

Mondhatjuk, hogy a "hetedik ötéves terv" idején már alig-alig állítottak köztéri szobrokat Szolnokon, ami nemcsak a munkásmozgalmi lendület alábbhagyásával volt összefüggésben, hanem az ország gazdasági állapotával is. Ennek köszönheti a Tiszaligetben, a mai Turisztikai és Szabadidő Központban álló "Láng" - nem biztos, hogy ez az alkotás címe -, hogy a Kádár-kor utolsó szolnoki munkásmozgalmi témájú emlékműve lett, azaz 1985. október 5-e után ilyen szobrot már nem avattak a városban.

Szobrot se nagyon. Egy évvel később a Pelikán parkoló mellett ugyan leleplezték az Olajbányászok című alkotást, de az már messze nem az a magasztos, szocreál munkásábrázolás, amely korábban az ilyen szobrokat jellemezte. Újabb két évvel később pedig Sajó Elemér mellszobra került a Vízügyi székház elé, aminek aztán már végképp nem sok köze volt a szocializmushoz. Miként az 1986-os Kandó-emléktáblának a Tallinn mozi falán (ma már nincs meg), vagy a Fiumei úti iskola udvarára került Szolnoki csata kopjafának, illetve a Széchenyi lakótelepen egy ideig álló "kígyós oszlopnak" sem. A "Láng" leleplezői persze 1985 kora őszén még nem sejthették, hogy a nagyméretű mészkőalkotásnak jut majd ez a "záró szerep".

A Tiszaligeti Turisztikai és Szabadidőközpont főterén, a főbejárattól balra, az étterem és a közösségi tér között álló, nagyjából három méter magas köztéri alkotás ifj. Finta Sándor (1953-2008) egyetlen szolnoki munkája. A Túrkevén alkotó, tehetségét nagyapjától is öröklő, de inkább autodidakta módon tanuló művésznek viszonylag kevés szobrát tartják nyilván, holott a nyolcvanas évek végén Amerikában is tanult, sőt még ki is állított. Az sajnos sehonnan sem derül ki, hogy miként kapta a felkérést a szolnoki munkára, mindenesetre a "Láng" jól illeszkedik elvont plasztikái sorába.

A szobor megrendelője KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) Szolnok Megyei Bizottsága lehetett, akik ezzel kívánták megünnepelni, hogy a KISZ-iskolában (a Tiszaligeti Turisztikai és Szabadidőközpont funkciója és neve a rendszerváltás előtt) 15 évvel korábban indult el a vezető- és propagandistaképzés. (Kis túlzással korabeli politikai influenszerek, a hatalom üzeneteinek közvetítői.) Hogy miért éppen október 5-én avatták fel a szobrot, nem tudni. Arról azonban a megyei napilap annak idején részletesen beszámolt, hogy a körülbelül 2,6 millió forint értékű alkotást nagyjából ötöd áron sikerült kivitelezni. Köszönhetően a "széleskörű társadalmi összefogásnak", amiből "KISZ-fiatalok, értelmiségiek, ifjúmunkás és diákkollektívák" is kivették a részüket, azaz vagy ingyen dolgoztak vagy pénzt adtak az "ügyhöz". A legszorgalmasabbak munkáját a szoboravatáson Hegyi Istvánné, a KISZ Szolnok Megyei Bizottságának első titkára kitüntetésekkel is elismerte.

Szorosan véve maga az alkotás nemcsak az égbetörő lángot mintázó kőszoborból áll, hanem annak megemelt talapzatából, illetve a körülötte kialakított térből is. A szobor az ártéri erdőből kihasított térnek nem a középpontjában helyezkedik el, hanem kicsit a déli oldalán, ahová macskakőből kirakott "ösvények" vezetnek a betonozott részek között. Nekem még nem sikerült megfejteni, hogy miért éppen kilenc irányból. Azt viszont simán elképzelhetőnek tartom, hogy a tér szélén lévő láng jelképes sugarai az "ösvények", és amikor még kisebb vagy kevesebb fa volt a láng mögött, akár érdekes játékot is játszhatott itt a fény és az árnyék. Megfeledkezve vagy sem arról, hogy a láng a munkásmozgalom fontos jelképe volt, ami épp úgy megjelent az úttörő, mint a KISZ mozgalom különböző tárgyain.

Az immár közel négy évtizede zavartalanul a helyén álló szobrot egyébként Vass Lajos, a KISZ Szolnok Megyei Bizottságának titkára - későbbi kulturális államtitkár és Magyar Állami Operaház főigazgató - leplezte le Várady Sándorral, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége szobrászati tagozatának titkárával közösen, miután mindketten beszédet mondtak az ünnepségen. De remélem, ez sem veti fel senkiben azt a buta ötletet, hogy emiatt a "Lánogot" vagy "Jubileumi emlékművet", vagy legyen bármi is a címe - a táborozó fiatalok által első ránézésre rendszeresen adott elnevezést inkább engedjük el -, le kellene bontani. Mert, ha már a rendszerváltás után kibírt nagyjából tízszer annyi időt, mint előtte, akkor most már talán mindenféle pitiáner pártalkuknak sem esik áldozatul úgy, mint 2016-ben a Tiszaliget bejáratánál lévő Fáklyavivő című, de a köznyelvben Felszabadulási emlékműként emlegetett "fagyisember".

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Pancsolás a Damiban
Ma már minimum hatvanévesek lehetnek azok, akik az ehhez a szolnoki képeslaphoz felhasznált fotón a Damjanich uszoda gyerekmedencéjében pancsoltak. Mivel nem lehet pontosan megmondani, mikor készült ez a kép, még az is lehet, bőven hetven fölöttiek az egykori pancsolók.

Az Album további képei
 

AKB

Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Famunkás vagy Famunkások
A Szolnok-Újvárosi víztorony tövében található emlékművel kapcsolatban nemcsak a cím tekintetében vagyok bizonytalan. Szerintem a felállításának az időpontja is kérdéses, illetve az is, hogy pontosan minek vagy kinek állít emléket. Nem gondoltam, hogy az az öt férfi ilyen rejtélyes.

A Szoborpark további képei